Category: Magyar típusú találkozás

Categories
Magyar típusú találkozás

Le tud futni a koalíció egy maratont?

Kicsit azért izgultunk a kormányért: a román közbeszédben csak Veve címen emlegetett Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter menesztése majdnem kirántotta a szőnyeget a koalíció lába alól. Vajon stabilabb lábakon állnak ma?

Az előző kérdést retorikai fordulatnak szántam. Nyilván nem állhat stabilabb lábon a koalíció, mint korábban, hiszen semmi sem indokolja azt, legkevésbé a korábbi feszültségek nyilatkozatok szintjén történő elsimítása.

Amikor Voiculescu lapátra került, leginkább a PSD matadorok szeme kezdett el csillogni, ugyanis egyértelmű, hogy az AUR támogatására nem számíthat a kormány még fű alatt sem, felvállalt koalícióként meg semmiképp. Az AUR közben erősödik, pár hete készült felmérések alapján az ország második legtámogatottabb alakulata, ami a PNL-re komoly veszélyt jelentene. Ebben a periódusban felmerült a PNL-RMDSZ kisebbségi kormányzás lehetősége is, ami abban a formában csak a szociáldemokraták támogatásával lehetett volna megvalósítható.

Az USR-Plus túlzottan új konglomerátum, ami párton belüli kulcspozíciókba nem juttatott rutinos politikusokat, magyarán minimális politikai gyakorlatuk van. A párton belül túl sok frakció működik, ezek csörtéje gyakran ki is hallatszik: tűzveszélyes anyag ebben a formában, külső tényezők nélkül is instabil. A tapasztalatlanságuk legjobb példája az az államtitkári döntés, ami végül Voiculescu menesztéséhez vezetett, azonban ez csak a jéghegy csúcsa. Parlamenti forrásaink szerint „furcsán politizálnak”, azaz inkább az utcai tüntetésekhez visszavezethető pártgyökerek hangulatát érezni ki egy-egy megmozdulásukból. Másképpen fogalmazva, az alakulat nem rendelkezik elég taktikai érzékkel ahhoz, hogy egy-egy számukra fontos lépést kompromisszumosan, a politikai establishmentek megszokott módszereivel érvényesítsenek, viszonyulásuk és médiajelenlétük is gyakran tűnik szokatlannak. A szokatlan ezúttal eufemizmus, szinonim a dilettánssal vagy hisztérikussal – nem kompromisszum orientált, politikai erő nélkül próbál izomból átvinni döntéseket, ami egyértelműen nem oldható meg.

Ennék sokkal praktikusabbak a Liberálisok: a Cîțu miniszterelnöksége által fémjelzett alakulat pragmatikusabb a korábbi kormánynál, valamelyest technokrata magatartást tanúsít, a körülményekhez képest elég következetesen (tökéletességről nem beszélünk, de érezhető egyfajta perspektivikus gondolkodás). Talán az utolsó 4-5 kormányfelállásból eddig ők azok, akik hatékonyabbak.

Az RMDSZ miniszterválasztásai is elég racionálisak voltak, Tánczos Barna környezetvédelmi, erdő- és vízgazdálkodási miniszter, Cseke Attila Zoltán fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter, illetve Novák Eduárd ifjúsági és sportminiszter szakpolitikusok és elég rutinosak is az államapparátus berkeiben, a szövetségen belül is jó a megítélésük.

A kormánynak tehát elég jó az ázsiója, veszélyt leginkább a világjárvány alakulása és az USR-Plus környékén felbukkanó konfliktusok jelentenek a stabilitására – márpedig ez utóbbira szükség van, a gazdasági helyreállítás programba, intézkedésekbe foglalt terveit nagyon is gyakorlatba kell ültetni, hogy valamelyest az államháztartási hiányt csökkenteni lehessen. Magyarán: a gazdasági kiszámíthatóság fontos és nem létezhet politikai stabilitás nélkül.

Tulajdonképp nincsen olyan kérdés, amely egyelőre kenyértörést indokolna, ugyanakkor az USR-Plus gyors politikai érése lehet a kulcsa a koalíció fennmaradásának. A hárompárti koalícióról nehéz elképzelni, hogy a következő választásokig megmaradjon, de egyáltalán nem mindegy, hogy az elképzelt programokat milyen mértékben tudják megvalósítani. Ha a viszony az USR-Plus alakulattal stabil marad, akkor ez a kormány 2024-ig is maradhat minimális átalakulásokkal, ellenkező esetben viszont egy PNL-RMDSZ-PSD együttműködés képzelhető el, ami mindenképp vergődés lesz az előbbi két alakulat számára. Bő 100 nap kormányzás után a helyzet még mindig nagyon kétesélyes.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Nemzeti ünnep okán: márciusi sárdobálás

Realistic chess game pieces 3d icons set with reflection vector illustration

Sepsiszentgyörgy, illetve Székelyudvarhely polgármestereit is megbirságolta a Kovászna-, illetve Hargita megyei kormányhivatal. Az ok ezúttal is az, hogy március 15-e alkalmából nem tűzték ki, csupán a magyar nemzeti lobogót a városok központjába.

A büntetés szokásos, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ha ez az ára a nemzeti ünnepnek, akkor ő kifizeti minden évben. Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere olcsóbban úszta meg, a székely anyavárosban csak 5000 lejbe kóstált a zászlókifüggesztés, amire a polgármester azt nyilatkozta, hogy „Hagyományőrzés terén jól állunk. Mi hagyományainkhoz híven ünnepelünk, ők hagyományaikhoz híven bírságolnak.”

Ez a mi és az ők fogalom nagyjából hűen mutatja azt, hogyan viszonyulnak egymáshoz az intézmények: a prefektusi hivatal és a polgármesteri szék közt nincs nagy szeretet egyik székelyföldi megyében sem.

Vox populi, vox dei elven működik az önkormányzat, prefektrúra, nemzeti kérdésekben mindenképpen. Olyan kártya, amit az elöljárók mindenképp ki kell játsszanak, elvégre bizonyíthatják, hogy jó magyarok, jó románok, a saját táboruk felé plusz pontokat gyűjtenek.

Nem kisebb személy, mint az aznap Moldova köztársaságban frissen non grata-nak nyilvánított George Simion sétált Sepsiszentgyörgy központjában, ahol a magyar zászlók között kifejtette, hogy elismeri a magyarok nemzeti ünnepének fontosságát, de azért azt mégsem lehet, hogy Románia szívében, román zászló nélkül legyen kitéve a magyar. Van erre törvény is, a törvényt meg … (és így ment ez vaskos perceken keresztül).

Simionnal kapcsolatban két észrevételt szúrjunk ide. 1. vélhetőleg fizikailag is fájt neki kimondani, hogy a magyarok nemzeti ünnepének fontosságát érti 2. de iure igaza van. Tényleg nem lehet közterületre kitenni idegen ország zászlóját, erre van egy törvény is. Hogy mi történne, ha valaki július 4-én csak és kizárólag az amerikai zászlóból tűzne ki 50-et Caracalon? Alighanem nem kapna a polgármester büntetést.

