Tag: RMDSZ

Categories
Magyar típusú találkozás

Érdemes a roma közösséggel foglalkoznia a politikai pártoknak?

Cinizmus azt gondolni, hogy az RMDSZ csupán politikai okok miatt fogadott el roma stratégiát, vagy valóban érdekel valakit a probléma? Találgatni tudunk csak, hiszen a választ leginkább az idő mutatja majd meg.

Makkai Péter államtitkár minden bizonnyal komolyan gondolja a magyar anyanyelvű romák felzárkóztatását. Erre leginkább a sepsiszentgyörgyi származású politikus előéletéből lehet következtetni, hiszen Makkai nem csupán református lelkész, hanem a Diakónia Keresztyén Alapítvány fogyatékkal élők, gyermekjóléti és családsegítő ágazatának igazgatója (ez egyébként az RMDSZ oldalán található adatalapjából is kiderül – link https://rmdsz.ro/profil/Makkai-Peter).

A transtelex.ro portál több alkalommal is foglalkozott a kérdéssel, pl. itt (https://transtelex.ro/kozelet/2023/04/21/kolozsvar-rmdsz-kongresszus-elokeszito-szkt) és itt (https://transtelex.ro/kozelet/2023/04/27/pluralizmus-erdelyben-rmdsz-kongresszus-helyzetkep-kritika-javaslatok).

Székelyföldön a közösségi médiában rendszerint negatívan véleményezik a roma közösséget – legyen ez finom megfogalmazása a durván rasszista kijelentéseknek. A panaszok rendszerint a romák viselkedésével kapcsolatosak: eldobálják a szemetet, hangoskodnak, koldulnak, kötekednek, esetenként rongálnak vagy lopnak.

A közvélemény szerint a helyi politikusok (itt különösen a csíkszeredai Korodi Attila és a sepsiszentgyörgyi Antal Árpád polgármesterek neve fordul elő gyakrabban) a roma közösségre támaszkodva nyertek mandátumot – ezt a feltételezést egyébként a körzetekre leosztott választási részvételi statisztika teljességében felülírja, ugyanis a romák lakta zónákban a választási részvétel töredéke mindkét város átlagának.

A romaintegráció több szempontból fontos lenne: első sorban szociális szempontból tudná bármelyik város hangulatát javítani. Valljuk be: a mélyszegénységgel átitatott városrészeket nem látogatja szívesen senki, mert sem a környezet maga, sem a közbiztonság nem jár a csúcson. Ha Európa szerte a romák 80%-a él szegénységben, Romániában ez a szám még nagyobb lehet, illetve a szegénység és mélyszegénység jellegzetes velejárója a kisebb-nagyobb romaközösségeknek. Az országnak jóformán látszat-startégiája sincs a romák gondjainak kezelésére, pedig jelenlétük a munkaerőpiacon is sokat segítene. A romákra vonatkozó statisztikák finoman szólva is megbízhatatlanok, bár ezekből is kiderül, hogy a létminimum jelenségének oka van. Tudjuk, hogy a rendkívül magas munkanélküli arány mellett azoknak is akik dolgoznak, 50%-a körül bejelentetlen munkaviszonya van, tehát a szociális juttatásokból messze kimaradnak. A helyzet talán annyival szerencsésebb, hogy a sanyarú lakhatási körülmények mellett sem jellemző az otthontalanság a roma közösségekre, az illegálisan felépített házak azonban igen. Az elsődleges probléma nem az építkezések jogi hátterével van, hanem a közmű szolgáltatások hiányával. Ennek egészségügyi következményei is vannak: a rosszul fűtött és nedves épületek egyértelműen penészesek, amelyek rossz egészségügyi állapotot eredményeznek, ez pedig a hiányos egészségügyi ellátásból további problémákat generál – beleértve azt is, hogy nagyobb anyagi terhet ró az egészségügyre.

Az alapvető probléma az RMDSZ részéről a roma kérdésben ugyanaz, ami bármely más téren: a párt nem nyom annyit a latban, hogy a parlamentben át tudnának verekedni egy komolyabb integrálási, felzárkóztatási vagy szociális programot.

Alapvető probléma a roma kérdéssel, hogy a politikum tejesen lokális kérdésnek értelmezi, annak ellenére, hogy ország szerte szinte ugyanazon formában van jelen. A romák oktatása a másik kardinális kérdés: ha a magyar kisebbség iskolázottsági szintje alacsonyabb a román többségnél, akkor a magyar ajkú romákra ez hatványozottan igaz. Az alacsony iskolázottsággal járó munkanélküliség szinte elkerülhetetlen – ha még a munkaközösség idegenkedéséből fakadó kirekesztettséget is hozzátesszük, az irány eléggé egyértelmű.

Miért rekeszti ki egy munkaközösség magából a romákat? Egy 2017-es, reprezentatívnak aligha nevezhető, Maros megyei felmérés szerint a leggyakrabban felsorolt ok a nem a többség nyelvén történő kommunikálás (itt nem térnek arra ki, hogy ez a román vagy a magyar többség), a viselkedés, illetve a higiéniai állapot a probléma.

