Kicsit azért izgultunk a kormányért: a román közbeszédben csak Veve címen emlegetett Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter menesztése majdnem kirántotta a szőnyeget a koalíció lába alól. Vajon stabilabb lábakon állnak ma?
Az előző kérdést retorikai fordulatnak szántam. Nyilván nem állhat stabilabb lábon a koalíció, mint korábban, hiszen semmi sem indokolja azt, legkevésbé a korábbi feszültségek nyilatkozatok szintjén történő elsimítása.
Amikor Voiculescu lapátra került, leginkább a PSD matadorok szeme kezdett el csillogni, ugyanis egyértelmű, hogy az AUR támogatására nem számíthat a kormány még fű alatt sem, felvállalt koalícióként meg semmiképp. Az AUR közben erősödik, pár hete készült felmérések alapján az ország második legtámogatottabb alakulata, ami a PNL-re komoly veszélyt jelentene. Ebben a periódusban felmerült a PNL-RMDSZ kisebbségi kormányzás lehetősége is, ami abban a formában csak a szociáldemokraták támogatásával lehetett volna megvalósítható.
Az USR-Plus túlzottan új konglomerátum, ami párton belüli kulcspozíciókba nem juttatott rutinos politikusokat, magyarán minimális politikai gyakorlatuk van. A párton belül túl sok frakció működik, ezek csörtéje gyakran ki is hallatszik: tűzveszélyes anyag ebben a formában, külső tényezők nélkül is instabil. A tapasztalatlanságuk legjobb példája az az államtitkári döntés, ami végül Voiculescu menesztéséhez vezetett, azonban ez csak a jéghegy csúcsa. Parlamenti forrásaink szerint „furcsán politizálnak”, azaz inkább az utcai tüntetésekhez visszavezethető pártgyökerek hangulatát érezni ki egy-egy megmozdulásukból. Másképpen fogalmazva, az alakulat nem rendelkezik elég taktikai érzékkel ahhoz, hogy egy-egy számukra fontos lépést kompromisszumosan, a politikai establishmentek megszokott módszereivel érvényesítsenek, viszonyulásuk és médiajelenlétük is gyakran tűnik szokatlannak. A szokatlan ezúttal eufemizmus, szinonim a dilettánssal vagy hisztérikussal – nem kompromisszum orientált, politikai erő nélkül próbál izomból átvinni döntéseket, ami egyértelműen nem oldható meg.
Ennék sokkal praktikusabbak a Liberálisok: a Cîțu miniszterelnöksége által fémjelzett alakulat pragmatikusabb a korábbi kormánynál, valamelyest technokrata magatartást tanúsít, a körülményekhez képest elég következetesen (tökéletességről nem beszélünk, de érezhető egyfajta perspektivikus gondolkodás). Talán az utolsó 4-5 kormányfelállásból eddig ők azok, akik hatékonyabbak.
Az RMDSZ miniszterválasztásai is elég racionálisak voltak, Tánczos Barna környezetvédelmi, erdő- és vízgazdálkodási miniszter, Cseke Attila Zoltán fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter, illetve Novák Eduárd ifjúsági és sportminiszter szakpolitikusok és elég rutinosak is az államapparátus berkeiben, a szövetségen belül is jó a megítélésük.
A kormánynak tehát elég jó az ázsiója, veszélyt leginkább a világjárvány alakulása és az USR-Plus környékén felbukkanó konfliktusok jelentenek a stabilitására – márpedig ez utóbbira szükség van, a gazdasági helyreállítás programba, intézkedésekbe foglalt terveit nagyon is gyakorlatba kell ültetni, hogy valamelyest az államháztartási hiányt csökkenteni lehessen. Magyarán: a gazdasági kiszámíthatóság fontos és nem létezhet politikai stabilitás nélkül.
Tulajdonképp nincsen olyan kérdés, amely egyelőre kenyértörést indokolna, ugyanakkor az USR-Plus gyors politikai érése lehet a kulcsa a koalíció fennmaradásának. A hárompárti koalícióról nehéz elképzelni, hogy a következő választásokig megmaradjon, de egyáltalán nem mindegy, hogy az elképzelt programokat milyen mértékben tudják megvalósítani. Ha a viszony az USR-Plus alakulattal stabil marad, akkor ez a kormány 2024-ig is maradhat minimális átalakulásokkal, ellenkező esetben viszont egy PNL-RMDSZ-PSD együttműködés képzelhető el, ami mindenképp vergődés lesz az előbbi két alakulat számára. Bő 100 nap kormányzás után a helyzet még mindig nagyon kétesélyes.
Nagy Kálmán