Székelyföldön, bármi is a törvény, nem lehet március 15-én a magyar zászlók közé románt tűzni. Nem olyanok Románia szinten az interetnikus viszonyok, de az ünnep természete sem olyan: nagyjából annyira abszurd, mint azt elvárni, hogy ugyanott december 1-én a román zászló mellé kitűzzék a magyart (az utóbbi talán még meredekebb). A nemzeti ünnep lényege ugyanis nem a társnemzet ünnepe.

Székelyföldön ma a helyes ünneplési mód egymás ünnepeinek a tiszteletben tartása – annak megértése, hogy mindez csak az egyik nemzet tagjainak szívügye, az irántuk táplált tisztelet jegyében pedig nem kell borzolni a kedélyeket.

Valami hasonlót fogalmazott meg Grüman Róbert, a Kovászna megyei önkormányzat korábbi elnöke. A Kovászna megyei román sajtó rá is harapott a korábbi elnök Facebook bejegyzésére, aki azt is kifejtette, hogy nem tartja helyénvalónak a helyi RMDSZ vezetők azon reakcióját sem, hogy gyűjtést indítanak, hogy 1 lejesekkel fizessék ki a kiszabott büntetést. Proteszt akció ez az RMDSZ részéről, de nem mentes a populizmustól. Grüman ezt a „most jól megmutatjuk a románoknak” mentalitást kifogásolja. Eddig rendben van a dolog, egye fene, tényleg nem szépek a hasonlóan populista megnyilvánulások. A korábbi alelnök szájából mindez azonban hamisnak tűnik: elsősorban, mert a tavaly még más retorikát használt. Mi történt 2021-ig? Feltételezések szerint megyei, belső politikai csatát vesztett Grüman, aki kiesett a párt kegyeiből, ezért a kérdéses Facebook bejegyzés nem a román-magyar viszony javítását, hanem egy személyes vendetta részét képezi.

A magyar nemzeti ünnep kapcsán felhozott zászlótörvényről nagyon nehéz elhinni, hogy azt nem a magyarok ellen hozta meg a parlament. Régi törvényről van szó, de nehéz elképzelni 2021-ben is, hogy az éppen aktuális, RMDSZ-t is tartalmazó koalíció zárójelbe tenne egy ilyen törvényt. A nacionalista fennhangok nem idegenek a PNL liberálisaitól sem – talán a Mentsétek Meg Romániát (USR) részéről nem hangzott még emlékezetes nackózás el. Mindez csak azért fontos, amit ezen a felületen többször is leírtunk: nemzeti kérdésekben a többség tehet tényleges lépéseket, hisz jelen esetben a románság számbéli fölénye megkérdőjelezhetetlen. Ha a többség lépne, akkor a kisebbség sem tehetne mást, mint a Gálfi megfogalmazásában ők és mi fogalmát lecserélje. Ameddig ez nem történik meg marad az ő és mi állapot, amelyben román és magyarok egymást sértegetik nemzeti ünnepekkor és azon kívül. A Contact – Kontakt pedig részünkről éppen azt akarja bizonyítani, hogy tudunk egymás mellett élni, egymás véleményét, érzékenységeit tiszteletben tartva, akkor is, ha nem értjük, vagy nem értünk vele egyet. Mivel ezt a szerkesztőségben meg tudtuk oldani úgy gondoljuk, hogy nem lehetetlen annak falain kívül sem: egyelőre azonban sem a magyar, sem a román félben nincs meg az akarat rá. Bízunk benne, hogy az idő teltével ez változik: a nemzetiségi sárdobálás mindkét felet lealacsonyítja.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Az RMDSZ és a Fidesz viszonya: az Orbán fejében dől el a cél

Magyarországon 2022-ben választást tartanak. A Fidesz győzelem borítékolható, ennek az aránya azonban nem. A Fidesz abszolút többségre gyúr, ebben pedig nagyon is számít az erdélyi magyarságra. Valljuk be, nem csókért építik az erdélyi projektjeiket.

Az Átlátszó erdélyi divíziója elég részletes írást közölt arról, hogy miként vette meg az RMDSZ-t kilóra a Fidesz (https://atlatszo.ro/tamogatasok/milliardokkal-olajozott-erdekhazassag-igy-hoditotta-meg-az-rmdsz-t-a-fidesz/). Sípos Zoltán kijelentései javarészt helytállók, azonban két aspektust nem árt hangsúlyozni.

Orbán Viktor karakterrajzából rendszerint az autokrata tulajdonságot szokás hangsúlyozni – ami valós, valószínűleg maga sem tagadná, ha őszintén nyilatkozna. Egy másik dolog azonban, hogy Orbán a Horthy vagy Kádár karaktereket ülteti gyakorlatba, nyilván további elméletekkel kiegészítve, például a Yuval Noah Harari Homo Deus-ában megfogalmazottak alapján. Orbán mítoszt épít, az ő autokráciája pont az imént felsorolt vezetők mintáját használva, amelyekben a személyi kultusz mindig hangsúlyos.

Okosan sakkozik, ugyanis állandóan cserélődő kulcsembereket exponál: Szijjártó, Lázár, Gulyás könnyedén cserélhető, de fontos sakkfigurák a NER-ben. A NER, azaz Nemzeti Együttműködés Rendszere ugyanis nem csupán PR bullshit. Orbán valószínűleg sejti, hogy Damoklész banánhéján tudnak a legjobban elcsúszni, azaz elenyésző apróságokon, amelyek felgyűlnek az emberek fejében, ezért a politikailag exponált embereket folyamatosan forgatja, cseréli. A gesztus nyilván nem az ellenzéknek szól, hanem a tulajdon szavazóbázisának, amely a kezdeti fiatal, városi és értelmiségi táborról lecserélődött a vidéki, alacsonyan képzett, nemzeti érzelmekre nyitott táborra – nyilván nem kizárólag, de a túlnyomó többségre igaz az állítás. Orbán fejével gondolkodva 4-8 évig elviselhető egy-egy politikus helikopterezése, jachtozása, a kereszténydemokrata orgiák azonban nem mutatnak jól a párt portfóliójában. Na de ez mégis a magyarországi belpolitika. Mi a helyzet Erdéllyel?