Bár véleményünk szerint nem a Maros megyei roma közösségre jellemző a tisztálkodáshoz is szükséges vízhez való hozzáférés hiánya, a probléma létező: elsősorban az amúgy is szegényesebb, közművesítetlen településeken okoz ez gondot, de nem ritka, hogy a városok roma negyedeiben sincs ivóvíz, kanalizálás és gázszolgáltatás.

Érdekes adalék, hogy villany rendszerint van, sőt televízió és internet is. Felmerül a kérdés: ha a jellegzetesen privát kézben lévő tv/internet szolgáltatók tudtak olyan formulát találni a prepay rendszerrel, ami működik, akkor hogyan lehetne ezt a többi, közben már javarészt magán tőkéjű szolgáltatóval is megoldani. Mivelhogy az országban sok településnek nincs saját vízhálózata, gázhálózata és ezek kialakítása is költségesebb, mint a televízió és internet bekötése, a probléma megint a mikrórégiók közti különbségekre kanyarodik vissza. Egy biztos: a rossz helyzetekben a romák rendszerint még rosszabbul állnak, mint a románok és magyarok. Ezt jobb helyeken intézményesített diszkriminációként határozzák meg, bár nálunk talán ennél is árnyaltabb a kérdés.

A romák integrációjára tett törekvések egyelőre az RMDSZ-nél is inkább deklaratív lépések, mintsem bevált programok. Ha pozitív előrelépés lesz, az mindenképp példaértékű tud lenni az ország más régiói számára is, itt azonban azt is kell hangsúlyozni, hogy egy municípium sokkal komolyabb anyagi lehetőségek mentén tud ilyen programokra pénzt előirányozni, illetve pályázni, mint egy vidéki település.

Nem akarjuk a romák integrálásának fontosságát mellőzni, ugyanakkor azt is fontosnak tarjuk, hogy elmondjuk: a mélyszegénységhez közelítő vidék felzárkóztatása nélkül nem nagyon valósítható meg ez az elképzelés. 2023-ban, egy EU-s országban abszurdnak tűnik a közművesítés hiányáról, az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről beszélni, pedig túl sok olyan település van az országban, ahol harmadik világbeli állapotokat kellene felszámolni, úgy, hogy erre elvileg volt és van is létező pénzalap. Lehet, hogy a romák integrálást egy átfogó szociális integrálási program keretében kellene elképzelni?

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Megszámláltattál és hijjával találtattál – Markó és a népszámlálás

Markó Béla volt RMDSZ elnök a magyarországi Klub Rádióban, a Bolgár György műsorában zajlott beszélgetés keretében arra utalt, hogy a kettős állampolgárság könnyű megszerzése is hozzájárult az erdélyi magyarság számának drasztikus csökkenéséhez. Mielőtt bárkin is pálcát törnénk, helyezzük csak kontextusba a dolgokat.

A 2022-es romániai népszámlálás eredményei, illetve részeredményei szépen kezdtek potyogni. Ha nincs épp Covid, orosz-ukrán háború, nyilvánvaló, hogy valamire való újságíró rákérdez egy-egy statisztikával kapcsolatban a politikusok véleményére. Ez alól az ex-politikusok sem kivételek, Markó Béla, bármennyire is eljátszotta hitelességét az átlag erdélyi magyar szavazó szemében, okos ember.

Markó elég okos ahhoz, hogy tudja: egy-egy komolyabb nyilatkozatát a sajtó átveszi, rágja, kiköpi, mindenképp viszonyul hozzá. Az RMDSZ aktuális vezetése egyébként diszkréten elengedte füle mellett a Markó féle állítást, lévén, hogy több szempontból is kényelmetlen számukra.

Kezdjük mindenképp azzal, hogy Markó Béla, Kelemen Hunor mestere. Politizálásában, startégiában, megnyilvánulásaiban gyakran Markóra emlékeztet, az egyetlen igazi különbség, hogy míg az aktuális RMDSZ vezérkar igencsak közeli viszonyt ápol a Fidesszel, a Markó Béla vonal kimondottan rossz viszonyban van Orbánékkal. Mondhatjuk, hogy Kelemen Hunornak nem illik belerúgni Markóba, és etikátlan is lenne.

Magyarországi médiaorgánumon elhangzó információkat (sajnos) nem lehet anélkül értelmezni, hogy megnéznénk, hova is húz az adott csatorna, szerkesztő: Bolgár György egyértelműen ellenzéki műsorvezető, aki mindig is a magyarországi bal oldal egyébként elég korrekt hangja volt. A Kossuth Rádión zajló Beszéljük meg, illetve a Klub Rádió Megbeszéljük műsora sokszor bal és jobb vélemények ütközésének színtere: a Markó Bélás beszélgetésnél azonban inkább egy közös elmélkedés zajlott, kis Putyinozással, Orbánozással, Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatban (az utóbbi témát egyébként reálisan körül járva).

