Category: Magyar típusú találkozás

Categories
Magyar típusú találkozás

Hány szavazat ér egy stadiont – avagy mit ér egy erdélyi magyar voksa?

Nehéz lenne ezt elmagyarázni egy román embernek: a magyarok azon része, amely tömbben van, jószerével Magyarországon él. Ha fizikailag nem is, de gondolataiban…

A székely vagy éppen tömbmagyar párhuzamos állam él és virul. Aki nem hiszi, nézze csak meg, a Magyar Távirati Iroda (MTI) éppen november 10-én közölt egy felmérést, amely szerint a Bálványos Intézet és a Transilvania Inquiery felmérése szerint az erdélyi magyar kettősállampolgárok 42%-a aktív szavazásra készül a 2022-es magyarországi választásokon.

De miért?

Erdélyi magyarként, székelyként érzelmi kérdés magyar állampolgárnak lenni. Egyre inkább. Az erdélyi magyarság számára van pár olyan kérdés, amely kulcsfontosságú lenne: az oktatás, ebből még inkább a felsőoktatás, a magyar nemzeti szimbólumok használata, illetve a nyelvhasználati kérdések. A felsorolt körök közt sok az átfedés, így, ameddig a román állam megoldások helyett elkeni a kérdéseket, a frusztráció nő.

A másik fontos tényező ebben a hangulatban, hogy a mindenkori romániai állami kommunikáció az anyanyelviek irányában is komoly problémákat mutat, a kisebbségieket pedig nem is célozza. Romániában ma, 2021-ben sincs olyan központilag vezérelt szócső, amely a roma, magyar, vagy a minimális szász kisebbséget akarja elérni. (Kérdezheti a kedves olvasó, hogy de mi van a TVR, illetve az állami rádiók magyaradásával. Hogy mi van? Számtalan probléma merül fel ezekkel, legtöbbször az aktualitás hiánya, különösen a televíziónál. Ezek a szerkesztőségek, függetlenül a csapat átlag Matuzsálem korától, önállóságot élveznek, sokszor kulturális megváltó szerepet képzelnek el maguknak – azaz „közszolgálatiasan” értelmiségiek, ami nem teszi őket a szélesebb közönség kedvelt információs forrásává.) Összehasonlításul a magyarországi közszolgálati tévé a Fidesz kormány szócsöve, ami eljut sok háztartásba. És van hasonló kereskedelmi jellegű adó is – innen fakad az a nézet, hogy a kormány javarészt leuralta a médiát. Romániában ilyen nincs – a bármikori kormány érdemeiről nem tájékoztatják a polgárt. A magyarországi lépésekről viszont igen, a magyarországi pénzből, Erdélyben zajló beruházások is komoly visszhangot kapnak.

A hivatásos média mellett a helyi politikum is népszerűsít minden magyarországi beruházást – ilyenkor Orbán Viktor palástjának szélén kapaszkodva, a helyi vezetők is kapnak egy kis elismerést a választópolgártól – szóval mindenkinek bolt a bolt.

Van egy olyan vonzata is a dolgoknak, hogy Magyarország több stadiont épített a székely megyékben, mint Románia. Több egyetemet is, meg orvosi lakást, meg számos más beruházást, ha nem is direkt módon, de egy-egy helyi céget segítve. Ezt, ha néha hangosan nem is mondja ki egyik médiaorgánum sem, azért a helyiek tudják.

A választópolgár ebből a következőt látja: a hazaiak nem oldják meg a problémákat, pl. az aszfaltozás, romos épületek rendezése stb., közben a magyarországiak igen.

Sarkítás a kijelentés, persze, de összeadva a magyar nyelvű médiából érkező Fidesz érdemeit részletező hírekkel, a polgári lakosságban természetesen előforduló, vagy épp aktuális eseményekkel gerjesztett Románia-román-ellenességgel furcsa helyzet alakul ki: az emberek azt látják, hogy a magyar állam tesz értük, a román nem. Itt az sem szempont, hogy a román állam a román anyanyelvű polgárokért is alig tesz valamit…

Amikor egy-egy közvéleménykutatásból kisül, hogy az erdélyi magyarok magyarnak tartják magukat, akkor az online hozzászólások román részről borítékolható eredményt hoznak. Folytatódik ez akkor is, ha felmerül, hogy a román-magyar kettős állampolgárok Magyarország támogatásában jobban bíznak. Igaz ez akkor is, ha kiderül, hogy a megkérdezettek javarésze azt szeretné, hogy Magyarországon éljen. (Vannak ilyen felmérések, időnként borzolják a kedélyeket.)

Nehéz egy román embernek elfogadni, hogy Romániában a magyarok elégedetlenek. (Hogy a román emberek is, az ilyenkor ismét nem érv.) Még nehezebb elfogadni, hogy értékelik a magyarországi segítséget, nagyberuházást (ilyenkor, rendszerint a helyi románok is). A közönség diszkriminatívnak találja, hogy Magyarország magyarok lakta vidékre pumpál sok pénzt. A hozzászólók szeparatizmusnak értelmezik ezt – bár a történelem során nem csatoltak még egyszer sem el, egyetlen, pici darab országot sem pl. stadionépítéssel.

Egyes hozzászólókat zavar az is, hogy az erdélyi magyarok szavazatait várja a Fidesz. (Igaz, ez a magyarországi ellenzéki szavazókat jobban zavarja, de az megint más eset.) A dolog pedig Romániában is ismerős kellene legyen: hiszen a déli megyékben a PSD úttal, kisebb-nagyobb beruházással köszönte meg a voksokat.

Tulajdonképp aki románként azt kifogásolja, hogy az erdélyi magyarok a magyarországi választásokon szavazzanak, nem tud érveket felsorakoztatni ez ügyben. Egyes magyarországi ellenzékiek szerint adózáshoz kellene kötni a szavazás jogát – ez sem logikus feltétlenül. A beruházásokért – mondják a magyarországi ellenzékiek – valamit kellene adnia a határon túli magyarságnak. Elfeledkeznek ugyanakkor valamiről: a Magyarország határain kívül élő magyarság adott már sokszor a beruházásokért cserében valamit: vért. Magyarországot a legtöbb határon túli magyarok által lakott terület azzal támogatja, ami ott nagyon-nagyon értékes, ráadásul fogy: magyar emberrel. Hogy ezt stadionban, anyagi támogatásban nehéz kvantifikálni… az több mint biztos.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Márki-Zay Péter: alternatíva a magyar-magyar viszonyra?

Kérem az olvasót, hogy amennyiben Orbán Viktort tartja Magyarország számára az egyetlen elfogadható miniszterelnöknek, egy kicsit tegye félre a meggyőződését. Magyarország miniszterelnöke mindig az a személy, akit az ország választói, illetve az a részük, aki hajlandó elmenni voksolni, megválaszt.

Van egy érdekes beszélgetés a Transindex szerkesztője, Kulcsár Árpád és Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnökjelölt közt: (https://itthon.transindex.ro/?cikk=29237).
A beszélgetés két fontos kérdést jár körbe: egy ellenzéki győzelem esetében mi történik a határon túliak támogatásával, illetve milyen legyen a határon túliak jogi státusa a folytatásban.

A határon túli magyarsághoz jelen pillanatban két típusú viszonyulás van: Gyurcsány Ferenc, illetve Dobrev Klára által fémjelzett Demokratikus Koalíció, akik módosítanák az alkotmányba foglalt szavazati jogot, illetve az Orbán Viktor és a Fidesz által képviselt, aktív szavazási részvételt ösztönző irány. Nem merem kijelenteni, hogy egyik vagy másik álláspont helyesebb, hiszen itt egy doktrínai kérdés van: létezhet-e két típusú jogkörrel járó állampolgárság vagy sem. Mindkettőre van példa és innentől a válasz inkább ízlés kérdése: azt is el kell mondani, hogy Magyarország, illetve a magyarság kultúrnemzeti koncepciója, azaz, hogy magyar az, aki a magyar kultúrában szocializálódott, inkább a választójoggal együttjáró állampolgárságot tenné indokolttá.