Az erdélyi magyarság a NER része. Van egy elég erős erdélyi társaság, olyan látható vagy láthatatlan emberekkel, akik ott mozognak a Orbán gravitációjában, innen pattant ki a hazai magyar nyelvű sajtót monopolizálni kívánó Erdélyi Médiatér Egyesület, ami Fidesz pénzen és érdekek mentén bővítette a párt sajtós befolyását, ugyanakkor megmentette a korábban elsikkasztott pénzek hiányában vergődő médiatermékeket. Az Átlátszó újságírója azt rója fel Orbánnak, hogy az erdélyi politikáról csak bizonyos embereken át tájékozódik, így követett el hibát hibára Tőkés, Toró, majd Olosz támogatásával, mielőtt be kellett látnia, hogy az RMDSZ a nyerő ló, még akkor is, ha nem örvend neki. Ezt a hibát tehát javította, az erdélyi Fidesz befektetések (Erdélyi Médiatér, Pro Economica) környékén zajló gondok valószínűsíthetően nem érték el a pártvezér ingerküszöbét, hiszen vannak gyümölcsöző viszonyok is éppen az RMDSZ-es együttműködéssel, amely most minden jel szerint eléri célját, működik.

Az erdélyi magyarok döntő és túlnyomó többsége Fidesz szavazó. Pont. Ez nagyon optimista esetben 1-2 képviselőt jelent Magyarországnak, amit az ottani ellenzék durva belügyi beavatkozásként tálal, azonban nem fajsúlyos.

Mit akar Orbán Erdéllyel? Ha Putyin elnök székében ülne, akkor visszacsatolná, mint a Krími félszigetet Oroszország. Ezt azonban ő is tudja, hogy nem valószerű, legalábbis az aktuális geopolitikai berendezkedés mellett – nevezzük csak ábrándnak. A következő dolog, ami Orbánnak elemi érdeke, a Fidesz szavazó. Ezt Erdélyből megkapja, akár exportra is. Ha fenntartásokkal is, de az emigráns magyarok java része támogatja a politikáját szavazatával.

A harmadik dolog furcsább. Minden jel arra utal, hogy Orbán egyfajta atavisztikus nemzettudatban él: ebbe belefér az erdélyi magyarság önzetlen támogatása is, valamint az is, hogy ez által borsot törjön a román fél orra alá. Ha Orbán Hararit olvassa, akkor a társadalom kontrollját és a humánközpontú demokrácia halálát is leszűri műveiből – ennek a média újfajta cenzúrázása az eszköze. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden elég nagy felületet fel kell falni, az ellenfelet nem szabad labdához engedni. Ha egyedül vagyok a pályán, akkor nyerek. Ha nem tudok egyedül lenni a pályán, akkor egy olyan fél mellé állok, akivel nyerek. Hogy mi okom van a nyerésre? A nyerés érzése, bizonyos értelemben önmagam szórakoztatása, anyagi érdekem és nem utolsó sorban a fejemben belőtt ideálok elérése. Ha a nyerés nem is lényeg, a meccs maga izgalmas és minden meccs felkészülés a következőre. Igen, a focihasonlat nem véletlen: Orbán lelkes fociszurkoló. A meccs stratégiájáról pedig ő dönt…

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Lesznek nemzeti régiók?

„Figyeljék a kezemet, mert csalok” – Rodolfó, bűvész  

Azt kérdi, miért emlegetem Rodolfót a Székely Nemzeti Tanács (továbbiakban: SZNT) kezdeményezésével kapcsolatban? Nos nem alaptalan, ugyanis van benne némi szemfényvesztés. 

Kezdjük szépen az elejétől, csupán azzal, amit mindenféle laikus számára (jelen!) megfogalmaznak a https://www.nationalregions.eu honlapon. Mit akar a kezdeményezés egyáltalán? (Most szögezzük le, hiába emlegetik autonómiának, nem erről van szó. De nagyon nem.) 

Első lépésként a kezdeményezők a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért címet fogalmazzák meg. Ügyes, olyan értelemben, hogy akár az Európai Fejlesztési régiók is magukévá tehetik – tehát Románia magyarok lakta vidéke is, amely javarészt a Közép Fejlesztési régióban található. A probléma ugyanis az általános megfogalmazás: a regionális kultúra első sorban nem nemzeti. Jelen esetben mondhatjuk, hogy a többségiek, és minden kisebbség nyelvi kultúrája. Vagy foci kultúrája, vagy szotyi evő kultúrája – mindent lehet alatta érteni, mert kellőképp tág a fogalom. 

Második pontként, olyan március 14. a Pilvaxban modorban fogalmaz, mégpedig így: Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Na ettől sem kapnak majd csuklógörcsöt az eurokraták az Európai Bizottságban. Szépen el lehet fogadni egy irányelvet, hogy jövő keddtől majd kiemelt figyelemmel kezelik az ilyen kevésbé vagy hangosabban nyavalygó etnikumokat. Megkockáztatom, hogy lazán írnak majd egy jelentést, hogy hát, aztán Erdélyben vannak magyarok, ígértek nekik ezt-azt, meg be is tartottak dolgokat. Jelentés az Erdélyi Magyarok Figyelemmel Kísért Régiójából. Erre mondja a szaknyelv, hogy wtf. Ez kérem semmi más, csak hab – amit Brüsszelben szeretnek.  

Harmadik dolog így hangzik: „A fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, minden más EU alaphoz, forráshoz, programhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelelő gazdasági fejlődéshez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon.” Mit jelent ez bikkfanyelvről emberi mondatokra átültetve? A kevésbé egyértelműen meghatározott csoportok (legyen ez most székely, de jelzem, ez nincs sehova kőbe vésve, alaposan körülhatárolva, elmagyarázva, ugyanennyi erővel lehetne egy szektához tartozó falu közössége) pályázhatna magukban is némi pénzre (gyakorlatilag bármilyen legitim, vagy annak látszó csoportosulás), igaz, nincsenek erre különösebb megkötések, hogy milyen jelleggel. Nem lenne ez baj távolról sem: mondjuk, ha lenne egy becsületes falura való szász, akkor megpályázhatnának 1 millió eurót a romos erődtemplom felújítására, vagy a romák afterschoolra, vagy, vagy… A gondolat jó, egy közösség jól is járhat vele, csak megint lazán általános.  

Negyedik tétel, a honlapon igencsak sután megfogalmazott módon így szól (szó szerint idézzük): A szerződések azon rendelkezései, amelyek a szervezők megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak: „Az Európai Unióról szóló Szerződés 2.és 3. cikkelye. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 153., 167., 170., 174., 176., 177. és 178. cikkelye.” Nem kell aggódni, ezeket a cikkelyeket lehetne valóban úgy módosítani, hogy a nemzeti kisebbségekről is szóljanak. Persze kell létezni valahol egy leírásnak a konkrét módosításokkal, de erre nehéz rábukkanni. Valahová le is lehetett volna legalább egy tervezetet írni, hadd férjen hozzá a nép. A honlap egyébként szépen összemossa Izsák Balázs székely autonómiáról szóló kezdeményezéseit ezzel a kezdeményezéssel – innen a Rodolfózás. 