Mit mondott Markó? Bolgár kérdésére, hogy hova tűntek a magyarok Erdélyből, Markó azt válaszolja, hogy ezt 30 év távlatából kell szemlélni. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt elnöke hangsúlyozza, hogy 1990-től minden népszámláláson csökkent a magyarság száma. Egy kérdést is feltesz ezzel kapcsolatban: miért csökkent most jobban a szám, mint korábban? A választ is megadja, ami teljesen racionális: a kisebbség létszámának a csökkenésével gyorsabb a lemorzsolódás, ami szalonképes megfogalmazása annak, hogy ha kevesebb a magyar, nagyobb a beolvadás aránya – szociológusok erre az azonos etnikai csoportból történő párválasztás matematikai esélyének csökkenését, vagy valami hasonlóan hangzatos kifejezést használnának, ám a jelenség attól még ugyanaz. Markó azt is mondja, amit eddig is sejtettünk: a magyar lakosság öregebb.

A külföldi irányba zajló migráció jelenségét is érinti Markó, aki egyébként teljesen normálisan hozzáteszi, hogy az erdélyi magyaroknak Magyarország is célpont, hiszen a kultúra azonos, ráadásul az állampolgárság megszerzése sem nehéz. Markó hangsúlyozza, hogy tömeges kivándorlásról a magyarok körében nem tud és ezt követi majd az inkriminált mondat, mely szerint is úgy véli, hogy „hozzájárult a kettős állampolgárság fölvétele is, (…) amellyel számolni kell”. Ezt a mondatot azonban Markó nem támasztja alá tényekkel, csak vélekedésről van szó. A kettős állampolgárság intézményét egyébként árnyalja is, különösen egy Romániát is a schengeni térségbe integráló szerkezet formájában, ahol az állampolgárság szimbolikus. A gondolatot tovább is fűzi: mivel Romániában erősödött a magyarellenesség, a kisebbségben inkább dolgozik a szándék, hogy olyan országba menjen, ahol nem gond a magyarsága – Magyarországra. „Persze én most csak találgatok, amikor erről beszélek” – zárja a gondolatot Markó.

A kérdéses beszélgetés egyébként ITT hallgatható vissza:

https://www.klubradio.hu/adasok/de-hova-lettek-a-magyarok-erdelybol-131821

A Markó nyilatkozata körüli cirkusz egy kicsit sajtógenerált, mintsem reális: a legtöbb sajtóorgánum szenzációként reagált arra, hogy Markó a kettős állampolgárságot okolja. A magyarság számának csökkenése miatt – ami így nem jelenthető ki. A Transtelex (link), a Mandiner (link), meg a Krónika (link) cikkei is hangsúlyozzák azt, hogy Markó szerint ez csak egy kis része az oknak, azonban ez a kis részlet elveszik…

Amiről a Markó Bélás beszélgetés még szól, de kevesen lovagolnak rajta, az iskolázottságra vonatkozó gondolat: a román ajkúak esetében kb. 16% végez egyetemet, a magyarok esetében 12,5%. Markó szerint ez jó eséllyel nem azt jelenti, hogy a magyarok közt alacsonyabb lenne az egyetemet végzők száma, hanem sokkal inkább azt, hogy a hiányzó 3,5% Magyarországon végzi felsőoktatási tanulmányait, vagy az egyetem utáni továbbképzést.

Markó helyesen látja azt is, hogy az igazi probléma, hogy a magyarság aránya csökkent – bár ez sem ennyire egyértelmű, hiszen az előző népszámláláson 20 millió körüli lakója volt az országnak, ebből pedig 18 millió körüli volt a választói névjegyzékben szereplők száma. Egy elöregedő társadalom, amelyben csak 2 millió gyerek van… nos teljességgel elképzelhetetlen. Maradjunk az örök churchilli mondatnál: „csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. Aki pedig Markó Bélán akar háborogni, hallgassa előbb végig a beszélgetést, mert máshova esik hangsúly, mint egy-egy clickbaitre írt címben.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Erdély soha nem volt a magyaroké!

Golden pawn chess encounter with black pawn chess enemy on dark background for strategy idea and futuristic concept

Olyan jó lenne, ha egyszer nem lenne a december 1-je körül valami cirkusz a román-magyar viszonyban, de úgy néz ki, hogy 2022 sem lesz az az év, amikor az egyszer beteljesül.

Csoma Botond, az RMDSZ parlamenti frakcióvezetője ugyanis elárulta az országot azáltal, hogy azt találta a (november -án tartott) december 1-i parlamenti ülésen (ismételten: lol) mondani, hogy Erdély a magyaroké is volt.

Hogy ez a volt szó mit is takar, egy kicsit homályos is, Csoma Botondnak, aki Kolozsváron kezdte politikai karrierjét és igencsak ismeri a román fél érzékenységeit, véleményem szerint szándékosan kerülte ezt a kérdést. A beszédet érdemes meghallgatni, mert a lehető legtöbbet hozta ki a 22-es csapdájából, lévén, hogy: ha túl magyarosra sikeredik a szpícs, akkor a koalíciós partner haragjára lehet számítani, az pedig fölösleges. Ha túl román szájíz szerint mondja, akkor aztán jön a fekete leves magyar részről. Csoma Botond egy meglehetősen realista beszédet tartott – volna.