Ez a kultúrnemzetiség doktrínai szinten jól hangzik, azonban gyakorlatban csak a Fidesz tett lépéseket annak érdekében, hogy a magyar kultúrát vagy méginkább: magyarságot anyagilag is támogassa. Vitatható, hogy mennyire volt ebben önös érdek, hiszen számítanak a határon túliak szavazatára, de érdek ide vagy oda, nyújtottak jelentős segítséget, tényleg nagy számú oktatási intézményt, stadiont és sok egyebet építettek Erdélyben (is). Ilyenre eddig nem volt precedens, vélhetően a választások után sem hagynák abba, amennyiben kormányon maradnak. Az ellenzék esetében ugyanezeket a csapokat eléggé gyengén csepegtették, így a határon túliak jogosan aggódhatnak.

A Fidesz után, a Kulcsár interjúban elsőként Márki-Zay mondja ki, hogy komoly támogatást kell juttatni a magyar embereknek – még akkor is, ha a Fidesz fétiseként ismert stadionépítéseket leállítaná. (Hogy az erdélyi magyarság identitásmegőrzésében lehet-e szerepe a futballnak, arról születhetne egy tanulmány, minden esetre, ha őszinték vagyunk, nem anyaországi, állami támogatáson kellene működjenek a fociklubok.) Egyetemek, vállalkozásfejlesztések, netalán egyházi támogatások viszont részesülhetnek ilyen támogatásokban – ez nyilván indokolt.

A beszélgetésnek van egy másik, igencsak fontos eleme is: állandó képviseletet biztosítani a határon túli magyaroknak. Itt azért látszik, hogy tulajdonképp jobboldali gondolkodású politikusról van szó, nyilván a szó doktrínai értelmében. A baloldal legnagyobb gondja az volt, hogy nem tudott viszonyulni a nemzetiségi kérdéshez. Sokan a nyugati trendekhez igazodva mindent negatívnak ítélnek meg, ami nemzeti, ez azonban a magyarság esetében azért nem helytálló, mert azok a folyamatok, amelyek pl. Németország esetében nemkívánatossá tették a nemzetiségi kérdést részint nem történtek meg, részint pedig késtek, késnek. (Igaz ez több Kelet-európai országra: gondoljunk pl. a BLM mozgalomra, amihez egyszerűen nincs az érintett kisebbség jelen ezekben az országokban.) Ebben a kontextusban a nemzet szó más értelmezést kap: ha kultúrnemzetről beszélünk, akkor a szimbolikus képviselet indokolttá válik.

(Hogy gyakorlatban, hogyan festene a magyarországi parlamenti képviseletért zajló előválasztás határon túl, az már kicsit sci-fi irodalomba illő, de ez másodlagos kérdés: ha igazi, nemzeti vonalban gondolkodunk, akkor ez a lépés fontos.) Márki-Zay-nak van még egy fontos megállapítása, ami pozitívan tud az erdélyi emberek fülében csengeni: szakít azzal a jelenlegi, magyarországi ellenzéki magyarázattal, hogy a Fidesz a határon túliak segítségének köszönhetően nyert választást. Itt csatolnék vissza ahhoz, amit az írás elején leszögeztem: Magyarországnak olyan miniszterelnöke, kormánya van, amelyet megválasztanak a magyarországiak. Ezt nem tudja lényegében a határon túli magyarság befolyásolni – bár éppen a 2022-es választáson látok esélyt arra, hogy a határon túliak tudjanak a mérleg nyelve lenni. Minden esetre a magyarországi politikust nem zavarja ez az esély, elég határozottan áll ki a teljes jogkör megőrzés mellett.

Jó kérdés, hogy mi vár akkor a Fidesznek egyértelműen behódolt RMDSZ-re, ha az ellenzék győz. Politikai bravúr lesz helyezkedni, bár illemből a Fidesz mellett kellene kiállniuk: kérdés, hogy ezek mellett mit tudnak majd elérni, egyáltalán mire lesz igényük. Az erdélyi magyarságnak lényegében a Fidesz a kedvezőbb szervezet, a túlnyomó többség szimpátiáját bírják is. A kívánatos azonban mégis az lenne, ha az erdélyi magyarság saját, független támogatásrendszert tudna építeni, lehetőleg politikafüggetlen forrásokból. Erre viszont nincs akarat, sőt megkockáztatom, ereje sem.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a magyarországi beruházások mértéke, mikéntje mindenképp átalakulna egy Márki-Zay győzelemmel, az irányt azonban még nem lehet sejteni. Látatlanban a támogatások mértékének a csökkenésére, illetve egy RMDSZ dorgálásra számítanék, hiszen a Kolozsvári vezérkar egyértelműen a Fidesznek szurkol. Egy ellenzéki győzelem ezt a viszonyrendszert tudná átrendezni: lehet nem is lenne baj.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Dobrev Klára, minden magyar miniszterelnöke

Az egyik legbefolyásosabb politikai szakportál, a Politico szerint a Fidesz nyeri majd a 2022-es választásokat, egy paraszthajszállal. De vajon így lesz-e? Eljön a pillanat, amikor tényleg a határon túliak döntik el, hogy melyik politikai alakulat lesz a legerősebb Magyarországon? És ha Dobrev Klára lesz a miniszterelnök, akkor mi lesz a kettős állampolgárokkal? Mit gondol minderről egy átlagos erdélyi magyar?

Az világos, hogy a 2022-es választás nehezebben vehető akadály lesz a Fidesz számára Magyarországon, mint az utóbbi három választás bármelyike. Itt minden lépés számít, a Covid helyzet pedig egy pillanat alatt átírhatja az eredményt, leginkább a Fidesz számára negatívan.

A korábbi elsöprő Fidesz győzelmek, ha nem is teljes egészében, de nagyban függtek az ellenzéki pártok összefogásképtelenségétől. Magyarra fordítva, az ellenzék nem volt hajlandó egy falatnyi koncról sem lemondani azért, hogy az Orbán Viktor által vezetett alakulatot ne engedjék győzni.

Magyarországon az ellenzék éppen ezekben a napokban tart előválasztást, amelynek kategorikus győztese nincs, jó eséllyel nem is lehet, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy Dobrev Klára lehet az a név, amely mögött a magyarországi baloldal felsorakozik. Ez a Fidesznek nagyban megkönnyítené a dolgát, ugyanis Dobrev a legsebezhetőbb mindegyik jelölt közül.

Szubjektív állítás, de az ellenzék kicsit későn látott munkának, nem építettek fel egy ellenfelet, illetve egy olyan 4-5 főből álló csapatot, akik egységes oldalra tudják állítani a Fidesz ellentábort. A Jobbik elbukta az utolsó választást, a bázisukból elvesztett szavazók tábora javarészt a Fideszre szavaz – egyszerűen közelebb áll hozzájuk ideológiailag a kormánypárt.

A baloldali pártok viszont javarészt a főváros támogatását élvezik, de az ő szavazataik megoszlanak a már említett Dobrev Klára, Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely, a relatív ismeretlen Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Mozgalom arca, a Jobbikos Jakab Péter és Fekete-Győr András, a Momentum elnöke között. Ebből a társaságból a szélsőjobból megszőkített Jobbik kilóg, de ez az ellentmondás egyelőre nem zavarja túlzottan az ellenzéket, egyelőre megingathatatlannak látszik az elképzelés, hogy a Fideszt bármi áron meg kell állítani.

Egyelőre.

Nincs ugyanis semmi garancia arra, hogy az előválasztás után az egyik vesztes játékos sem rúgja fel a korábban lefektetett szabályokat, mert magának jobb pozíciót remél. (Vagy előzetesen külön alkut köt a Fidesszel.)