A kezdeményezés amúgy hasznos. Kisebbségiként vallom, hogy minden kisebbségeket segítő kezdeményezés üdvös, a kategórián belül viszont nagyobb hangsúly kell essen a konkrétumokat megfogalmazó kezdeményezésre. Inkább szomorú, mint vicces, hogy az irdala.hu honlap is félremagyaráz, amikor ezt írja: „ÍRD ALÁ A SZÉKELYEK EURÓPAI UNIÓS ALÁÍRÁSGYŰJTŐ KEZDEMÉNYEZÉSÉT! Segítsük együtt a székelyeket, a baszkokat, a katalánokat, segítsük együtt Európa őshonos nemzeti kisebbségeit! Segítsük együtt, hogy ezek a kisebbségi nemzeti régiók európai uniós kohéziós pénzekhez juthassanak közvetlenül a brüsszeli kasszából!” Jól hangzik, csak megint csúsztatás: nincs szó sem baszkokról, sem székelyekről.  

Ha egész őszinték vagyunk, arra kell gondoljunk, hogy a kezdeményezést támogató FUEN nélkül aligha lett volna meg a megfelelő aláírói szám, mert a kezdeményezés ilyen formában fölöttébb ingatag lábon áll. De ugorjunk még egyet. Álmodni lehet, autonómiával foglalkozni erdélyi magyar szempontból szinte muszáj is. A probléma az, hogy ez a kezdeményezés az EU alapokmányait akarja módosítani, nem szögezi le, hogyan, illetve a retroaktivitás határán mozog. Miért baj ez? Miért cinikus ennek a cikknek a hangvétele? Mert ez a kezdeményezés a felsoroltak miatt pénz és emberi remény, lelkesedés fölösleges pazarlása, ráadásul mivel óhatatlan módon kudarcra ítélt, már a gyenge megfogalmazás okán is, csak arra jó, hogy euroszkeptikusokat szül. A székely ember (vagy legyen baszk az illető) azt fogja érezni, hogy ő kért valamit, az EU meg nem hallgatta meg. Jó eséllyel akkor is süket fülekre találna, ha konkrétumokat tartalmazna, mint például a Minority Safepack. Csak az utóbbi legalább alaposan körbe volt határolva – ez meg… Nem lesz az EU jog egyetemi oktatásában a Maastrichti szerződés után emlegetve.  

Ha nem lennék magyar azt látnám, hogy itt valakik, akik vagy rosszindulatúak, vagy rosszul informáltak, ütik a mészárszék pultját sztracsatellás fagylaltért. Nem fognak kapni csak lesajnáló pillantásokat – ha tévedek, becsszó bemegyek a henteshez és kérek egy gombóc fagyit.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Lesz valaha Minority Safepack?

Üdvrivalgás fogadta az Európai Parlament közel kétharmados döntését 2020. decemberében, amikor eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségvédelmi jogszabályalkotás kezdeményezését: Vincze Lóránt EP képviselő akkor elsöprő sikerről beszélt, pedig a későbbi nyilatkozataiban elhangzik, hogy számítottak arra, hogy az Európai Bizottság elkaszálja a kezdeményezést.

Várható volt? Ha nem is lehetett 100% bizonyosággal kijelenteni, hogy az EB keresztbe fekszik majd a döntésnek, azért sejteni lehetett, hogy nem lesz ez a folyamat zökkenőmentes: a szavazásig is két pert kellett megnyernie a kezdeményezőknek.

Van abban némi idegesítő, hogy az EB ismételi a korábbi válaszát: nincs jogköre arra, hogy az országok belügyeibe, konkrétan a kisebbségi ügyekbe beleszóljon, egyébként pedig tesznek azért, hogy minden kisebbség jogai be legyenek tartva. Szép általánosítások, de konkrétumokról szó sem esik – hiszen az európai irányelvek szépek, csak a követésük fakultatív. Arról, hogy mennyire, a leginkább a bulgáriai és görögországi törökök, illetve bármelyik franciaországi nemzeti kisebbség tudna nyilatkozni. Ha a romániai törvénykezést nézzük, az is szép, de a hatályos törvénybe foglaltakat sok esetben nem tartják be – ennek a cikknek azonban nem célja ezek felsorolása.

Az EU elsősorban gazdasági szövetség, bár ezt az elmúlt évtizedek alatt többször is igyekezett felülírni, soha sem volt sikeres ez a próbálkozás.

Elvi kérdések tükrében kell mindezt vizsgálni, hisz alapjában két féle EU képzelhető el: egy USA mintára létrehozott Egyesült Európai Államok, illetve az egyre erősödő jellegű nemzetállamok érdekszövetsége.

Az első verzió különösen a posztkommunista utódállamoknak nem tetszik. Magyarként, Orbán Viktor Magyarországával példálózunk: ha olyan Uniót akarunk, ami nem szól bele a belügyekbe, akkor nem lehet olyan helyzetekben kérni a beleszólást, amikor nekünk, magyar kisebbségieknek ez jobban feküdne.

Másik, hasonló horderejű kérdés, hogy lényegében diszkriminatív az MSPI gondolata: származási hely alapján tesz különbséget az etnikumok közt. Éljünk megint a török példával: nehéz elmagyarázni, hogy az EU-ban élő, EU-ban adózó török kisebbséget miért illetnék meg olyan jogok Bulgáriában, amelyek Németországban nem. Mikortól számít valaki őshonosnak? 100 év? 1000 év?

Az előbb felsorakoztatott érvek pont annyira érvényesek, mint amennyire sántítanak. Itt nézőpontokat ütköztetünk, amit erőből kívánunk megoldani. Ha az EU ideálisan működne, akkor konszenzusos megoldások születnének: ad abstracto megegyezne minden EU-s állam, hogy a kisebbségek minden EU-s államban használhatják adminisztrációban az anyanyelvüket, példa okáért többnyelvű formanyomtatványokon. De ez konszenzusos kell legyen, jogszabály és nem irányelv formában, hisz a MOGYE példa mutatja, hogy az elfogadott jogszabályt is lehet mellőzni.

De létezik ezen túl is elvi kérdés, amiben az EU-n belül ismét nincs egyetértés: a döntéshozás mechanizmusa. A demokratikusan megválasztott szerv, azaz az EP készítsen jogszabályokat, vagy magasabb fokú demokráciát jelent, ha az EB dolgozza azokat ki, majd az EP fogadja el őket? Mi van akkor, ha a direkt elszámoltatást (magyarán: újraválasztást) nem igénylő szerv döntéshozói szembemennek a népakarattal? A kérdés adott tehát: az EU egyik alappillére, a Maastrichti Szerződés, az Amszterdami Szerződés vagy a Lisszaboni Szerződés mind-mind szavatolja a szubszidiaritás elvét, azt az elvet, hogy egy hierarchikusan alsóbb rendű hatóság független maradhasson a fölötte levő szervvel szemben. EU-s jogászok kell előbb-utóbb eldöntsék, hogy az aláírásos kérések hogyan illeszkednek ebbe a képletbe, illetve szembeszegülhet-e egyik intézmény a másikkal, ha igen, hogyan.

