Suntem în România, vorbiți românește – mondta állítólag a Profi sepsiszentgyörgyi menedzsere a bolt alkalmazottainak, sőt még a vásárlóknak is. Ezzel a nemzeti vonatkozáson túl azonban más baj is akad.
Mi itt a Contact – Kontakt hasábjain felvállaltan nem kedveljük egyik nemzeti szélsőséget sem. Nem szándékozunk kommentálni egy mindeddig rosszul dokumentált, egyértelműen rossz és sovén felhangú esetet: nyilvánvaló mindenkinek, hogy a társnemzetet szidni, legyen szó bozgorozásról vagy oláhozásról – nincsen rendben. Felejtsük itt azt az információt is, hogy hasonló eset történt már a Lidl egyik egységében is. (https://itthon.transindex.ro/?cikk=28478&miko_imre_jogvedelmi_szolgalat_irasbeli_megkeresessel_elunk_a_lidl_uzletlanc_fele)
Hogy a szóban forgó személyekből hogyan lesz menedzser, elég egyértelmű: a basáskodó ember, vagy hívjuk csupán domináns személyiségnek, hajlamos a törtetésre. Romániában a menedzsmenti kultúra nagyjából nem létezik. Mi a (szándékosan használva román kifejezést) patronok országa vagyunk, ahol a tekintélyelvű menedzsmentet mai percig sokan tartják sikermintának.
A tekintélyelvű menedzser, továbbiakban patron (elszórtabb, székely településeken: patrony) magát nagyjából Krisztus urunk második eljövetelével hasonló fontosságúnak tekinti. Abból indul ki, hogy legyen szó saját vállalkozásról vagy éppen multiról, ő, pozíciójának megfelelően megmondhatja, hogy hány óra van. A menedzsmenti készségek közt nyilván szerepel is a szakmai hozzáértés, esetenként a kollégákat meghaladó mértékben. Ez kívánatos is.
Ideális helyzetben a menedzser a munkát szervezi meg, ha nincs erre külön munkakört betöltő személy, akkor optimalizálja a folyamatokat, ha valamelyik kolléga az átlag alatt teljesít próbálja azt felzárkóztatni a többiek szintjére. Ha valamelyik kollégának kisebb-nagyobb ötlete van a dolgok javítására, azt alkalmazza. Amennyire rizsának tűnik ez a leírás, annyira veszik komolyan a multik az ilyen eljárásokat: a felsővezetők rendszeresen kérik a középvezetőktől a hasonló intézkedéseket, brainstormingokat, tulajdonképp olyan mértékben, hogy számos fölösleges kör is kialakul ezekből. A corproprate, azaz nagyvállalati lét meetingek közt zajlik, amelyekről a multialkalmazottak körében igencsak gyakran jár körbe a poén, hogy ez is egy email kellett volna legyen. A multik azonban koránt sem hülyék: a túlzásba vitt kommunikáció ugyanis kisebb baj, mint az információk elakadása: ezt célozzák különböző intézkedésekkel, amelyek lényegében nagy cégek esetében csak árnyalatnyi különbségeket mutatnak fel.
Jobb helyeken a menedzsmentet képezik, a patron típus viszont egyfajta önképző jószág, amely tökéletes példája lehet a hogyan ne kategóriának. Ameddig a multiknál a józan ész határait meghaladóan vigyáznak az alkalmazottak lelki és testi épségére (nem vicc, sok helyen a HR elcseni a konyhából a késeket, különösen az éleseket), protokollok vannak arra, hogy egy problémát milyen módon kell a munkatárssal jelezni, írásban, felépítésben, megszólításban és asszertívitásra összpontosítva.
A patron típusú menedzser nem asszertív. Ő ordít, sértő szavakkal szidalmaz és gyakran megaláz. (A multiknál megalázásért kirúgás jár – a sepsiszentgyörgyi esetre a Profi PR osztálya azt reagálta, hogy átképezi a szóban forgó személyt, bármit is jelentsen ez a fogalom.) A hazai patron az, aki egyfajta patriarchális, bojári magatartást tanúsítva kvázi uralkodik az alárendeltjein. Az irányítása alá tartozó emberek javarésze nem szokott az önálló munkához, tulajdonképp az ország legnagyobb rákfenéjét jelentő alacsony produktivitás mintapéldányává válik.
Miközben világszerte a humán erőforrás osztály azon fáradozik, hogy az embereket megtartsa a cég, képezze a vállalati struktúrában működő hatékonyabb működésre, azaz a nagyobb profit termelésre, a patron inkább abban leli örömét, hogy terrorizálja az alkalmazottat. A mentalitás leginkább kisebb egységekben létezik és javarészt vidéki környezetben – itt elég gyakran előfordul, hogy a túlórákat nem fizetik, a 8 órát meghaladva dolgoztatják az alkalmazottakat, akár ünnepnapok alkalmával is. Gazdasági elemzések nem születtek arról, hogy ez az eljárás meddig tartható, azonban figyelembe véve, hogy Románia a saját munkaerejének fölét exportálta, illetve az ország így is munkaerő importra szorul, nem tűnik túl bíztatónak a helyzet.
A patronnak a legszembeötlőbb ismérve azonban mégis a kereskedelem legrégibb és legfontosabb szabályának a megszegése. Elfelejti, hogy a vásárlónak mindig igaza van. Különösen ha nem egy, hanem egy egész vásárló közösséget sikerül magára haragítson. Sepsiszentgyörgyön ezt a Profi összehozta: menedzsmentre alkalmatlan embert nevezett ki menedzseri pozícióba, ami nem kis felháborodást eredményezett. Egy olyan cégnek, amelynek a Facebook oldalán (https://www.facebook.com/Profi.ro) amúgy is több a reklamáció, mint a pozitív hozzászólás, igazán oda kellene figyelnie az ilyesmire, ha versenyképes akar maradni. Ahogy a mondás tartja: ha a kupleráj nem megy, nem az ágyakat kell kicserélni.
Nagy Kálmán