Jelen pillanatban úgy tudjuk, hogy Dobrev Klára 33,9%, Karácsony Gergely 28,6%, Márki-Zay Péter 20,7%, Jakab Péter 13,3%, Fekete-Győr András pedig 3,5% szavazatot szerzett meg az előválasztásokon.

Az eredmény egyébként sokat segít a Fidesznek, amely eddig a médiaapparátusával Jakab Istvánra és Fekete-Győrre koncentrált – a határon túliakat célzó Pesti Srácok már javában átnyergelt az első három helyezettre, de az index.hu portál és a többi médiaorgánum is diszkréten irányt váltott.

Mire lehet számítani? Jó eséllyel komolyabb meccsre, mint az utolsó ciklusban: ha a Fidesz nyer, nem lesz fölényes, előfordulhat, hogy megtérül a határon túli magyarságba fektetett energiája. Erdélyben, különösen Székelyföldön feltétlen Fidesz szavazó azok többsége, aki élni is fog a magyarországi választásokon való részvételi jogával. Erre rájön az is, hogy amennyiben Dobrev nyeri az előválasztást Erdélyben, a magyarországi baloldalt támogatók sem fogják hangosan támogatni.

Dobrev Klára az erdélyi magyarság számára ugyanis kategorikusan elfogadhatatlan. A DK határozottan az MSZP korábbi, egészen könnyedén határon túli magyarságellenes diskurzusát folytatja, a külhoniak szavazási jogának megszüntetésétől egészen a támogatások megvonásáig. Dobrev Klára a korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felesége – Gyurcsánynak meg azt Erdélyben soha nem bocsátják meg, hogy a kettős állampolgárság intézménye ellen lépett fel miniszterelnöksége idején, 2004-ben, amikor a népszavazás december 5-én érvénytelen lett.

Magyarországi belviszonyok szempontjából is ideális ellenjelölt Dobrev, éppen a férje okán – a karaktergyilkosságra első osztályú alany, amit a Fidesz nem is fog kihagyni.

Az erdélyi magyarságnak ráadásul anyagi érdeke is fűződik a Fidesz győzelméhez: számos támogatás, projekt, beruházás zajlik, amelyet magyarországi pénzből finanszíroznak – ez egy Fidesz buktával odalenne.

Az ellenzék összefogása lényegében a Fidesz szempontjából a legnagyobb ellenség, amit egyelőre külön-külön, személyre szóló támadásokkal kezelnek, de jó eséllyel más fronton is megpróbálnak majd éket verni ebbe az amúgy is túl sok szereplős koalícióba. Hogy melyik lesz a gyenge láncszem, azt nem lehet még tudni, de az elkövetkező hónapokban garantáltan fény derül arra is: az előválasztások második-harmadik helyezettje jó célpontnak látszik.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Mire számíthatunk a népszámlálás után?

Népszámlálásra kerül sor Romániában. Ahogyan egyelőre körvonalazódik, a miért több okból is érthető: az ország munkaképes lakói tolvajtempóban lépnek le.

2019-ben 19,41 millió román állampolgárt vettek leltárba. Az utolsó feltételezések szerint is legalább 1 millió embert ehhez az ingújból húztak elő, mint a bűvész, ugyanis az EU-s pénzek elosztásában is számít a lakók száma. Az utolsó hivatalos statisztikák szerint 754.000 állampolgár hagyta el az országot, ami nagyon messze van a valóságtól, tekintettel arra, hogy Olaszország 1,15 millió román állampolgárról tud, Spanyolországban 1 millió körüli a román állampolgárok száma, Anglia 900.000 és Németország olyan 750.000 román állampolgárt tart számon. És vannak romániaiak másutt is, hiszen a skandináv államok is népszerűek a kivándorlók közt.

Érdekes kérdés lenne, hogy hány erdélyi magyar telepedett ki Magyarországra. Ahogy a Moldovai Köztársaság polgárai, úgy a magyarok is vonzódnak az anyaországhoz: a számokat inkább saccolni szokás, olyan 200.000-300.000-re téve. Túlzottnak tűnik, de ki tudja: a romániai statisztikák épp olyan megbízhatatlanok, mint a magyarországiak.

Vannak érdekes becslések a lakoság számára vonatkozóan is: az ErdélyStat szerint 2031-re Románia népessége 16,7 millióra csökken. Ez hozzávetőlegesen Buenos Aires népessége, ha a város metropolisz övezetét is figyelembe vesszük. A magyarság számaránya az összetett számításokban arányosan csökken, 6,64%-ról 6,52%-ra megy vissza a következő 10 év során.

Az Erdélystat szerint 1.074.000 magyar él majd akkor az országban, úgy, hogy véleményük szerint a magyarság számaránya úgy Partiumban, mint Székelyföldön az országos átlagnál kevésbé csökken.

Ami 100%, hogy 2019-től 2021-ig egyik kormány sem hozott létre népességszaporulatot stimuláló döntéseket. Nem is lett volna egyszerű a dolog, az utóbbi 2 év Covid 19 szövegkörnyezetében, de a helyzet ennél is bonyolultabb. Romániának elemi érdeke fűződik a munkaképes lakók számarányának növeléséhez. A gazdaság ugyanis vagy a születések növelésével, vagy a roma lakosság integrálásával, vagy import munkaerővel képzelhető el – esetleg ezek egyvelegével. A tét a nyugdíjrendszer fenntarthatósága és ami ezt is megelőzi, a gazdasági versenyképesség. Ez érvényes a magyarlakta vidékekre is – még ha erről alkalmanként meg is feledkezik az erdélyi magyar sajtó.

17% népességcsökkenés érezhető lesz. Nehéz megsaccolni, hogy a tendencia megfordul-e, de az ország éppen felnövő generációjának 67%-a egy nemrégiben készített felmérés szerint emigrálna. Az adat valószínűleg csalóka, kis számú közegben és rossz módszerrel készült – de akkor is, nem ad optimizmusra okot.

Az emigráció mögött leginkább a megélhetés prózai oka van – a minimálbér, amiből a pályakezdőknek rendszerint kijut, nem elég a lakás-autó-család vélhető kiadásainak fedezésére. A külföldre költözés/menekülés a gazdasági kilátástalanságból, amit megállítani nem lehet, de javítani a közmunka programokkal, állami tőkéjű kedvezményes lakhatással és munkaerőképzéssel lehetne. Hogy ez 2021-ben mennyire tűnik scifi-nek, sokat elmond a helyzetről.

A magyarságnak lényegében minden népszámlálás pofon. Mindig lekerül egy-két településről a magyar felirat, mert a számarányunk csökkent. Igaz ez fokozottan tömbmagyarságban, ahol a percepció nem terjed ki a lakósságcsökkenésre. Az elvándorlás és a beolvadás az erdélyi magyarság számcsökkenésének az oka – de egyik problémára sem hozott létre a vezető politikai réteg megoldást. Kérdéses, hogy mennyire tudna ez ellen fellépni: a beolvadás ellen tiltakozni nagyjából ultranacionalista felhang mellett képzelhető el, az elvándorlást pedig országos szinten nem tudja kezelni Románia.

De maradnak a hunok. Igen, a közösségi médiából jött szembe, hogy 2021-ben vallja magát mindenki Székelyföldön hunnak. Nyilván a forrást nem lehet komolyan venni, még akkor sem, ha a népszámlálás felmérőbiztosainak listáján külön szerepel majd a magyar, a székely és a hun. És az a szomorú, hogy ez nem is lesz vicc.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Miért nem katalánok a székelyek?

Július elsején szép idő volt. Oly annyira, hogy a Waterloonál (igen, az a Waterloo) Carles Puigdemont (igen, a katalán ex-elnök) fogadta a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét. Nem Napóleonra emlékeztek, hanem a Katalán Köztársaság Házában beszélgettek – adja hírül mindezt a Székely Nemzeti Tanács honlapja. Link: (https://www.sznt.org/hu/cikkek/1462-puigdemont-az-en-hazam-a-ti-hazatok)

Előre bocsájtom, hogy van pár évtized újságírás mögöttem. Meg némi politikai kommunikációs múlt is – ezzel nem a tulajdon mundérom becsületét szándékozom védeni, csupán annyit szeretnék leszögezni, hogy némi tapasztalatom van a hírírásban. Így például azt is egészen jól tudom azonosítani, amikor a sajtós kolléga, riporter, terepmókus egy gyenge sor információból kell hírt írjon.

