„Figyeljék a kezemet, mert csalok” – Rodolfó, bűvész
Azt kérdi, miért emlegetem Rodolfót a Székely Nemzeti Tanács (továbbiakban: SZNT) kezdeményezésével kapcsolatban? Nos nem alaptalan, ugyanis van benne némi szemfényvesztés.
Kezdjük szépen az elejétől, csupán azzal, amit mindenféle laikus számára (jelen!) megfogalmaznak a https://www.nationalregions.eu honlapon. Mit akar a kezdeményezés egyáltalán? (Most szögezzük le, hiába emlegetik autonómiának, nem erről van szó. De nagyon nem.)
Első lépésként a kezdeményezők a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért címet fogalmazzák meg. Ügyes, olyan értelemben, hogy akár az Európai Fejlesztési régiók is magukévá tehetik – tehát Románia magyarok lakta vidéke is, amely javarészt a Közép Fejlesztési régióban található. A probléma ugyanis az általános megfogalmazás: a regionális kultúra első sorban nem nemzeti. Jelen esetben mondhatjuk, hogy a többségiek, és minden kisebbség nyelvi kultúrája. Vagy foci kultúrája, vagy szotyi evő kultúrája – mindent lehet alatta érteni, mert kellőképp tág a fogalom.
Második pontként, olyan március 14. a Pilvaxban modorban fogalmaz, mégpedig így: Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Na ettől sem kapnak majd csuklógörcsöt az eurokraták az Európai Bizottságban. Szépen el lehet fogadni egy irányelvet, hogy jövő keddtől majd kiemelt figyelemmel kezelik az ilyen kevésbé vagy hangosabban nyavalygó etnikumokat. Megkockáztatom, hogy lazán írnak majd egy jelentést, hogy hát, aztán Erdélyben vannak magyarok, ígértek nekik ezt-azt, meg be is tartottak dolgokat. Jelentés az Erdélyi Magyarok Figyelemmel Kísért Régiójából. Erre mondja a szaknyelv, hogy wtf. Ez kérem semmi más, csak hab – amit Brüsszelben szeretnek.
Harmadik dolog így hangzik: „A fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, minden más EU alaphoz, forráshoz, programhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelelő gazdasági fejlődéshez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon.” Mit jelent ez bikkfanyelvről emberi mondatokra átültetve? A kevésbé egyértelműen meghatározott csoportok (legyen ez most székely, de jelzem, ez nincs sehova kőbe vésve, alaposan körülhatárolva, elmagyarázva, ugyanennyi erővel lehetne egy szektához tartozó falu közössége) pályázhatna magukban is némi pénzre (gyakorlatilag bármilyen legitim, vagy annak látszó csoportosulás), igaz, nincsenek erre különösebb megkötések, hogy milyen jelleggel. Nem lenne ez baj távolról sem: mondjuk, ha lenne egy becsületes falura való szász, akkor megpályázhatnának 1 millió eurót a romos erődtemplom felújítására, vagy a romák afterschoolra, vagy, vagy… A gondolat jó, egy közösség jól is járhat vele, csak megint lazán általános.
Negyedik tétel, a honlapon igencsak sután megfogalmazott módon így szól (szó szerint idézzük): A szerződések azon rendelkezései, amelyek a szervezők megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak: „Az Európai Unióról szóló Szerződés 2.és 3. cikkelye. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 153., 167., 170., 174., 176., 177. és 178. cikkelye.” Nem kell aggódni, ezeket a cikkelyeket lehetne valóban úgy módosítani, hogy a nemzeti kisebbségekről is szóljanak. Persze kell létezni valahol egy leírásnak a konkrét módosításokkal, de erre nehéz rábukkanni. Valahová le is lehetett volna legalább egy tervezetet írni, hadd férjen hozzá a nép. A honlap egyébként szépen összemossa Izsák Balázs székely autonómiáról szóló kezdeményezéseit ezzel a kezdeményezéssel – innen a Rodolfózás.
A kezdeményezés amúgy hasznos. Kisebbségiként vallom, hogy minden kisebbségeket segítő kezdeményezés üdvös, a kategórián belül viszont nagyobb hangsúly kell essen a konkrétumokat megfogalmazó kezdeményezésre. Inkább szomorú, mint vicces, hogy az irdala.hu honlap is félremagyaráz, amikor ezt írja: „ÍRD ALÁ A SZÉKELYEK EURÓPAI UNIÓS ALÁÍRÁSGYŰJTŐ KEZDEMÉNYEZÉSÉT! Segítsük együtt a székelyeket, a baszkokat, a katalánokat, segítsük együtt Európa őshonos nemzeti kisebbségeit! Segítsük együtt, hogy ezek a kisebbségi nemzeti régiók európai uniós kohéziós pénzekhez juthassanak közvetlenül a brüsszeli kasszából!” Jól hangzik, csak megint csúsztatás: nincs szó sem baszkokról, sem székelyekről.
Ha egész őszinték vagyunk, arra kell gondoljunk, hogy a kezdeményezést támogató FUEN nélkül aligha lett volna meg a megfelelő aláírói szám, mert a kezdeményezés ilyen formában fölöttébb ingatag lábon áll. De ugorjunk még egyet. Álmodni lehet, autonómiával foglalkozni erdélyi magyar szempontból szinte muszáj is. A probléma az, hogy ez a kezdeményezés az EU alapokmányait akarja módosítani, nem szögezi le, hogyan, illetve a retroaktivitás határán mozog. Miért baj ez? Miért cinikus ennek a cikknek a hangvétele? Mert ez a kezdeményezés a felsoroltak miatt pénz és emberi remény, lelkesedés fölösleges pazarlása, ráadásul mivel óhatatlan módon kudarcra ítélt, már a gyenge megfogalmazás okán is, csak arra jó, hogy euroszkeptikusokat szül. A székely ember (vagy legyen baszk az illető) azt fogja érezni, hogy ő kért valamit, az EU meg nem hallgatta meg. Jó eséllyel akkor is süket fülekre találna, ha konkrétumokat tartalmazna, mint például a Minority Safepack. Csak az utóbbi legalább alaposan körbe volt határolva – ez meg… Nem lesz az EU jog egyetemi oktatásában a Maastrichti szerződés után emlegetve.
Ha nem lennék magyar azt látnám, hogy itt valakik, akik vagy rosszindulatúak, vagy rosszul informáltak, ütik a mészárszék pultját sztracsatellás fagylaltért. Nem fognak kapni csak lesajnáló pillantásokat – ha tévedek, becsszó bemegyek a henteshez és kérek egy gombóc fagyit.
Nagy Kálmán