Egyelőre mindenképp van válasz: minden, ami eddig történt. A kisebbségiek joggal érezhetik magukat cserbenhagyottnak, ahogy ellenkező esetben az államok is a szuverenitásuk megsértésének érezhetnék egy-egy diktátum szerű jogszabályt. Ez a kérdéskör azonban túlmutat a kisebbségi jogokon: ez már az EU rendezésre szoruló vívódásainak az egyike.

Nagy Kálmán

Categories
Hírek magyarul Magyar típusú találkozás

Minority Safepack: jogalkotásra várva

Remélhetőleg kiemelt fontosságú mozzanat zajlott le december eléjén: az Európai Parlament háromnegyedes többséggel fogadta el a Minority Safepack kezdeményezést, és felkérte az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el törvényeket a kisebbségek támogatására.

Nem újdonság, hogy az ügyet az RMDSZ színeiben induló Vincze Lóránt EP képviselő tűzte zászlójára -mindezt úgy, hogy az EU hangadó országaiban kevés szó esik az őshonos kisebbségekről, több európai tagállam is úgy tesz, mintha nem lennének nemzeti kisebbségei.

Arról, hogy Románia hol áll ebben a vonalban, más-más megfogalmazása van az Unió szinten hallható magyar, illetve román képviselőknek. A magyarok rendszerint a kisebbségek diszkriminációját hangsúlyozzák, a román felszólalók pedig mintaértékűnek tekintik Romániát a kisebbségi jogok megoldásában. EU szinten az igazság nagyjából középen van, hiszen elismerik a kisebbségek (itt hangsúlyosan a magyar kisebbség) létét, illetve komplexebb jogszabályok is garantálják az erdélyi magyarok jogait, amelyeknek javarészét be is tartják – ugyanakkor az erdélyi magyarság távolról sem élvez olyan szintű jogokat, mint a finnországi Åland-szigetek svéd lakossága.

Ilyen körülmények közt általánosan elfogadott, EU-n belüli jogszabályokat kialakítani nem lesz gyerekjáték – mint ahogy az sem volt egyszerű, hogy az érzékenységek kerülése végett kényes témával foglalkozzon az Európai Parlament. Az igazi kérdés az volt, hogy lényegében kényelmetlen kérdést, polgári kezdeményezésre hajlandó napirendre tűzni Brüsszel vagy elsumákolják a problémát.

A számokat tekintve kisebbségi szemszögből biztató eredmény született: 524 igen, 67 nem és 103 tartózkodással fogadták el a kezdeményezést. A számadatok érdekesek más szempontból is: 11 EU tagállamból, 1 123 422 aláírás érkezett az ügyben.

Vincze Lóránt szerint ez az eredmény annál is jelentősebb, mert járványidőben, a brexit alatt és a költségvetési vita mellett született meg a döntés. Az aláírások jelentős része érkezett Erdélyből, ugyanakkor ez nem lett volna elegendő – más országokban is érdeklődést keltett a téma.

Vincze Lóránt FUEN elnök a sajtóban arról is beszámolt, hogy a szavazást megelőző hónapokban a zöld frakciót leszámítva egyetlenegy alakulat sem akart határozatot a Minority Safepack kapcsán, beleértve az Európai Néppártot is. A szocialista frakció, Vincze elmondása szerint, kezdetekben határozottan ellenezte a kezdeményezést és leszögezték azt is, hogy nem fogják megszavazni – a szavazáson ehhez képest a frakcióból mindössze 8 képviselő tartózkodott (mindannyian a PSD színeiben), a liberális frakcióból ugyanakkor mindegyik PNL és két USR képviselő is tartózkodott (a frakció vezetője, Dacian Cioloș például megszavazta a tervezetet). A liberálisok visszafogottságára nyilvánvalóan hatással volt a 2020. december közepén zajló kormányalakítási tárgyalás is, a PNL vezetése láthatóan kerülte az RMDSZ-el történő konfrontálódást, valószínűsíthetően nem akarták a szövetséget olyan helyzetbe hozni, amely nehezítette volna a megegyezés lehetőségét. Az ellenszavazatokból három érkezett román EP képviselőktől (Traian Băsescu korábbi államfő esetében nem csak a diskurzus vált magyarellenessé, hanem kisebb-nagyobb cselekedetek is kísérik az átváltozást, például ebben az esetben is). Szlovákia visszafogottan járt el a kérdésben, Bulgária képviselői azonban határozottan ellenezték a kezdeményezést (Vincze ezt a török kisebbség jelenlétével magyarázza, akik a szervezeteik nevében nem tüntethetik fel a török szót sem – mindezt jogszabály korlátozza).

A legfontosabb kérdés mindezek mellett a jogszabályalkotás: az Európai Bizottságra a magyaroknak lényegében elhanyagolható ráhatása van, azaz eredmény borítékolása egyelőre lehetetlen. Vincze Lóránt elmondása szerint januárban lehet konkrétumokról beszélni, de ez megközelítőleg 1-1,5 éves törvényhozási procedúra, amelyet majd akár EP-n belüli viták is kísérnek.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Az AUR nem a Fidesz: még csak nem is a Jobbik

Kolléganőnk egy merész párhuzamot vont az AUR és a Fidesz közt. Nem értek vele egyet. Ha ez nem derült volna ki eddig, akkor leszögezném: egy véleményanyag következik.

Mindenek előtt leszögezném, hogy nem vagyok kártyavető, mert A) a lottó számok jobban érdekelnének, B) előre láttam volna, hogy a (szakmánkat besározandó) magát újságírónak tituláló Dan Tănasă, illetve George Simion komoly lapot kapnak a nagyok közt. Ennek ellenére próbálon Nostradamusba vedleni és felmérni pár jövőbeli eseményt. (Ha bejön, megveszem a 6. Loz în Plic-et. Becsszó.)

Szóval. Mirela kolléganő hasonlata meredek volt: Orbán Viktor magyar kormányfőről nyugodtan el lehet mondani, hogy nem az a nagyon européer alkat. Ő maga sem cáfolja, csak a nemzetállamiság védelmező Hunyadi Jánosának szereti magát értelmezni (ilyen értelemben viszont kicsit sántít a dolog, nem emlékszem, hogy eresz-orgiára járt volna Kinizsi Pál, de sebaj). Orbán azonban a nemzeti erőforrás részének tekint (engem meg is győzött erről) mindenkit, azokat is, akiket a pokolba kíván. Mindezek mellett nagy összefüggéseket keres, nagyban igyekszik pókerezni és néha nyer nagyban (ha pedig nem, a sajtós hadosztály kimagyarázza, hogy mitől lett a pofára esés valójában a balettesek egyik komolyabb mozdulata, a Cabriole bakugrás). Fogalmazzunk úgy: Orbán lehet, hogy pofátlan, de bizonyos helyzetekben megkerülhetetlen – nem erény, de kvalitás.