Félreértés ne essék: az autonómiát fontosnak tartom, mint minden erdélyi magyar, csak éppen azt nem látom, hogy ha Izsák Balázs, Dabis Attila és László György Brüsszelben a Joachim Löw hasonmás verseny győztesével, Carles Puigdemont i Casamajóval (tényleg úgy néz ki fotón, mint Löw) találkozik egy karika katalán fuet kolbász mellett, az mitől hozza el nekünk az autonómiát.

Mert nem hozza el.

A baj ennél is nagyobb. A Székely Nemzeti Gittegylet … Nemzeti Tanács sem. A Székely Nemzeti Tanács ugyanis, finoman szólva is, leginkább a Fidesz és az RMDSZ hathatós támogatásával tudott felmutatni aláírásokat. Igaz, így se sokat, pedig aláírtam én is, náluk, hogy ne rajtam múljon az autonómia. Az egész sajtóhírnek olyan érzése van, hogy elmentek a székelyek vezetői (nyilván nem ők azok) Brüsszelbe, ahol találkoztak az autonómia címlaplányával. De itt is van egy kis bibi.

A bibi pedig a következő: Carles Puigdemont otthon per alatt áll, a Katalónia függetlenségére kiírt népszavazás ügyén akarják lecsukni a spanyol hatóságok: azért ez kicsit több, mint ami Erdélyben történt magyar berkekben az utolsó 30 évben. Spanyolország ugyanis pont annyira nincs humoránál, mint Románia, ha a kisebbségek a függetlenség szó fölött zsolozsmáznak. A katalán testvérek ugyanis autonómok. Már rég kibulizták maguknak, tűzzel, vérrel és spanyolra fordítva cojones-el, amit az erdélyi magyarság nem lépett meg.

Szóval miért nem katalán a székely és az erdélyi magyar? Nos amennyire én látom, az autonómia kérdést az erdélyi magyarság elengedte. Ha nem így lenne, akkor Kelemen Hunor oldalán Vincze Lóránttal (akinek az SZNT helyében hosszú köszönőlevelet írnék, hogy az aláírásgyűjtés munkájába besegít szervezéssel), Antal Árpáddal, Tánczos Barnával, Csoma Botonddal verné az asztalt. Ehelyett ugye ment Izsák Balázs, akiről nem vonjuk kétségbe, hogy jó magyar ember és akarja az autonómiát, csak amit tesz, az éppen édeskevés ehhez és minden látszat szerint (tudjuk, a látszatok csalnak, csak ezt nem látni) ötlete sincs, hogy miként lehetne előbb jutni a kérdésben. Lehet szervezni persze Trianon megemlékezést, meg lármafát gyújtani Székelyföld történelmi határain, csak…

Az autonómiát, ha nem tűzzel-vassal, akkor jogi és civil eszközökkel kell kivívni. Engedjenek meg egy meredek párhuzamot: az őrtűz nagyjából annyit ér autonómia kérdésben, mint amikor az LBGTQ közösség tagjai tangában és neccharisnyában táncolva tüntetnek. A felsoroltakból ugyanis az EU egyetlen országában sem gondolják úgy, hogy jogalkotási eszköz lenne.

Az SZNT szerepe valami ilyesmi lehetne: az autonómiához szükséges jogszabályokat suttogni az RMDSZ-nek, valamifél Bölcs Öregek Tanácsa módjára. De ehhez Izsák Balázs és a teljes SZNT vezetés nem tud felnőni. És a mögöttük álló erdélyi magyar társadalomnak sincs elég erős akarata erre, ahogyan arra is kevés, hogy egy ilyen téren potens tevő embercsoportot kitermeljen.

Az SZNT-t csak az őket támogató becsületes emberek miatt nem nevezem viccnek. Ők ugyanis többet érdemelnek, mint amit a vezetőség produkál: az arra elég, hogy ők páran megéljenek. Vagy arra se, nem néztem meg az adóbevallásukat, ezt bízzuk az Átlátszóra.

Az újságírás szabályai szerint itt éppen abba is lehetne hagyni ezt a gondolatsort. De ne legyek teljesen mocsok, aki szegény Izsák Balázsékkal mossa a földet: kínálok alternatívát. Puigdemont: Az én házam a ti házatok címmel lett közzétéve a hír az SZNT oldalán. Költözzünk tehát Katalóniába, kijavítva ezzel két olyan tévedést, amit Árpád vezér a honfoglaláskor nem kalkulált be: az erdélyi 6 hónapos fűtésszezont és a medvéket. Bónusz a foci. A Barca azért egészen jól játszik…

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Lőjük le Maci Lacit és Mici Medvét!

A Hobo Blues Band felvétele, amit alább osztottunk meg, 1997-ben látott világot. Átvitt értelemben bontogatja a medvevadászat kérdését, sok politikai felhanggal. A medve kérdés azóta még több politikai színt kapott, igaz nem az anyaországban, hanem itt, Romániában.

Az Agent Green civil szervezet számunkra onnan volt ismerős, hogy az ország őserdőinek megmentéséért kampányolt. Természetvédelmi övezetből sehol sem termelnek fát ki, ahol számít, hogy az ökoszisztéma érintetlensége megmaradjon – ez valóban nemes ügy, lehet támogatni. Az Agent Green tevékenysége az utóbbi időben azonban előjelt váltott. Minden Arthurnál kezdődött….

De ki az az Arthur?

Az Agent Green május elején számolt be arról, hogy a Kovászna megyei Ozsdolán a faluba bejáró, komoly károkat okozó nőstény medve helyett az ország legnagyobb hímét, Arthurt lőtte ki április során, nem kisebb személy, mint Emanuel, Lichtenstein hercege. A probléma csupán annyi, hogy egymásnak ellentmondó információk láttak ezzel kapcsolatban napvilágot, Ozsdola polgármestere, Pénzes Ágoston is árnyalja a kérdést: elmondása szerint a faluba több anyamedve jár be bocsokkal (most is), illetve a szóban forgó kapitális példány is (aki vagy Arthur vagy nem, mert a falubéliek nem szoktak nevet adni a garázdálkodó medvének).

Követhető, hogy az Arthur kérdést követően komoly politikai támadáshullám indult Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter, illetve Klaus Iohannis államelnök ellen. Ha végignézzük az Agent Green kommunikációját, az jön le, hogy kőkeményen politizálnak, Gabriel Păun, az egyesület elnöke elzárkózik minden véleménytől, amely nem egyezik a sajátjával. Összegezve, e sorok szerzői számára az Agent Green civil szervezet nem tűnik igazi NGO-nak, hanem sokkal inkább politikai eszköznek. (Hab a tortán, hogy sajtóértesülések szerint a civil szervezet képviselője Kovászna megyei tartózkodása során a megye legdrágább szállásán, a grófi Mikes Kastélyban, a Zabola Estate Transylvaniaban szállt meg, ahol egy éjszaak ára 200 euró fölött kezdődik. Hogy egy civil szervezt mire költi a pénzét, saját dolga – viszont az Agent Green esetében sokan emlegetik a titkosszolgálati hátteret, bármit is jelentsen ez a szervezet tevékenységére nézve.)

