Mire számíthatunk a népszámlálás után?

Népszámlálásra kerül sor Romániában. Ahogyan egyelőre körvonalazódik, a miért több okból is érthető: az ország munkaképes lakói tolvajtempóban lépnek le.

2019-ben 19,41 millió román állampolgárt vettek leltárba. Az utolsó feltételezések szerint is legalább 1 millió embert ehhez az ingújból húztak elő, mint a bűvész, ugyanis az EU-s pénzek elosztásában is számít a lakók száma. Az utolsó hivatalos statisztikák szerint 754.000 állampolgár hagyta el az országot, ami nagyon messze van a valóságtól, tekintettel arra, hogy Olaszország 1,15 millió román állampolgárról tud, Spanyolországban 1 millió körüli a román állampolgárok száma, Anglia 900.000 és Németország olyan 750.000 román állampolgárt tart számon. És vannak romániaiak másutt is, hiszen a skandináv államok is népszerűek a kivándorlók közt.

Érdekes kérdés lenne, hogy hány erdélyi magyar telepedett ki Magyarországra. Ahogy a Moldovai Köztársaság polgárai, úgy a magyarok is vonzódnak az anyaországhoz: a számokat inkább saccolni szokás, olyan 200.000-300.000-re téve. Túlzottnak tűnik, de ki tudja: a romániai statisztikák épp olyan megbízhatatlanok, mint a magyarországiak.

Vannak érdekes becslések a lakoság számára vonatkozóan is: az ErdélyStat szerint 2031-re Románia népessége 16,7 millióra csökken. Ez hozzávetőlegesen Buenos Aires népessége, ha a város metropolisz övezetét is figyelembe vesszük. A magyarság számaránya az összetett számításokban arányosan csökken, 6,64%-ról 6,52%-ra megy vissza a következő 10 év során.

Az Erdélystat szerint 1.074.000 magyar él majd akkor az országban, úgy, hogy véleményük szerint a magyarság számaránya úgy Partiumban, mint Székelyföldön az országos átlagnál kevésbé csökken.

Ami 100%, hogy 2019-től 2021-ig egyik kormány sem hozott létre népességszaporulatot stimuláló döntéseket. Nem is lett volna egyszerű a dolog, az utóbbi 2 év Covid 19 szövegkörnyezetében, de a helyzet ennél is bonyolultabb. Romániának elemi érdeke fűződik a munkaképes lakók számarányának növeléséhez. A gazdaság ugyanis vagy a születések növelésével, vagy a roma lakosság integrálásával, vagy import munkaerővel képzelhető el – esetleg ezek egyvelegével. A tét a nyugdíjrendszer fenntarthatósága és ami ezt is megelőzi, a gazdasági versenyképesség. Ez érvényes a magyarlakta vidékekre is – még ha erről alkalmanként meg is feledkezik az erdélyi magyar sajtó.

17% népességcsökkenés érezhető lesz. Nehéz megsaccolni, hogy a tendencia megfordul-e, de az ország éppen felnövő generációjának 67%-a egy nemrégiben készített felmérés szerint emigrálna. Az adat valószínűleg csalóka, kis számú közegben és rossz módszerrel készült – de akkor is, nem ad optimizmusra okot.

Az emigráció mögött leginkább a megélhetés prózai oka van – a minimálbér, amiből a pályakezdőknek rendszerint kijut, nem elég a lakás-autó-család vélhető kiadásainak fedezésére. A külföldre költözés/menekülés a gazdasági kilátástalanságból, amit megállítani nem lehet, de javítani a közmunka programokkal, állami tőkéjű kedvezményes lakhatással és munkaerőképzéssel lehetne. Hogy ez 2021-ben mennyire tűnik scifi-nek, sokat elmond a helyzetről.

A magyarságnak lényegében minden népszámlálás pofon. Mindig lekerül egy-két településről a magyar felirat, mert a számarányunk csökkent. Igaz ez fokozottan tömbmagyarságban, ahol a percepció nem terjed ki a lakósságcsökkenésre. Az elvándorlás és a beolvadás az erdélyi magyarság számcsökkenésének az oka – de egyik problémára sem hozott létre a vezető politikai réteg megoldást. Kérdéses, hogy mennyire tudna ez ellen fellépni: a beolvadás ellen tiltakozni nagyjából ultranacionalista felhang mellett képzelhető el, az elvándorlást pedig országos szinten nem tudja kezelni Románia.

De maradnak a hunok. Igen, a közösségi médiából jött szembe, hogy 2021-ben vallja magát mindenki Székelyföldön hunnak. Nyilván a forrást nem lehet komolyan venni, még akkor sem, ha a népszámlálás felmérőbiztosainak listáján külön szerepel majd a magyar, a székely és a hun. És az a szomorú, hogy ez nem is lesz vicc.

Nagy Kálmán

Leave a Reply