Miért nem Jobbik az AUR? Hol van már a jó hangosan zsidózó, cigányozó Jobbik… Meghasonult önmagával, a Simicska – Orbán meccsen. Már az O1G sem jön szívből az embereknek.

Az AUR egy Corneliu Vadim Tudor epigon. Személyisége nincs, hisz Vadim önmagában egy intézmény volt, ráadásul bohóc. Hogy egy hasonlatot hozzak: a sátánista black metalt sem vették komolyan a művelőik, egészen addig, ameddig a norvég hideg által beszűkített agyú Varg Vikernes (ha nem mond semmit, akkor Youtube és keresd Burzum-ot) nem gondolt egyet, és nem kezdett többszáz éves fatemplomokat felgyújtani. Vikernes olyannyira belegabalyodott a tulajdon sátánizmusába, hogy egy zenésztársát meg is gyilkolta. A börtönévek kikúrálták valamelyest a sátánizmusból, mostanság náci ideológián él. A lényeg: az AUR is ilyen, komolyan vette azt, amit Vadim csak úgy, pár szomorú szavazat reményében tolt.

Sem George Simion, sem Dan Tănasă személyéről nem akarok értekezni, ugyanis nem tudom megsaccolni, hogy milyen kórtörténettel rendelkeznek. Ahogy azt sem, hogy miként szedett össze az AUR Olaszországból annyi szavazatot az ott dolgozó diaszpórából. Az ember azt hinné, hogy külföldön legalább toleranciát tanulnak a népek.

Aki főállásban nemzetféltő és keresztény, az eleve fura. Az ilyenekből lesz a Borkaizás meg a Szájerezés. Nem igazi keresztények ezek és nem is nemzetféltők: rém keveset tettek a nemzetükért. Nem is fognak – hopp, itt az első jóslat.

Kormányra menni nehéz lenne nekik: pontosabban a többiek nehezen fogadhatják be őket egy koalícióba, mert … büdösek. Európában rendszerint a magyar, lengyel és hasonló izmozások elmennek még, de az egyértelműen szélsőjobb nem vállalható.

Rossz lesz a magyaroknak az AUR, de nem ők az elsők, akik rosszak. A szimbólumháború az aranyoskáim specialitása, mert meg kell védeni ám a románságot az olyan gonosz és revizionista szándéktól, mint amilyen a Polgármesteri Hivatal helyett a Községháza szó használata, vagy az olyan elnyomástól, hogy a román nyelvű felirat mellé és nem alá kerül egy utca neve. A következő Trianon-törvényt is elfogadja majd a parlament, mert a többi pártban sem kedvelik túlzottan a magyarokat, csak ők éppen otthon, a négy fal között.

Az RMDSZ akár jól is járhat az arany ifjúsággal. Ti. végre van egy reális veszély, mert ezek az Úzvölgyelfoglalók, meg Dántönászök hatalomra jutnak, ha nem megyünk szavazni. Tulajdonképpen puszipajtások kellene lenniük az AUR-al, mert egyik a másik szavazatiért dolgozik. Az AUR ellenzékből egyebet úgysem fog tudni tenni, mint bozgorozni – viszont ezt már komoly médiacsatornákon. Ez a tevékenysége pedig öncélú: a közbeszéd romlásán kívül komolyabb előrelépést nem fog hozni. Kérdés persze, hogy mi lesz majd a 2024-es választásokon. Kihátrál-e igazi keresztényként az ortodox egyház az AUR mögül – elvégre a felebaráti szeretetbe a magyarok is bele kellene férjenek. Még Maros, Hargita és Kovászna megyékben is.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Pro és kontra Economica Magyar mezőgazdasági támogatás Erdélyben

A Pro Economica Egyesület Magyarország kormányának erdélyi, mezőgazdasági projektjeit bonyolítja le: a résztvevők szerint sikerrel, könnyen és komoly támogatást nyújtanak mezőgazdasági beruházásokra.

Hogy mekkora a sikere mindennek? Nos akkora, hogy a „Mezőgazdasági termeléshez – és mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó beruházások támogatására” kiírt pályázatra október 2-án már akkora túljelentkezés volt, hogy azt nemes egyszerűséggel felfüggesztették. Sarkítottunk, az információt már szeptember 29-én közölték – igaz, a sajtó nem verte nagy dobra a dolgot, sőt, rövid google keresés után megerősödött a gyanúnk, hogy senki sem foglalkozott a kérdéssel.

A Pro Economica Alapítvány azonban kapott korábban egy gellert az Átlátszó erdélyi szerkesztőjétől, Sípos Zoltántól.

Leellenőrizni, tényekkel alátámasztani mi sem tudnánk, de egy bennfentes szerint „Viktor nem kicsit volt ideges” – azaz Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, forrásunk állítása szerint rendrakásra adott utasítást. Tény, hogy a Pro Economica körüli hullámok ezután inkább politikai jelleget öltöttek, de ezzel a kérdéssel korábban már foglalkoztunk.

A magyar miniszterelnökséghez tartozó holdudvarnak fontos volt a Pro Economica pályázatának sikere: bevált a stratégia, idén már lökdösődtek a gazdák. Kérdésünkre többen is elmondták, hogy az egyszerű pályázati eljárás volt az, ami csalogatóvá tette a projektet, illetve az is, hogy komoly összegek álltak a gazdák rendelkezésére.

Az idei pályázati felfüggesztés a tízszeres túljelentkezés fényében érthető, hiszen ekkora keret nem létezik – valószínűsíthető, hogy Magyarország is inkább a koronavírus okozta gazdasági károk helyreállítására helyez hangsúlyt a továbbiakban.

Visszaélésszagú esetekről egyelőre nem hallani: vélhetően a budapesti dorgálás meghozta gyümölcsét, az Átlátszó Erdély által publikált esetekről idén nincs szó. A Pro Economica másik pályázata, amely a feldolgozást serkenthetné, nem került felfüggesztésre, ezt továbbra is november 15-ig lehet elérni.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. lenne az a szervezet, amely hasonlít a Pro Economicához – igaz az előbbi magyarországi székhelyű, az utóbbi nem. A különbség, hogy a Pro Economica Alapítvány kártyái mögé nem lehet belátni, a nyertesek listája, pl. a Magyar Hang által leírt esetben, nem nyilvánosak – igaz, jogilag nincs is erre szükség.

Tény, hogy tavaly és idén is sokan nyújtottak be úgy iratcsomót, hogy semmiféle hátszéllel nem rendelkeztek – és nyertek. Az idei elbírálásokról egyelőre nem tudunk részleteket, de vélhetőleg az idei évre is igaz ez.