Ez a cikk azonban nem az Agent Greenről szól, hanem az országban egyre súlyosbodó medveproblémáról. Ebben az ügyben két paradigma ütközik: az egyik a környezetvédelmi szempont, amely igenis jogos: a Ceaușescu érára jellemző vadászati módszer (szándékosan nem írtunk e helyen kultúrát) alaposan megtizedelte a medvék számát, egyes vélemények szerint a kihalás is veszélyeztette a fajt – ez utóbbi azonban inkább aggódalom volt, mintsem a valóság. Minden esetre 1989 után kis számú medvepopuláció volt az országban, amit jogos volt védeni. A másik szempont pedig az állampolgárok biztonsága – ami egyelőre úgy tűnik, nem kap elsőbbséget.

A medve kérdés sokban hasonlít a fakitermelés kérdésére: a racionalitás hiányzik mindkét területen, különösen jogalkotói szinten. Más szavakkal fogalmazva, a választók és választottak hozzáértésének hiánya ütközik egy elég erős lobbival.
Az erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás szavak beszédesek: a tevékenység racionális és fenntartható mivoltára utalnak, ami Romániában inkább nyakló nélküli pusztítás, vagy teljes tilalom között ingadozik. A szélsőségek azonban nehezen tarthatók: mindkettő a természet egyensúlyának megbomlásához vezet.

A vadgazdálkodás célja, hogy egyensúlyban tartsa az állományt, emberi beavatkozással adjon teret a fejlődéshez, a vadállatok közti egyensúlyt biztosítsa. Nem esett a médiában sok szó arról, hogy a nagyszámú medve táplálkozni fog, de meséknek ellentmondóan nem csak málnával és mézzel, hanem kisebb vadakkal is: vadmalacokkal vagy őzgidákkal is. Mielőtt valaki felcsattana az is szót vegye figyelembe. A vadászok panaszkodnak, hogy gyakran találnak tetemeket, amelyek ezt bizonyítják. A vadászok egy része sem ártatlan a helyzetben, mert van rá példa, hogy települések közelében vagy ritkábban, akár turistaösvényen is zajlik a nagyvadak etetése. (Ez utóbbi nyilván vonzza a medvéket, és riasztja a turistákat, ami kedvez a vadászatnak. A praktikát tisztességes vadászok elítélik.)

Van még egy gondolat, amit itt kell felejteni: gyakran találkozni olyan véleményekkel, hogy a medvék élettere szűkül az erdőírtások miatt. Ez ebben a formában nem állja meg a helyét, hiszen az erdőírtás következtében cserjések jelennek meg, olyan növényzet, amelyben több a táplálék a medvék számára. Az erdőírtás zaja, a különböző terepautók, ATV-k azonban gondot jelentenek, akárcsak az amatőr terepmotorosok, akik megzavarják a nagyvadak nyugalmát. Ezen a téren kiemelten baj, hogy a rezervátumok, természetvédelmi övezetek nem jelentenek háborítatlanságot – bár ép ésszel szinte felfoghatatlan, de ilyen helyeken is legeltetnek, termelnek ki fát, illetve terepeznek, holott a törvény elviekben tiltja.

De mi történjen akkor a településekre bejáró, emberi életet veszélyeztető medvékkel? Colorado államban, az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb természetvédelmi övezete található a Rocky Mountain hegyvonulat környékén. Ezek feketemedvék, kisebbek a hazai barnamedvéknél, azonban csupán 2017-ben 168 példányt eutanáltak (a szakirodalom finoman fogalmaz, de ez lelövést jelent): az ok, hogy „túlzottan hozzászoktak az emberi jelenléthez”. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bejártak a településekre, emberre támadtak. Az intézkedés az amerikaiak szerint nem az embereket szolgálta, hanem a faj fennmaradását – nyilván ezen is lehetne vitatkozni.

A mit kéne tenni vonalon valószínűleg évekkel megkésett intézkedés a Tánczos által javasolt gondolat, hogy a településeken bajt okozó, embert támadó medvéket átköltöztessék, más megoldás hiányában lelőjék. A teljes vadállományt (nyúltól medvéig) kellene felmérni, nem vadásztársaságok és nem civilszervezetek által, hanem az erre szakosodott cégekkel (világszerte létezik pár). Ez nem pár hónapos munka, hanem évtizedes, de lehet prioritásokat felállítani: pl. a medvék mozgását figyelni, számukat meghatározni. A vadászat és erdőkitermelés irányát a gazdálkodás felé eltolni, nyilván ökológiai hangsúllyal. Ebbe igazán bele kell férjen, hogy a vadak etetését is szabályozni kell: ha az etető nem az emberek által látogatott zónákban van, a medve sem jár arra.

A vadászat etikussága filozófiai kérdés, az emberi élet prioritás szintén. Ha az ember a vadonban találkozik medvével az nem meglepő, azonban ha úton útfélen, akkor már a politikum kollektív felelőssége a beavatkozás. Romániában a beavatkozás ideje már tegnap is késő lett volna.

Categories
Magyar típusú találkozás

Hogyan kellene viszonyulni a Trianon emléknaphoz?

Összetartozás napja vagy a Trianoni békeszerződés napja: minden évben lehetne róla írni. Lehetne, de nem kellene: ám az idén újra kell.

A Contact-Kontakt szerkesztősége számára egyértelműen tiszta, hogy vannak kérdések, amelyekhez a románok és magyarok gyökeresen másképp viszonyulnak. Trianon ilyen kérdés: érzékeny pont, amellyel tulajdonképp egyik oldal sem tud érdemben mit kezdeni, hiszen azt elismerni, hogy úgy az előtte, mint az utána állapot igazságtalanságokat tartalmaz, nagyjából nemzetárulás. Mindegy, hogy melyik nemzetről legyen szó.

101 év telt el Trianontól számítva. A helyzet 101 éve változatlan: a Vesszen Trianon skandálást elő lehet venni, de nem dőlt be eddig sem az Île-de-France-ban található Nagy-Trianon kastély teteje. Ce’est la vie.

A magyar emberek zöme savanyúan, a románok (gondolja e a sorok szerzője) meg vidámabban gondol erre a napra. Mondjuk az utóbbiakból nem a brassói fogorvos a legillusztrisabb példa (Mihai Tîrnoveanu, a Calea Neamului szélsőséges vezetője), mert neki túl közel van Sepsiszentgyörgy, ő meg a hasonló kimagasló hazafiak, mint például Dan Tănasa AUR képviselő ilyenkor hangosan skandálva szeretik a magyarok arcába dörgölni a történteket. Furcsa módon amúgy a mérsékelt románok túlnyomó része sem érzi ebben a felvonulásban a provokációt, legalább is így tűnik kívülről. Pedig a mondás igaz: akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni.

Ennek ellenére már majdnem megúsztuk az idei cirkuszt. A szélsőséges, nem sepsiszentgyörgyi ünneplők jöttek, végigvonultak a városon, üvöltöttek, majd jobb híján hazamentek. Majdnem jól sült el minden, csak aztán…

Sepsiszentgyörgyön a románságnak nincsenek igazi emlékhelyei. Románia szíve ide vagy oda, a városban a románság jelenléte a szocializmus évei alatt történő betelepítésekkel vált komolyan mérhetővé. Van egy un. román iskola, ami a hajdani városhatár szélén található, amelyet mára alaposan átalakítottak, most már egy alföldi falusi házra hasonlít – ezt azonban nem látogatják. Marad tehát a szocializmusban felállított Ismeretlen Román Katona szobra és Mihai Viteazul főtéri szobra.

Akik fiatalok, az utóbbiról nem tudják, hogy a hajdani Securitatea robbanószerkezetet helyezett el a szobor mellett, amely egy fiúcska életét is követelte: az esetről az akkor még csak bloggerkedő Dan Tănasa a kommunista államvédelmi szervek hivatalos propagandáját böfögte vissza, mely szerint is mindez magyarországi diverzió.

Miért fontos mindezt leírni? Nyilván azért, mert a Calea Neamului és társai (kéretlen) látogatását követően a Mihai Viteazul szoborcsoport hátoldalát piros-fehér-zölddel fújták le valakik, majd felírták a fekete márványra az 1920-as dátumot is.