Az AUR-nak hivatali kötelessége, hogy ilyenkor távozzon az ülésteremből, és a parlamenti büfében magyar gyártmányú zérós kólát szüpürcsöljön (igen, lencsevégre kapták többen is, valamiért azt árulnak a parlamenti büfében). Persze jöttek a szép válaszok a hivatásos feljelentő Dan Tănasă „blog”-ján (https://www.dantanasa.ro/dusmanii-romaniei-din-parlamentul-romaniei/?cn-reloaded=1), meg a gyengécske focihuligán modort leküzdeni nem tudó AUR elnök (akik lol: írónak hívja magát Facebookon) részéről.

Kicsit meglepődtünk Lucian Romaşcanu közgazdászból lett kultuszminiszter kijelentésén, mely szerint is „történelmileg Erdély a románoké, igaz, hogy éltek, élnek benne magyarok, szászok, zsidók is”, de hát na, kit zavarnak a tények.

Megvan tehát az első idei cirkusz is, reméljük nem követi újabb Kézdivásárhelyen, amikor a szintén szélsőséges Calea Neamului december 1-jét ünnepel.

Arról, hogy a december 1-je miért nem ünnep a magyaroknak, kár beszélni. Arról, amit minden hazai hivatalosság szeret elmondani, mégpedig, hogy Románia mintaállam a kisebbségek számára, azért beszéljünk egy kicsit.

December 1-jén, hadd írjuk le, hogy mitől lenne Románia egy olyan ország, amelyre büszkék lehetnek a magyarok is. Legyen mondjuk 9 pontban felsorolva.
Általános:
1: Működő infrastruktúra
2: Jó oktatás, minden őshonos nyelven, minden szinten, minden tárgyban
3: Korrupció megszűnése
4: A mafiot&pițipoancă jelenség teljes eltünése

Kisebbségspecifikus:

5: Egyforma nyelvhasználati jogok
6: Reális megbékélés a románok és magyarok közt
7: Egyenlő mércék alkalmazása a szélsőséges megnyilvánulások esetében
8: Az összes nemzeti kisebbségektől államosított ingatlan visszaszolgáltatása
9: Az állambiztonság vagy katonaság élére magyar vezető kinevezése, annak bizonyításául, hogy az állam nem tekinti biztonsági kockázatnak a magyar kisebbséget

Természetesen van ebben némi szarkazmus: de engedtessék meg, hogy ameddig egy stadionban elhangozhat büntetlenül az „Afară, afară cu ungurii din țară” (https://www.gsp.ro/fotbal/liga-1/directoarea-unui-teatru-din-sfantu-gheorghe-mesajh-frf-xenofobie-680066.html), vagy lehete a kisebbségieket (specifikusan a magyarokat) sértegetni (https://foter.ro/cikk/loter/szantai-janos-mi-a-kulonbseg-az-elitelendo-csoka-es-a-megbocsathato-lovak-nyelve-kozott/) addig adhassunk hangot kételyeinknek.

Nagy Kálmán

Categories
Stiri

Kelemen Hunor, lecție pentru Viktor Orbán: lupta ucrainenilor pentru libertate este asemănătoare cu cea a maghiarilor de la 1848

Cu ocazia zilei de 15 martie 2022, Ziua Maghiarilor de Pretutindeni, vicepremierul României, Kelemen Hunor a afirmat că cetăţenii Ucrainei duc astăzi o luptă pentru libertate, aşa cum au făcut-o tineretul revoluţionar din martie 1848, iar toţi cei care iubesc libertatea sunt alături de ei. Declarațiile lui Kelemen Hunor pot părea că nu se înscriu în retorica lui Viktor Orban și a susținătorilor săi din România, care, deși nu a susținut invazia Ucrainei, a evitat să condamne în termeni clari deciziile lui Vladimir Putin privind „operațiunea militară specială” din statul vecin.

El a declarat: nicio naţiune nu are dreptul de a priva o altă naţiune de libertatea ei şi niciun stat nu este îndreptăţit să atenteze la existenţa altui stat, să-i ocupe teritoriul şi să ucidă sau să alunge populaţia civilă a acestuia.

“Astăzi cetăţenii Ucrainei luptă pentru libertate! Aşa cum tineretul revoluţionar din martie 1848 au luptat pentru libertate. Toţi cei care iubesc libertatea sunt astăzi alături de ei. Ei sunt de partea libertăţii şi se opun agresorului, se opun invaziei ruseşti. Aşa facem şi noi. Aceasta este singura atitudine corectă în momentul actual” – a spus politicianul, care este totodată viceprim-ministru al guvernului României.

El a adăugat: dinspre Est nu a venit niciodată securitatea, nici prosperitatea, nici libertatea. “Noi, est-europenii, nu am primit niciodată libertate de la ruşi. Noi, maghiarii, nu am primit libertate de la ruşi nici în 1848, nici în 1956 sau mai târziu” – a declarat, menţionând ca o lecţie a istoriei ultimilor peste 100 de ani, că o minoritate naţională nu poate ieşi decât învinsă din orice război, iar războaiele oricum nu au învingători.