Vannak találgatások, amelyeket sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudunk, mely szerint létezik egyfajta lobbi az elbírálás során: baráti gazdák jobb eséllyel indulnak. Ha szintén nem nyilvánosan, de halkan beszélnek arról is, hogy magyarországi pénzek Délvidékre és Felvidékre érkeztek ennél egyszerűbben is – a Fidesz befolyásosabb képviselői leültek a helyi potensebb üzletemberekkel és egy konkrétabb üzleti terv megvalósításához „intéztek” támogatást. Van ebben ráció: a mondj egy összeget, amiből tudsz okosan gazdálkodni és mi adjuk, kétségtelen hatékony vállalkozásfejlesztési stratégia, bár az adófizetői forintoknak az elköltése nem épp így lehetett kitalálva anno.

A pályázatokat mindenképp igyekszik úgy kialakítani a magyar kormány, hogy az hatékonyan jusson el az általuk megcélzott személyekhez: ez rendszerint sikerül is. Ezek a pénzek a határon túli magyar tulajdonú (és nem csak) gazdaságot erősítik. Orbán Viktornak pedig célja az, hogy legyen a magyaroknak pénze, hisz az amerikai szólás közkincs: money talks.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Aláássa Romániát a magyarországi szubvenció?

Románia és Magyarország diplomáciai kapcsolatát az elmúlt két év során újabb tüske nehezítette: a gazdák támogatása.

Magyarország, a magyar politikai alakulatok átlagosan egyetértenek abban, hogy támogatni kívánják a határon túli „nemzettársakat”, bár az aktuális kormánypárt és ellenzék közt komoly eltérések tapasztalhatók a hogyant illetően. Egyelőre a Fidesz fémjelezte támogatások igencsak szép summák formájában érkeznek, sportra, kultúrára és agrár beruházásokra is.

A korábbi, Liviu Dragnea pártelnök alatti szociáldemokrata (PSD) vezetést különösebben nem zavarta a beruházásos kérdés, egyszerűen nem piszkálták meg. Logikailag ugyanis az történik, hogy egy ország egy másik ország állampolgárainak ad pénzt. Hogy lényegében zavarja, vagy sem a Ludovic Orban vezette kormányt, hogy az Orbán Viktor által vezetett kormány pénzt ad a másik ország lakóinak, az műhelytitok. A szájkarate minden esetre rendesen fellángolt, úgy diplomáciai, mint internetes felületeken. Azután persze nem történt semmi, a téma egy aktuálisabb okán lekerült a napirendről.

Lényegében akkor zavarhatná Romániát a magyarországi támogatás, ha azt az állam aláaknázására fordítják, nem pedig futballra, mezőgazdaságra, oktatásra, stb. A PNL kormány is fel-fel villogtatta a ’90-es évek slágerkártyáját, mely szerint Magyarország Erdélyt el kívánja csatolni, de egészen őszintén nyilván ők sem hiszik, hiszen annak katonai látszata lenne román részről. Mivel, hogy nincs szó ilyesmiről, egyszerűen sovén megnyilvánulásnak és populista gesztusnak lehet titulálni az egész akciót.

Az elvi kérdés tehát az, hogy jogában áll-e egy másik államnak a nemzeti kisebbségével szemben pozitív diszkriminációt alkalmazni? Kissé nehéz elhinni azt, hogy ez a szócsata elvi jellegű, ám legyen. A magyar diplomácia egyelőre mellőzte Beszarábia helyzetének tematizálását, holott nem titok, hogy Románia is tesz engedményeket a Moldáv, román nemzetiségű polgárok irányába, mindezt úgy, hogy az országban az orosz befolyás jelentős, Románia pedig jogosan viszolyog egy orosz-román fegyveres konfliktus kimenetelétől.

A magyarországi támogatás ellen ki nem mondott érve azoknak lehet, akik félnek az erdélyi magyarok gazdasági erősödésétől, a magyarság számarányának növekedésétől és ezzel együtt politikai súlyának növekedésétől. A nézet meghaladottságát és fölöslegességét ezen a helyen nem kívánjuk kifejteni, hisz értelmetlen lenne.

Na de, mire jó a magyar pénz? Romániában a gazdák támogatási rendszere túlbürokratizált. Ezt azok a gazdák is mondják, akik Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA), vagy egyéb, EU-s forrásokat használnak fel mezőgazdasági fejlesztésekre. Az EU-s támogatások önszabotálása romániai sajátosság, általánosan a korrupciós ügyészség (DNA) belpolitikai eszközként történő felhasználása köré tehető – de nem csak. Az EU-s alapok megpályázásának, illetve a pályázatok bizonyos értelemben történő elszabotálásának (lassú elbírálási folyamat, a Brüsszel által előírtaknál lényegesen több követelmény felállítás, az illetékesek nem segítőkész, problémamegoldás orientált hozzáállása) csökkentette a pályázási kedvet. Több gazda számolt be arról, hogy bankhitelhez kellett folyamodjon az önrész miatt, azonban a pályázat elbírálása, kifizetése csúszott – a beruházás pedig nem tudott haladni, a banki törlesztő részletek pedig maradtak, magyarán, az előrelátottnál nagyságrendekkel megnőttek a kiadások. A magyarországi pályázatok elbírálása, kritériumrendszere gördülékenyebb. (Arra is volt példa, hogy több gazda EU-s pályázat önrészéhez használta fel: ez egyébként magyarországi modell is, ott kormányzati szinten is cél, hogy az EU-s fejlesztési alapokat a maximálisan felhasználják.)

A román diplomáciai tiltakozás azért hatott: a kritériumrendszerekben a magyar nemzetiség nem jelent meg (bár korábban is volt erre példa) és román gazdák is jutottak pénzhez. Statisztika is létezik erről, azonban ennek nem sikerült birtokába jutnunk: érdekes lett volna megtudni, hogy mire költötték el az erdélyi gazdák a támogatást, netán van-e lényeges különbség magyarok és románok közt ezen a téren. A sajtóban fellelhető információk szerint nincsen, a farmerek földrajzi elhelyezkedése okán hasonló célokat fogalmaztak meg, javarészt a versenyképességet serkentő gépesítés a nyerő.

Úgy tűnik, hogy Magyarország kormányát nem zavarja a román résztvevők jelenléte a pályázók közt, legalább is erre utaló jel egyik kommunikációs csatornán sem fedhető fel.

Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy miért jó ez Magyarországnak? Van válasz erre is. A Fidesz habitusába beleillik, hogy anyagilag is hozzájáruljon a határon túli magyarság segítéséhez. Erkölcsi okok mellett ez picit segíti a tulajdon geopolitikai pozícióját, hisz erőforrást ad, olyan értékeset, ami Magyarországon hiánycikk: magyar embert. Ha határon túl vannak magyarok, akkor előbb-utóbb Magyarországra is átvándorolnak páran. Ha a román kormány jelenleg valamiért valóban veszélyforrásként tekinthet Magyarországra az éppen ez: a humán erőforrás elszívása. Ezt azonban csak a romániai gazdaság erősödése tudja orvosolni…

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás Opinii

Opinia unui secui. Sare pe rana istorică: care este scopul?

