Cinizmus azt gondolni, hogy az RMDSZ csupán politikai okok miatt fogadott el roma stratégiát, vagy valóban érdekel valakit a probléma? Találgatni tudunk csak, hiszen a választ leginkább az idő mutatja majd meg.
Makkai Péter államtitkár minden bizonnyal komolyan gondolja a magyar anyanyelvű romák felzárkóztatását. Erre leginkább a sepsiszentgyörgyi származású politikus előéletéből lehet következtetni, hiszen Makkai nem csupán református lelkész, hanem a Diakónia Keresztyén Alapítvány fogyatékkal élők, gyermekjóléti és családsegítő ágazatának igazgatója (ez egyébként az RMDSZ oldalán található adatalapjából is kiderül – link https://rmdsz.ro/profil/Makkai-Peter).
A transtelex.ro portál több alkalommal is foglalkozott a kérdéssel, pl. itt (https://transtelex.ro/kozelet/2023/04/21/kolozsvar-rmdsz-kongresszus-elokeszito-szkt) és itt (https://transtelex.ro/kozelet/2023/04/27/pluralizmus-erdelyben-rmdsz-kongresszus-helyzetkep-kritika-javaslatok).
Székelyföldön a közösségi médiában rendszerint negatívan véleményezik a roma közösséget – legyen ez finom megfogalmazása a durván rasszista kijelentéseknek. A panaszok rendszerint a romák viselkedésével kapcsolatosak: eldobálják a szemetet, hangoskodnak, koldulnak, kötekednek, esetenként rongálnak vagy lopnak.
A közvélemény szerint a helyi politikusok (itt különösen a csíkszeredai Korodi Attila és a sepsiszentgyörgyi Antal Árpád polgármesterek neve fordul elő gyakrabban) a roma közösségre támaszkodva nyertek mandátumot – ezt a feltételezést egyébként a körzetekre leosztott választási részvételi statisztika teljességében felülírja, ugyanis a romák lakta zónákban a választási részvétel töredéke mindkét város átlagának.
A romaintegráció több szempontból fontos lenne: első sorban szociális szempontból tudná bármelyik város hangulatát javítani. Valljuk be: a mélyszegénységgel átitatott városrészeket nem látogatja szívesen senki, mert sem a környezet maga, sem a közbiztonság nem jár a csúcson. Ha Európa szerte a romák 80%-a él szegénységben, Romániában ez a szám még nagyobb lehet, illetve a szegénység és mélyszegénység jellegzetes velejárója a kisebb-nagyobb romaközösségeknek. Az országnak jóformán látszat-startégiája sincs a romák gondjainak kezelésére, pedig jelenlétük a munkaerőpiacon is sokat segítene. A romákra vonatkozó statisztikák finoman szólva is megbízhatatlanok, bár ezekből is kiderül, hogy a létminimum jelenségének oka van. Tudjuk, hogy a rendkívül magas munkanélküli arány mellett azoknak is akik dolgoznak, 50%-a körül bejelentetlen munkaviszonya van, tehát a szociális juttatásokból messze kimaradnak. A helyzet talán annyival szerencsésebb, hogy a sanyarú lakhatási körülmények mellett sem jellemző az otthontalanság a roma közösségekre, az illegálisan felépített házak azonban igen. Az elsődleges probléma nem az építkezések jogi hátterével van, hanem a közmű szolgáltatások hiányával. Ennek egészségügyi következményei is vannak: a rosszul fűtött és nedves épületek egyértelműen penészesek, amelyek rossz egészségügyi állapotot eredményeznek, ez pedig a hiányos egészségügyi ellátásból további problémákat generál – beleértve azt is, hogy nagyobb anyagi terhet ró az egészségügyre.
Az alapvető probléma az RMDSZ részéről a roma kérdésben ugyanaz, ami bármely más téren: a párt nem nyom annyit a latban, hogy a parlamentben át tudnának verekedni egy komolyabb integrálási, felzárkóztatási vagy szociális programot.
Alapvető probléma a roma kérdéssel, hogy a politikum tejesen lokális kérdésnek értelmezi, annak ellenére, hogy ország szerte szinte ugyanazon formában van jelen. A romák oktatása a másik kardinális kérdés: ha a magyar kisebbség iskolázottsági szintje alacsonyabb a román többségnél, akkor a magyar ajkú romákra ez hatványozottan igaz. Az alacsony iskolázottsággal járó munkanélküliség szinte elkerülhetetlen – ha még a munkaközösség idegenkedéséből fakadó kirekesztettséget is hozzátesszük, az irány eléggé egyértelmű.
Miért rekeszti ki egy munkaközösség magából a romákat? Egy 2017-es, reprezentatívnak aligha nevezhető, Maros megyei felmérés szerint a leggyakrabban felsorolt ok a nem a többség nyelvén történő kommunikálás (itt nem térnek arra ki, hogy ez a román vagy a magyar többség), a viselkedés, illetve a higiéniai állapot a probléma.
Bár véleményünk szerint nem a Maros megyei roma közösségre jellemző a tisztálkodáshoz is szükséges vízhez való hozzáférés hiánya, a probléma létező: elsősorban az amúgy is szegényesebb, közművesítetlen településeken okoz ez gondot, de nem ritka, hogy a városok roma negyedeiben sincs ivóvíz, kanalizálás és gázszolgáltatás.
Érdekes adalék, hogy villany rendszerint van, sőt televízió és internet is. Felmerül a kérdés: ha a jellegzetesen privát kézben lévő tv/internet szolgáltatók tudtak olyan formulát találni a prepay rendszerrel, ami működik, akkor hogyan lehetne ezt a többi, közben már javarészt magán tőkéjű szolgáltatóval is megoldani. Mivelhogy az országban sok településnek nincs saját vízhálózata, gázhálózata és ezek kialakítása is költségesebb, mint a televízió és internet bekötése, a probléma megint a mikrórégiók közti különbségekre kanyarodik vissza. Egy biztos: a rossz helyzetekben a romák rendszerint még rosszabbul állnak, mint a románok és magyarok. Ezt jobb helyeken intézményesített diszkriminációként határozzák meg, bár nálunk talán ennél is árnyaltabb a kérdés.
A romák integrációjára tett törekvések egyelőre az RMDSZ-nél is inkább deklaratív lépések, mintsem bevált programok. Ha pozitív előrelépés lesz, az mindenképp példaértékű tud lenni az ország más régiói számára is, itt azonban azt is kell hangsúlyozni, hogy egy municípium sokkal komolyabb anyagi lehetőségek mentén tud ilyen programokra pénzt előirányozni, illetve pályázni, mint egy vidéki település.
Nem akarjuk a romák integrálásának fontosságát mellőzni, ugyanakkor azt is fontosnak tarjuk, hogy elmondjuk: a mélyszegénységhez közelítő vidék felzárkóztatása nélkül nem nagyon valósítható meg ez az elképzelés. 2023-ban, egy EU-s országban abszurdnak tűnik a közművesítés hiányáról, az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről beszélni, pedig túl sok olyan település van az országban, ahol harmadik világbeli állapotokat kellene felszámolni, úgy, hogy erre elvileg volt és van is létező pénzalap. Lehet, hogy a romák integrálást egy átfogó szociális integrálási program keretében kellene elképzelni?
Nagy Kálmán