Hunor Kelemen a încercat să ilustreze retorica falsă a actualei propagande de război ruseşti de pe reţelele de socializare evocând cazul poetului Petőfi prin termenii acestei propagande: “Petőfi Sándor, tulburătorul liniştii care s-a dedat actelor teroriste, a fost neutralizat pe câmpia de la Albeşti de către unul dintre eroii armatei de eliberare a Rusiei ţariste” – după care a pus întrebarea: cum sună această frază?

Potrivit politicianului, luptătorii pentru libertate ai Ucrainei de astăzi apără naţiunile aflate la vest, de aceea trebuie să-i susţinem pe ucraineni, pe maghiarii din Transcarpatia şi românii din Bucovina de Nord, pe fiecare cetăţean care suferă din cauza războiului. El a declarat: comunitatea maghiară din Transilvania trebuie să fie pregătită pentru primirea refugiaţilor şi să aibă grijă să nu cadă victimă nici a psihozei, nici propagandei de război.

El a subliniat, de asemenea, că Occidentul global trebuie să-şi păstreze unitatea în această perioadă. Numai astfel poate pune capăt crizei create de preşedintele Putin şi vărsării de sânge fără rost. “Pe urmă putem discuta despre toate lucrurile despre care gândim diferit” – a spus politicianul.

Hunor Kelemen a considerat că dorinţa de libertate a oamenilor este vizibilă, perceptibilă. În opinia sa, lecţia istoriei spune că asupritorul nu poate învinge niciodată, asupritorul va pierde întotdeauna.

Sursa: hirado.hu

Categories
Hírek magyarul

A félelem alternatívája a demokrácia – erdélyi értelmiségiek állásfoglalása a magyarországi választásokról | Transindex.ro

Nyílt levélben osztják meg gondolataikat a kezdeményezők az erdélyi közösséggel a közelgő magyarországi választások kapcsán. A szöveget módosítás nélkül tesszük közzé, az indítványhoz csatlakozók aláírhatják ezt a petitieonline oldalon.
Akülhoni szavazatok befolyásolhatják a választások eredményét – ettől nem tekinthetnek el a magyarországi pártok sem. Az erdélyi magyarság sokszínű, vannak köztük baloldaliak, liberálisok, zöldek, konzervatívak, határozatlanok. Azzal, hogy csupán egyetlen párt szavazótáborának tekintenek minket, csak erősítik a határon túli magyarság negatív megítélését. Ezen változtatni kell, és a változáshoz dialógusra, szabad nyilvánosságra és kölcsönös tiszteletre van szükség” – írja a nyílt levelet megszövegező és közzétevő kezdeményező csoport.
A kezdeményezők közel egy órás online sajtótájékoztatót is tartottak, ahol elmondták, hogy mind a hatalmon lévő pártoknak, mind az ellenzéki pártoknak arra szeretnék felhívni a figyelmét, hogy Erdélyben sokan vannak, akik másként gondolkoznak, másként látják a társadalmat mint ahogy azt a ‘felvásárolt média’ láttatni akarja. Remélik, hogy az eljövendő magyarországi választások változtatni fognak ezen a helyzeten. Azért indították el az aláírásgyűjtést, hogy kiderüljön: az erdélyi magyarok nyitottak a pluralizmusra. Aki tehát egyetért a nyílt levélben foglaltakkal, aláírhatja ezt.
Az alábbiakban módosítás nélkül tesszük közzé a nyílt levelet, a szöveg végén megtalálják a linket, ha alá szeretnék írni a kezdeményezést.
A félelem alternatívája a demokrácia
Állásfoglalás a közelgő magyarországi választásokról
„Állítsuk a gyűlölet szervezettségével szembe a szervezett szeretet seregét.”(Márton Áron)
Idén választások vannak Magyarországon. Az erdélyi magyarok közül sokan, akik magyar állampolgárok is, regisztrálnak és szavazni készülnek az áprilisi választáson. Erre törvény adta lehetőségük, demokratikus joguk van. Sokan vannak azok is, és ők adják az erdélyi magyarság többségét, akik nem vesznek részt a magyarországi választásokon. Nem kérték a honosítást, nem tartják etikusnak egy másik országban szavazni, vagy egyszerűen érdektelenek. De a választásoknak mindannyiunk számára van tétje.
Nem lehet közömbös számunkra, hogy milyen kormánya lesz egy olyan országnak és népnek, akikhez kulturális, társadalmi, baráti és rokoni kapcsolatok fűznek. Az is befolyásolja életminőségünket, hogy az Európai Unió egyik tagállama milyen értékek mellett áll ki, és ennek következtében miként tekintenek ránk, magyarokra az EU-ban. Azt is fel kell mérnünk, hogy a román és a magyar kormány milyen viszonyt ápol egymással, és ennek következtében mi, akik Románia polgárai is vagyunk, milyen helyzetekbe kényszerülünk.
Magyarország politikai kultúrája, belső megosztottsága átnyúlik a határon, nekünk is rombolják mindennapi kapcsolatainkat az utóbbi évek gyűlöletkampányai. Nem kell, és nem akarunk félni Brüsszeltől, Soros Györgytől, a migránsoktól, vagy a szexuális kisebbségektől! Nem kell megvédeni minket tőlük. Párbeszédet szeretnénk, nem riogatást.
Az utóbbi években dominánssá vált a klientelisztikus, támogatásosztó-megvonó magyarországi politizálás a határokon túl is. Ennek egyik eredménye, hogy az erdélyi közbeszéd lehetőségei beszűkültek, a nyilvánosságot elárasztja a propaganda, a józan elemzések és álláspontok vagy le vannak tiltva, vagy, retorzióktól félve, meg sem születnek. Ezen változtatni kell, hiszen nem kevesebbről van szó, mint az erdélyi magyarság morális fennmaradásáról.
A hallgatás egyik következménye, hogy dominál az a magyarországi érvelés, hogy Erdélyben csupán haszonelvű politizálás folyik. Ez számunkra visszatetsző, és azok malmára hajtja a vizet, akik úgy akarják látni és láttatni az erdélyieket (és a külhoniakat általában), mint akik csupán számításból, önös érdekből vesznek részt a magyar választásokon. Ezt nem fogadhatjuk el, ez ellen fel kell szólalnunk.
Fontosnak tartjuk a demokratikus elvek tiszteletben tartását, tiltakozunk az ellen, hogy bárki is visszaéljen a külhoni szavazatokkal, azt a látszatot keltve, hogy itt szavazatvásárlás folyik, vagy fennáll a választási csalás lehetősége. Ennek érdekében létfontosságú, hogy biztosítva legyen a külhoni szavazás átláthatósága, ellenőrizhetősége. Ez minden erdélyi magyarnak közös érdeke, azoknak is, akik nem szavaznak, hiszen mindannyiunkra ráég a bélyeg.
A külhoni szavazatok befolyásolhatják a választások eredményét – ettől nem tekinthetnek el a magyarországi pártok sem. Az erdélyi magyarság sokszínű, vannak köztük baloldaliak, liberálisok, zöldek, konzervatívak, határozatlanok. Azzal, hogy csupán egyetlen párt szavazótáborának tekintenek minket, csak erősítik a határon túli magyarság negatív megítélését. Ezen változtatni kell, és a változáshoz dialógusra, szabad nyilvánosságra és kölcsönös tiszteletre van szükség.