Ameddig nem látunk felvételeket minderről, van egy elég vad összeesküvés elmélet, amelyet nem lehet nem leírni. Igaz, hogy a rendőrség hivatalosan videófelvételeket emleget, de ezt egyelőre nem bocsátották közszemlére. Nehéz elhinni minden esetre, hogy a bekamerázott téren bárki garázdálkodhat, különösen a szoborcsoporton úgy, hogy ne vegyék észre.

Kovászna megyében a Prefektusi Hivatal gyakran etnikai színezetű konfliktusok dárdahegye. A román nemzetiségű prefektusok bűntettek már zászlóhasználatért, himnusz éneklésért, utoljára éppen Iulian Todor prefektus a város központjában évek óta romos állapotú hotel bántását torpedózta meg – az épület helyére egyébként magyarországi pénzből épülne egy grandiózus kulturális központ. A helyi magyarság és a kormánybiztosi hivatal közt nem kevés feszültség van.

Ez csupán azért fontos, mert a szoborcsoport bemázolását értesüléseink szerint az alprefektusi tisztségét betöltő Cosmin Boricean fedezte fel – ami csak azért furcsa, mert szombat reggel igencsak hajnalosan kellett kelnie, ráadásul a szobor hátát a hivatal számára elkülönített parkolóból nem láthatta, az intézménybe vezető út pedig ellenkező irányba vezet. Így vagy úgy, de az alprefektus felfedezte a dolgot. Hogy a ma már többször emlegetett maros megyei AUR egyébként Kovászna megyei lakhelyű képviselője miként értesült a dologról azt nem lehet tudni, de Dan Tănasa a helyszínről bejelentkezve a helyi RMDSZ vezetőket tette felelőssé az incidensért. (Antal Árpád polgármester, aki a szemtanúk szerint a szobor letisztítását szintén a helyszínről követte, korábban hangsúlyosan arra kérte a város lakóit, hogy ne üljenek fel a provokációnak.)

Furcsa az is, hogy a szoborra milyen felirat került. Épeszű magyar ember nem fest zászlót a Trianon szó alá, dátumot pedig végképp nem ír. Van erre más bevett frázis: „Igazságot Magyarországnak”, netalán „Vesszen Trianon”.

Az ügyben túl sok a véletlen egybeesés. Annál is inkább, hogy Mihai Vitéz vajda az erdélyi magyarságnak nem antipatikus, az egyesítés, amelyet a románok személyéhez kötnek pedig a magyarok tudatában nincsen jelen – illetve nem érdekes számukra. Az egésznek nagyon olyan íze van, mintha valaki, aki a magyarokat kevéssé ismeri, ki akarta volna találni, hogy mit is művelne egy elvetemült magyar ember. Ahogy az egyik kollégánk mondta az Úz völgyi cirkusz kapcsán, ha nem lenne veszélyes, vicces lenne.

Tisztázzuk ugyanis, hogy Romániában egy magyar szimbólum lefúvása a román nemzeti színekkel nem téma, ugyanakkor egy román nemzeti szimbólum magyar zászló színeivel történő lefestése akasztást kíván a hozzászólók túlnyomó többsége szerint.

Az esemény összességében tehát azoknak kedvez, akik a magyarok ellen uszítanak. A cirkusz előtt Tîrnoveanu szavai, hogy az Úz völgyében kell gyülekezni üresen és fölöslegesen szóltak. A körülményeket nem ismerő, nem megértő románok most azonban mást látnak: a magyarok főben járó bűnt követtek el.

Ezen a ponton pedig akár mindegy is lehetne, hogy valóban magyar nemzetiségű kiskorúak rongálták meg Mihai Vitéz szobrát, vagy valóban összeesküvés történt. Van egy újabb ok a cirkuszra. Ha egy dolgot biztosan kijelenthetünk az, hogy ennek az országnak építésre van szüksége, nem rombolásra: az olcsó nacionalista indulatok nem hiányoznak. Hogy miként kellene viszonyulni ezek után a trianoni eseményekhez? Higgadtan, de erre az idő 2021-ben sem jött el.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Székelyföld autópályái

Még nincs is autópálya, amely Székelyföldet az ország, Európa és a világ többi részéhez kösse – de gond már van körülötte. Egyelőre persze még csak csendesen, de már borzolja a kedélyeket.

A gyrosos okosan találta ki: România vrea autostrăzi, șî eu kampányát. Némi személyi kultusz és nagyobb mennyiségű görög jellegű étel mellé sót is szórt a cég a hazai közlekedés sebébe: csípi is a jónépet a Prahova völgyében és Predeal környékén hétvégente. De Székelyföldön sem jobb a helyzet, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely összeköttetése sem mondható tökéletesnek, ráadásul az egy szomorú sáv és a rajta zúduló forgalom falvakon, községeken át halad. Nyilván áldatlan állapot, autópálya kellene ennek a sors által üldözött országnak, ha nem is 100, de legalább 20 éve. Az autópályák helyzete…. nos arról a talán az a holgyai (Holdea) domb tud mesélni, amelynek a tövében megszakad az A1-es pálya. Ott bámul ki a fejéből a jó nép, hogy az út, zsupsz, menne egy domboldalnak (alagútnak, felüljárónak), ami nincs. Pont. Maradjunk abban, hogy a Romániai Autópályák Sikertörténete című eposz… egyelőre nem tudott megszületni a sztrádák hiányában.

Azért egy kicsit reménykedtünk, amikor választások környékén, tudja már Isten, hogy melyik PNL lovag, de bejelentették, hogy lesz autópálya, nem is 100, hanem 1000 km. (Hirtelen legooglizva épp ez a november 22-i cikk jött elő a Krónika online kiadásának hasábjairól,(https://kronikaonline.ro/gazdasag/csaknem-ezer-kilometer-autopalya-es-gyorsforgalmi-ut-megepiteset-igeri-kormanyprogramjaban-a-pnl), ami annyiban releváns, hogy a választások előtt pár héttel jelent meg. Aki maszlagot sejt, nem téved nagyot – de valahogy , választások után is téma maradt az autópálya építése, amely egy részén a Gyergyói Medencét, másik része pedig Háromszéket érintené. (A cikk régebbi, de legalább látható rajta az elképzelt nyomvonalak mindegyike: https://www.3szek.ro/load/cikk/137911/a-retyi-nyirt-is-surolhatja-az-autopalya)

Hogy az RMDSZ képes-e átnyomni a projektet valósággá, vagy megmarad tarka vonalnak zöld alapon az autópályák száguldó álma – jelenleg kérdéses. Tekintettel arra, hogy a koalícióból tulajdonképp az egyetlen igazán stabil párt a szövetség, van rá esély – ugyanakkor még a helyi királycsinálók véleménye is számíthat sokat. Ugyanis a legjobb, ha a politikum nem dolgozik, hanem csendben van – erre ugyanis nehéz panaszkodni, mert nem csinálják rosszul. A semmit tökéletesen lehet művelni…

A valamivel ugyanis rendszerint baj van. Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi polgármester, aki a régió egyik legagilisabb figurája ezt első kézből tapasztalta meg, a várost elkerülő terelőút megépítésével kapcsolatban. Az Átlátszó Erdélyi divíziója balzaci hosszban tárgyalja az esetet (https://atlatszo.ro/kozpenzek/eu-penzek/botranyosra-sikerult-a-szentgyorgyi-terelout-sikertortenete/), amiből lényegében kiderül, hogy annak ellenére, hogy mindenki akart körgyűrűt a városon átguruló nehéz és nagy mennyiségű forgalom miatt a) senki sem akarja a saját területén, b) a polgármester nem tájékoztatott megfelelően, c) nem a megfelelő nyomvonal szerint készül. Hogy a cikknek mennyire van igaza a b. és c. pontok szerint felsoroltakban, azt nehéz lenne eldönteni, az a. pont viszont világos. Legyen, de ne így – a hogyanra viszont nincs igazán jó válasz. Rendszertani problémák vannak bőven: a polgármesteri hivatal sietteti a dolgot, mert a 24. órában van, illetve a bürökrácia csigatempója és visszásságai komolyt veszélyt jelentenek a kivitelezésre, a kisajátítási törvény nem a reális, hanem valami korábbi (és sok estben fiktív) árat vesz figyelembe. Mérnöki szempontokat sorolunk, ugyanis itt a konkrét fizikai akadályok mellett a későbbi kihasználtsági indexet is kellene tudni – ez pedig olyasféle szakmai tudást feltételez, amely e sorok szerőzinek nincs birtokában.