Înainte de nebunia alegerilor, Agerpres a dat știrea că se va sărbători, ca în fiecare an, eliberarea orașului Sfântu Gheorghe: „Sfântu Gheorghe a fost primul oraş din Ardealul de Nord eliberat de Armata Română de sub ocupaţie fascisto-horthystă, în 8 septembrie 1944.”

Eliberarea Ardealului în general este considerată unul dintre subiectele foarte sensibile între români și maghiari. De obicei discuțiile pe această temă se degradează rapid în înjurături reciproce, chiar și în cazul unor oameni mai educați.

Haideți să recapitulăm ce s-a întâmplat: Transilvania, până în data de 4 iunie 1920, adică până în data semnării Tratatului de la Trianon era parte a Imperiului Austro-Ungar, iar mai înainte făcea parte din Ungaria. (Ungaria a devenit partea imperiului prin moștenire, după moartea lui Sigismund de Luxembourg, care avea un contract cu casa regală a Habsburgilor conform căruia după moartea lui, Albert al II-lea ar moșteni tronul. Albert, sub numele de Albert al V-lea, căsătorit cu fiica lui Sigismund a devenit astfel regele Ungariei și implicit al Transilvaniei.) Despre ocupare nu putem vorbi până în această dată. Atunci de unde vine ideea ocupației fascisto-horthyste?

Răspunsul s-ar referi la perioada marcată de al doilea arbitraj de la Viena. Arbitrajul însuși chiar folosește cuvântul ocupație: după Primul Război Mondial, este vorba despre plecarea armatei române și intrarea armatei ungare în zonele stabilite. Aici vorbim deci despre o ocupație administrativă și de logistică, nu numai militară.

Este interesant cum discursul privind Tratatul de la Trianon, respectiv al doilea arbitraj de la Viena sunt foarte similare, chiar și până în prezent: maghiarii preferă să folosească expresia de „Dictatul de la Trianon”, iar românii folosesc tot expresia de dictat, referitor la „Arbitrajul din Viena”.

Fapt este că fiecare dintre părți consideră că Transilvania ar reveni de drept lor. Ungurii nu se lasă deranjați de faptul că Ardealul avea de mult o populație preponderent română, precum nici românii nu sunt interesați de faptul că teritoriul marcat de Arbitrajul de la Viena era locuit predominant de unguri. Retorica nu s-a schimbat nici în 100 de ani după Trianon, și avem senzația că nu se va schimba mult până în data de 2040, an care va marca 100 de ani de cel al doilea dictato-arbitraj de la Viena.

Să vorbim și un pic despre fascistul Horthy. În opinia publică, guvernatorul Ungariei, Miklós Horthy este caracterizat drept fascist. Personajul istoric poate fi oarecum comparat cu Mareșalul Ion Antonescu, care în ciuda faptului că este documentat ca unul dintre cele mai sinistre caractere din istoria țării nu este perceput de mulți ca nazist. În cazul lui Horthy opinia istoricilor nu este unanimă: unii îl consideră fascist, alții numai antisemit. (Aici atragem atenția că Horthy se opunea, deși numai ușor, lui Hitler, chiar dacă din 1941 Ungaria participă activ la deportări, însă nu au omorât evrei. Nazistul propriu-zis din eră ar fi Ferenc Szálasi, urmașul lui Horhty.)

Să revenim un pic la evenimentele istorice: pe 8 septembrie, armata Ungară se află deja în retragere spre Târgu Mureș și Reghin, întâlnind și armata rusă. Armata română ajunge pe 8 septembrie în Sfântu Gheorghe, pe 9 septembrie în Târgu Secuiesc: majoritatea forțelor maghiare a părăsit deja zona, însă sunt lupte chiar și în satul apropiat de Sfântu Gheorghe, satul Arcuș (Generalul Grigore Bălan este rănit grav, sunt surse care consideră că moare chiar la Arcuș, și alte surse care spun, că decedează la Sinaia, pe data de 13 septembrie.)

Deci de aici ar veni motivul sărbătorii. Ceea ce din perspectiva unui român poate părea o clipă eroică și înseamnă eliberare, nu arată necesar la fel din perspectiva maghiarilor. În 1941 procentajul etnic din Sfântu Gheorghe arată în felul următor: din totalul de 14.365 de cetățeni, 96,8% se declară maghiari, 0,6% români. În urma recensământului din 1956, din 17.638, 85,7% se declară maghiari și 12,9% români. Evident în perspectiva maghiarilor evenimentele petrecute arată fix invers, decât din cea a românilor.

Eliberarea orașului marchează pentru comunitatea maghiară momentul în care au devenit minoritari. Un astfel de eveniment nu este ușor de digerat, chiar dacă în anii următori conviețuirea dintre români și maghiari este una pașnică. Ca minoritari vă putem spune că din când în când ne aflăm în situația în care trebuie să ne explicăm prezența în această zonă, care este la fel de naturală cum este prezența românilor în Alba Iulia!

Luând în calcul ceea ce s-a întâmplat în ultimele decenii, ceea ce poate fi caracterizat drept războiul de steaguri și simboluri, nevoia de a-și justifica existența unui minoritar într-un stat național devine una omniprezentă. În mod normal o schimbare ca aceea ce s-a petrecut în 1944 este digerată de o comunitate locală, sau regională – evident vorbim de cea maghiară. Că acest lucru nu s-a întâmplat este foarte evident. Având în vedere că etnia mai reprezintă o problemă în 2020 se pune întrebarea: cât de important este sărbătorirea acestui eveniment, care totuși pare să fie sare pe rana istorică a maghiarilor din zonă? Care este mesajul acestei manifestări anuale, la care nu prea participă românii locali, în afara poliției, armatei și jandarmeriei? Sunt numai forțele de ordine care reprezintă statul Român în zonă?

Adevărul este însă unul care o să placă celor care se declară anti-maghiari. Adevărul este, că orice ar fi fost înainte de 1944, acum lupta s-a sfârșit. Au ieșit câștigători românii. Nu numai din lupte, ci din toate disputele ulterioare, despre simboluri, învățământ și altele. Cei care consideră că trebuie sărbătorită înfrângerea maghiarilor au ceva de sărbătorit. Comunitatea maghiară nu a avut și nu are puterea de a schimba această situație.

Câștigătorul este câștigător, însă are și obligații morale: ar trebui să-și arate supremația, printr-o mână întinsă. Ceva de genul: hey maghiarilor, aveam probleme, ba erați voi răi, ba eram noi, de acum încolo, hai să fim prieteni, și să ne înțelegem, pentru că, de exemplu, în tema eliberării orașului Sfântu Gheorghe, voi o să ziceți mereu că este de fapt altceva. Vă înțelegem, însă simțim altceva. Nu-i bai, asta nu ne face dușmani, că trăim de mult în pace.

Gestul poate fi făcut însă numai și numai de parte învingătoare. Sperăm că va sosi și această clipă.

Nagy Kálmán