2022. január 28.

Kezdeményezők: Eckstein-Kovács Péter, Fosztó László, Gáspárik Attila, Kozák Gyula, Magyari Nándor László, Selyem Zsuzsa
A kezdeményezéshez ITT lehet csatlakozni.
Forrás: Transindex.ro

Categories
Magyar típusú találkozás

Székelyföld autópályái

Még nincs is autópálya, amely Székelyföldet az ország, Európa és a világ többi részéhez kösse – de gond már van körülötte. Egyelőre persze még csak csendesen, de már borzolja a kedélyeket.

A gyrosos okosan találta ki: România vrea autostrăzi, șî eu kampányát. Némi személyi kultusz és nagyobb mennyiségű görög jellegű étel mellé sót is szórt a cég a hazai közlekedés sebébe: csípi is a jónépet a Prahova völgyében és Predeal környékén hétvégente. De Székelyföldön sem jobb a helyzet, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely összeköttetése sem mondható tökéletesnek, ráadásul az egy szomorú sáv és a rajta zúduló forgalom falvakon, községeken át halad. Nyilván áldatlan állapot, autópálya kellene ennek a sors által üldözött országnak, ha nem is 100, de legalább 20 éve. Az autópályák helyzete…. nos arról a talán az a holgyai (Holdea) domb tud mesélni, amelynek a tövében megszakad az A1-es pálya. Ott bámul ki a fejéből a jó nép, hogy az út, zsupsz, menne egy domboldalnak (alagútnak, felüljárónak), ami nincs. Pont. Maradjunk abban, hogy a Romániai Autópályák Sikertörténete című eposz… egyelőre nem tudott megszületni a sztrádák hiányában.

Azért egy kicsit reménykedtünk, amikor választások környékén, tudja már Isten, hogy melyik PNL lovag, de bejelentették, hogy lesz autópálya, nem is 100, hanem 1000 km. (Hirtelen legooglizva épp ez a november 22-i cikk jött elő a Krónika online kiadásának hasábjairól,(https://kronikaonline.ro/gazdasag/csaknem-ezer-kilometer-autopalya-es-gyorsforgalmi-ut-megepiteset-igeri-kormanyprogramjaban-a-pnl), ami annyiban releváns, hogy a választások előtt pár héttel jelent meg. Aki maszlagot sejt, nem téved nagyot – de valahogy , választások után is téma maradt az autópálya építése, amely egy részén a Gyergyói Medencét, másik része pedig Háromszéket érintené. (A cikk régebbi, de legalább látható rajta az elképzelt nyomvonalak mindegyike: https://www.3szek.ro/load/cikk/137911/a-retyi-nyirt-is-surolhatja-az-autopalya)