Marad viszont a minta: a szerencsétlen romániai polgár, aki a nehezen összekuporgatott pénzén vett használt autóval dönget (autópálya, terelőút helyett gödröket), dupla akkora eséllyel hagyja ott a fogát közlekedési balesetben, mint az európai átlag (https://szekelyhon.ro/aktualis/romaniaban-a-legmagasabb-a-kozuti-balesetekben-elhunytak-szama#). Ennek a magyarázata egyrészt a hazai közlekedési kultúra – vagy kulturálatlanság. Tudtunk szerint nincs arról statisztikai adat (valljuk be őszintén, nehéz is lenne elkészíteni), hogy hány baleset születik abból a frusztrációból, hogy a sofőr nem tud haladni, ezért rizikós előzésbe kezd, aminek csattanás a vége… de szubjektíven úgy véljük, hogy sok.

Ezt kellene a két, Székelyföldet érintő, majdan épülő autópálya megoldja – azonban a viharfelhők már gyülekeznek. Értesüléseink szerint Kovászna megyében az autópálya a mezőgazdaságnak jelent újra akadályt: szétszabdal szántókat, egyes gazdáknak 20-30 km plusz utat is jelenthet majd ez – hangsúlyozzuk a feltételes módot, mert egyelőre ígéret van, konkrétum pedig nincs, bár tényleg örvendünk annak, hogy Florin Cîţu (és csapata), kibulizta, hogy az EU-s helyreállítási alapból (ami javarészt hitel) lehessen autópályát is építeni. Munka azért volna bőségesen, ugyanis a józan ész azt kívánná, hogy az ország olyan csomópontjai, mint Nagyvárad, Temesvár, Arad, Brassó, Szeben, Marosvásárhely, Jászvásár, Galac, Bákó, Nagybánya, stb. autópályával legyenek a fővároshoz kötve. Ezen az amúgy Bukarestközpontú gondolkodású PSD kormányzatok sem mozdítottak sokat, a többiek meg annyit sem. A miniszterelnök legalább ígéretet tett arra, hogy a Kárpátokat nem csak a sovén dalban megénekelt batalion-ok, hanem autópálya fogja áthágni (https://www.hirmondo.ro/gazdasag/citu-garantalom-hogy-a-pnl-kormany-mandatuma-alatt-autopalya-fogja-atszelni-a-karpatokat/) mégpedig a PNL kormányzata alatt – igaz, azt is meglebegtette, hogy nem feltétlenül az ő mandátuma alatt. A tavalyi kijelentését egyelőre úgy tűnik, hogy tettekkel is igyekszik alátámasztani.

Záró gondolatként, engedjék meg, hogy a kedvenc összeesküvés elméletem leírjam. Nincs benne sem bilgétsz, sem covidcsipp. A legjobb duma, amit a hazai autópályás fiaskókat lekommunikáló entitások PR részlege kitalált az, hogy a romániai autópályák építését Hollandia ellenzi, a Schengeni Övezetbe történő nyitással együtt. A Schengen csatlakozás megint lekerült témáról, pedig így Covid alatt egészen jól lehetne magyarázni, hogy majd akkor kell gyakorlatba ültetni, ha majd nem kell a járványtól tartani. Milyen jól mutatna a PNL trófeák közt. Ami a hollandok aggódalamit jelenti a konstancai kikötő miatt, még hihető is lenne. Az autópályák építését meggátoló (bolygó)hollandik története azért vicces. Nem kell holland keresztbefeküdjön a vélt, vagy valós nyomvonalakon: gátolja azt a hazai 100 sebből vérző infrastruktúrák kivitelezését szavatoló jogi-bürokráciai útvesztő eléggé. Nem kell oda segítség.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Az RMDSZ és az összeesküvők

“Nem félnek a Jóistentől? Megölték a férjem! Hazugok! Ez nem betegség, ez politika. Ti csak mondjátok, nem is kaptok oltást.“

Ilyen és hasonló hozzászólások kísérik az RMDSZ által is gőzerővel zajló oltásnépszerűsítési kampányt. Inkább hasonló, ugyanis az oltásellenesek hada valamiért szembetűnően hadilábon áll a legelemibb helyesírási szabályokkal.

Angolul grammar nazi, azaz helyesírási nácinak hívják azt, aki folyamatosan javítgatja a többi hozzászólót, azonban ebben a helyzetben más megfontolás vezérel: úgy tűnik, hogy az alacsony iskolázottsági szinten állók jobban ellenállnak az oltás gondolatának, mint a diplomások. A jelenség nem csak az erdélyi magyar közösségre érvényes, hasonló a magyarországi helyzet is.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy az oltás segít a pandémia lassításában, illetve abban is, hogy a megbetegedett személyek jó eséllyel könnyebben viselik majd a fertőzést azokkal szemben, akik nem részesültek oltásban. Ugyanakkor egyre inkább kizárólag gyanús, nehezen ellenőrizhető internetes felületen vernek nagy hullámokat az oltásellenesek is, köztük magukat szakembernek mondó személyek is meggyőzően nyilatkoznak, részigazságokat, szövegkörnyezetből kiragadott információ töredékeket magyaráznak – ezt az angol szaknyelv cherry pickingnek, azaz cseresznyeszedésnek hívja (nyilván azért, mert a művelő a számára kívánatos infót ragadja ki a kosárból, a számára negatív információ fölött pedig átsiklik).

Miért kíséri mégis ilyenfajta köpködés az RMDSZ online felületein megjelenő oltáskampányt? Több tényező játszik közre ebben. Az első, hogy a koronavírus terjedését megelőző intézkedések gyakran következetlenek voltak, kommunikálásuk azonban a magyar közösség irányában a szövetség helyi vagy országos képviselőin keresztül is zajlott – automatikusan asszociálták az RMDSZ-el az intézkedéseket, amelyekkel a közönség hol kisebb, hol nagyobb mértékben nem értett egyet. Az egyes településeken zajló intézkedéseket az adott város vezetése kellett világgá kürtölje, ami tömbmagyarság esetében RMDSZ-t jelent, nem ritka módon ez úgy csapódott le, hogy az RMDSZ polgármestere bezáratta a vendéglőket, iskolákat. Az általános káoszt egyébként hasonlóan megsínylette minden párt – mi most azonban a magyar vonatkozást nézzük.

Furcsa jelenség, hogy ameddig a hasonló közönség követi véleményben Orbán Viktort és a Fidesz csatornáit, a magyarországi kormánypárt oltásra buzdító üzenetére nem fogékony, elengedi a füle mellett. Magyarországon pedig a Fidesz VIP arcai és a médiaapparátusuk egyaránt felsorakozott az oltás mellett, minden jel arra utal, hogy ez lesz a kampány egyik sarokköve – kezdve az ellenzék „leoltásellenesezésétől”, egészen az oltásszámhoz igazított mérföldkövek teljesítéséhez fűzött enyhítésekig. (Logikus lépés, hisz a gazdaságot a lakosság immunizálása óvhatja meg az ősszel érkező, felső-légúti, vírusos megbetegedésekkel járó leállástól.)

Az RMDSZ kampánya ezzel szemben lényegében önzetlen: kommunikációs szempontból talán kevésbé, hiszen most olyan, hiteles emberekkel kötik össze magukat, akikkel másképp nem volna összefonódási lehetőségük.