Hogy az RMDSZ képes-e átnyomni a projektet valósággá, vagy megmarad tarka vonalnak zöld alapon az autópályák száguldó álma – jelenleg kérdéses. Tekintettel arra, hogy a koalícióból tulajdonképp az egyetlen igazán stabil párt a szövetség, van rá esély – ugyanakkor még a helyi királycsinálók véleménye is számíthat sokat. Ugyanis a legjobb, ha a politikum nem dolgozik, hanem csendben van – erre ugyanis nehéz panaszkodni, mert nem csinálják rosszul. A semmit tökéletesen lehet művelni…

A valamivel ugyanis rendszerint baj van. Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi polgármester, aki a régió egyik legagilisabb figurája ezt első kézből tapasztalta meg, a várost elkerülő terelőút megépítésével kapcsolatban. Az Átlátszó Erdélyi divíziója balzaci hosszban tárgyalja az esetet (https://atlatszo.ro/kozpenzek/eu-penzek/botranyosra-sikerult-a-szentgyorgyi-terelout-sikertortenete/), amiből lényegében kiderül, hogy annak ellenére, hogy mindenki akart körgyűrűt a városon átguruló nehéz és nagy mennyiségű forgalom miatt a) senki sem akarja a saját területén, b) a polgármester nem tájékoztatott megfelelően, c) nem a megfelelő nyomvonal szerint készül. Hogy a cikknek mennyire van igaza a b. és c. pontok szerint felsoroltakban, azt nehéz lenne eldönteni, az a. pont viszont világos. Legyen, de ne így – a hogyanra viszont nincs igazán jó válasz. Rendszertani problémák vannak bőven: a polgármesteri hivatal sietteti a dolgot, mert a 24. órában van, illetve a bürökrácia csigatempója és visszásságai komolyt veszélyt jelentenek a kivitelezésre, a kisajátítási törvény nem a reális, hanem valami korábbi (és sok estben fiktív) árat vesz figyelembe. Mérnöki szempontokat sorolunk, ugyanis itt a konkrét fizikai akadályok mellett a későbbi kihasználtsági indexet is kellene tudni – ez pedig olyasféle szakmai tudást feltételez, amely e sorok szerőzinek nincs birtokában.

Marad viszont a minta: a szerencsétlen romániai polgár, aki a nehezen összekuporgatott pénzén vett használt autóval dönget (autópálya, terelőút helyett gödröket), dupla akkora eséllyel hagyja ott a fogát közlekedési balesetben, mint az európai átlag (https://szekelyhon.ro/aktualis/romaniaban-a-legmagasabb-a-kozuti-balesetekben-elhunytak-szama#). Ennek a magyarázata egyrészt a hazai közlekedési kultúra – vagy kulturálatlanság. Tudtunk szerint nincs arról statisztikai adat (valljuk be őszintén, nehéz is lenne elkészíteni), hogy hány baleset születik abból a frusztrációból, hogy a sofőr nem tud haladni, ezért rizikós előzésbe kezd, aminek csattanás a vége… de szubjektíven úgy véljük, hogy sok.

Ezt kellene a két, Székelyföldet érintő, majdan épülő autópálya megoldja – azonban a viharfelhők már gyülekeznek. Értesüléseink szerint Kovászna megyében az autópálya a mezőgazdaságnak jelent újra akadályt: szétszabdal szántókat, egyes gazdáknak 20-30 km plusz utat is jelenthet majd ez – hangsúlyozzuk a feltételes módot, mert egyelőre ígéret van, konkrétum pedig nincs, bár tényleg örvendünk annak, hogy Florin Cîţu (és csapata), kibulizta, hogy az EU-s helyreállítási alapból (ami javarészt hitel) lehessen autópályát is építeni. Munka azért volna bőségesen, ugyanis a józan ész azt kívánná, hogy az ország olyan csomópontjai, mint Nagyvárad, Temesvár, Arad, Brassó, Szeben, Marosvásárhely, Jászvásár, Galac, Bákó, Nagybánya, stb. autópályával legyenek a fővároshoz kötve. Ezen az amúgy Bukarestközpontú gondolkodású PSD kormányzatok sem mozdítottak sokat, a többiek meg annyit sem. A miniszterelnök legalább ígéretet tett arra, hogy a Kárpátokat nem csak a sovén dalban megénekelt batalion-ok, hanem autópálya fogja áthágni (https://www.hirmondo.ro/gazdasag/citu-garantalom-hogy-a-pnl-kormany-mandatuma-alatt-autopalya-fogja-atszelni-a-karpatokat/) mégpedig a PNL kormányzata alatt – igaz, azt is meglebegtette, hogy nem feltétlenül az ő mandátuma alatt. A tavalyi kijelentését egyelőre úgy tűnik, hogy tettekkel is igyekszik alátámasztani.