Az RMDSZ átlagosan hatalomközeli pozícionálódása ismét nem tesz jót a kampány sikerének: a politizálás mikéntje miatt elég nagy azok száma, akik a szövetséggel szemben bizalmatlanok.

Problémát jelent, hogy a virtuális tér egyre vulgárisabbá válik: a Facebook relatív anonimitásában sokat romlott a közbeszéd minősége, a hozzászólók jó része itt vezeti le frusztrációit és az is világos, hogy ezeken a világjárvány által okozott bizonytalanság csak rontott.

Tegyük hozzá azt is, hogy a közösségi médiában mindig látványosabb az ellenkezők, kétkedők jelenléte: akik egyetértenek egy-egy lájkkal, rendezik a dolgot és inkább nem szólnak hozzá a témához.

Az RMDSZ oltáskampányába már az erdélyi történelmi egyházak püspökei is megszólalnak: természetesen ez sem marad bírálat nélkül. Igaz a Fennvaló ótestamentumba illő lesújtó kezét nem emlegetik velük kapcsolatban, de az egyházi személyek beleszólásának legitimitását a világi dolgokba annál inkább felróják.

Az RMDSZ kampánya pedig nem fölösleges: Hargita és Kovászna megyék esetében az általános oltottsági rátát figyelembe véve igencsak indokolt. A tét, mint minden kampánynál, a bizonytalanok meggyőzése: azokat, akik szerint a vakcinával szervezetbe juttatott 5G csippen át Bill Gates irányít majd minden beoltottat nehéz lesz ebből a sci-fi filmbe illő fantazmagóriából kizökkenteni. Náluk a racionalitás nem érv, még akkor sem, ha reálisan Kissné Kemény Aranka egy székelyföldi falu kisnyugdíjas nénikéjének távirányítása nem ér meg egy pár milliárd eurós befektetést.

Bízzunk a racionalitás és az oltáskampány sikerében: így is fogy eléggé a magyarok száma Erdélyben.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Profi (menedzseri) munka

Suntem în România, vorbiți românește – mondta állítólag a Profi sepsiszentgyörgyi menedzsere a bolt alkalmazottainak, sőt még a vásárlóknak is. Ezzel a nemzeti vonatkozáson túl azonban más baj is akad.

Mi itt a Contact – Kontakt hasábjain felvállaltan nem kedveljük egyik nemzeti szélsőséget sem. Nem szándékozunk kommentálni egy mindeddig rosszul dokumentált, egyértelműen rossz és sovén felhangú esetet: nyilvánvaló mindenkinek, hogy a társnemzetet szidni, legyen szó bozgorozásról vagy oláhozásról – nincsen rendben. Felejtsük itt azt az információt is, hogy hasonló eset történt már a Lidl egyik egységében is. (https://itthon.transindex.ro/?cikk=28478&miko_imre_jogvedelmi_szolgalat_irasbeli_megkeresessel_elunk_a_lidl_uzletlanc_fele)

Hogy a szóban forgó személyekből hogyan lesz menedzser, elég egyértelmű: a basáskodó ember, vagy hívjuk csupán domináns személyiségnek, hajlamos a törtetésre. Romániában a menedzsmenti kultúra nagyjából nem létezik. Mi a (szándékosan használva román kifejezést) patronok országa vagyunk, ahol a tekintélyelvű menedzsmentet mai percig sokan tartják sikermintának.

A tekintélyelvű menedzser, továbbiakban patron (elszórtabb, székely településeken: patrony) magát nagyjából Krisztus urunk második eljövetelével hasonló fontosságúnak tekinti. Abból indul ki, hogy legyen szó saját vállalkozásról vagy éppen multiról, ő, pozíciójának megfelelően megmondhatja, hogy hány óra van. A menedzsmenti készségek közt nyilván szerepel is a szakmai hozzáértés, esetenként a kollégákat meghaladó mértékben. Ez kívánatos is.

Ideális helyzetben a menedzser a munkát szervezi meg, ha nincs erre külön munkakört betöltő személy, akkor optimalizálja a folyamatokat, ha valamelyik kolléga az átlag alatt teljesít próbálja azt felzárkóztatni a többiek szintjére. Ha valamelyik kollégának kisebb-nagyobb ötlete van a dolgok javítására, azt alkalmazza. Amennyire rizsának tűnik ez a leírás, annyira veszik komolyan a multik az ilyen eljárásokat: a felsővezetők rendszeresen kérik a középvezetőktől a hasonló intézkedéseket, brainstormingokat, tulajdonképp olyan mértékben, hogy számos fölösleges kör is kialakul ezekből. A corproprate, azaz nagyvállalati lét meetingek közt zajlik, amelyekről a multialkalmazottak körében igencsak gyakran jár körbe a poén, hogy ez is egy email kellett volna legyen. A multik azonban koránt sem hülyék: a túlzásba vitt kommunikáció ugyanis kisebb baj, mint az információk elakadása: ezt célozzák különböző intézkedésekkel, amelyek lényegében nagy cégek esetében csak árnyalatnyi különbségeket mutatnak fel.

Jobb helyeken a menedzsmentet képezik, a patron típus viszont egyfajta önképző jószág, amely tökéletes példája lehet a hogyan ne kategóriának. Ameddig a multiknál a józan ész határait meghaladóan vigyáznak az alkalmazottak lelki és testi épségére (nem vicc, sok helyen a HR elcseni a konyhából a késeket, különösen az éleseket), protokollok vannak arra, hogy egy problémát milyen módon kell a munkatárssal jelezni, írásban, felépítésben, megszólításban és asszertívitásra összpontosítva.

A patron típusú menedzser nem asszertív. Ő ordít, sértő szavakkal szidalmaz és gyakran megaláz. (A multiknál megalázásért kirúgás jár – a sepsiszentgyörgyi esetre a Profi PR osztálya azt reagálta, hogy átképezi a szóban forgó személyt, bármit is jelentsen ez a fogalom.) A hazai patron az, aki egyfajta patriarchális, bojári magatartást tanúsítva kvázi uralkodik az alárendeltjein. Az irányítása alá tartozó emberek javarésze nem szokott az önálló munkához, tulajdonképp az ország legnagyobb rákfenéjét jelentő alacsony produktivitás mintapéldányává válik.

Miközben világszerte a humán erőforrás osztály azon fáradozik, hogy az embereket megtartsa a cég, képezze a vállalati struktúrában működő hatékonyabb működésre, azaz a nagyobb profit termelésre, a patron inkább abban leli örömét, hogy terrorizálja az alkalmazottat. A mentalitás leginkább kisebb egységekben létezik és javarészt vidéki környezetben – itt elég gyakran előfordul, hogy a túlórákat nem fizetik, a 8 órát meghaladva dolgoztatják az alkalmazottakat, akár ünnepnapok alkalmával is. Gazdasági elemzések nem születtek arról, hogy ez az eljárás meddig tartható, azonban figyelembe véve, hogy Románia a saját munkaerejének fölét exportálta, illetve az ország így is munkaerő importra szorul, nem tűnik túl bíztatónak a helyzet.

A patronnak a legszembeötlőbb ismérve azonban mégis a kereskedelem legrégibb és legfontosabb szabályának a megszegése. Elfelejti, hogy a vásárlónak mindig igaza van. Különösen ha nem egy, hanem egy egész vásárló közösséget sikerül magára haragítson. Sepsiszentgyörgyön ezt a Profi összehozta: menedzsmentre alkalmatlan embert nevezett ki menedzseri pozícióba, ami nem kis felháborodást eredményezett. Egy olyan cégnek, amelynek a Facebook oldalán (https://www.facebook.com/Profi.ro) amúgy is több a reklamáció, mint a pozitív hozzászólás, igazán oda kellene figyelnie az ilyesmire, ha versenyképes akar maradni. Ahogy a mondás tartja: ha a kupleráj nem megy, nem az ágyakat kell kicserélni.

Nagy Kálmán