Záró gondolatként, engedjék meg, hogy a kedvenc összeesküvés elméletem leírjam. Nincs benne sem bilgétsz, sem covidcsipp. A legjobb duma, amit a hazai autópályás fiaskókat lekommunikáló entitások PR részlege kitalált az, hogy a romániai autópályák építését Hollandia ellenzi, a Schengeni Övezetbe történő nyitással együtt. A Schengen csatlakozás megint lekerült témáról, pedig így Covid alatt egészen jól lehetne magyarázni, hogy majd akkor kell gyakorlatba ültetni, ha majd nem kell a járványtól tartani. Milyen jól mutatna a PNL trófeák közt. Ami a hollandok aggódalamit jelenti a konstancai kikötő miatt, még hihető is lenne. Az autópályák építését meggátoló (bolygó)hollandik története azért vicces. Nem kell holland keresztbefeküdjön a vélt, vagy valós nyomvonalakon: gátolja azt a hazai 100 sebből vérző infrastruktúrák kivitelezését szavatoló jogi-bürokráciai útvesztő eléggé. Nem kell oda segítség.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Az RMDSZ és az összeesküvők

“Nem félnek a Jóistentől? Megölték a férjem! Hazugok! Ez nem betegség, ez politika. Ti csak mondjátok, nem is kaptok oltást.“

Ilyen és hasonló hozzászólások kísérik az RMDSZ által is gőzerővel zajló oltásnépszerűsítési kampányt. Inkább hasonló, ugyanis az oltásellenesek hada valamiért szembetűnően hadilábon áll a legelemibb helyesírási szabályokkal.

Angolul grammar nazi, azaz helyesírási nácinak hívják azt, aki folyamatosan javítgatja a többi hozzászólót, azonban ebben a helyzetben más megfontolás vezérel: úgy tűnik, hogy az alacsony iskolázottsági szinten állók jobban ellenállnak az oltás gondolatának, mint a diplomások. A jelenség nem csak az erdélyi magyar közösségre érvényes, hasonló a magyarországi helyzet is.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy az oltás segít a pandémia lassításában, illetve abban is, hogy a megbetegedett személyek jó eséllyel könnyebben viselik majd a fertőzést azokkal szemben, akik nem részesültek oltásban. Ugyanakkor egyre inkább kizárólag gyanús, nehezen ellenőrizhető internetes felületen vernek nagy hullámokat az oltásellenesek is, köztük magukat szakembernek mondó személyek is meggyőzően nyilatkoznak, részigazságokat, szövegkörnyezetből kiragadott információ töredékeket magyaráznak – ezt az angol szaknyelv cherry pickingnek, azaz cseresznyeszedésnek hívja (nyilván azért, mert a művelő a számára kívánatos infót ragadja ki a kosárból, a számára negatív információ fölött pedig átsiklik).

Miért kíséri mégis ilyenfajta köpködés az RMDSZ online felületein megjelenő oltáskampányt? Több tényező játszik közre ebben. Az első, hogy a koronavírus terjedését megelőző intézkedések gyakran következetlenek voltak, kommunikálásuk azonban a magyar közösség irányában a szövetség helyi vagy országos képviselőin keresztül is zajlott – automatikusan asszociálták az RMDSZ-el az intézkedéseket, amelyekkel a közönség hol kisebb, hol nagyobb mértékben nem értett egyet. Az egyes településeken zajló intézkedéseket az adott város vezetése kellett világgá kürtölje, ami tömbmagyarság esetében RMDSZ-t jelent, nem ritka módon ez úgy csapódott le, hogy az RMDSZ polgármestere bezáratta a vendéglőket, iskolákat. Az általános káoszt egyébként hasonlóan megsínylette minden párt – mi most azonban a magyar vonatkozást nézzük.

Furcsa jelenség, hogy ameddig a hasonló közönség követi véleményben Orbán Viktort és a Fidesz csatornáit, a magyarországi kormánypárt oltásra buzdító üzenetére nem fogékony, elengedi a füle mellett. Magyarországon pedig a Fidesz VIP arcai és a médiaapparátusuk egyaránt felsorakozott az oltás mellett, minden jel arra utal, hogy ez lesz a kampány egyik sarokköve – kezdve az ellenzék „leoltásellenesezésétől”, egészen az oltásszámhoz igazított mérföldkövek teljesítéséhez fűzött enyhítésekig. (Logikus lépés, hisz a gazdaságot a lakosság immunizálása óvhatja meg az ősszel érkező, felső-légúti, vírusos megbetegedésekkel járó leállástól.)

Az RMDSZ kampánya ezzel szemben lényegében önzetlen: kommunikációs szempontból talán kevésbé, hiszen most olyan, hiteles emberekkel kötik össze magukat, akikkel másképp nem volna összefonódási lehetőségük.

Az RMDSZ átlagosan hatalomközeli pozícionálódása ismét nem tesz jót a kampány sikerének: a politizálás mikéntje miatt elég nagy azok száma, akik a szövetséggel szemben bizalmatlanok.

Problémát jelent, hogy a virtuális tér egyre vulgárisabbá válik: a Facebook relatív anonimitásában sokat romlott a közbeszéd minősége, a hozzászólók jó része itt vezeti le frusztrációit és az is világos, hogy ezeken a világjárvány által okozott bizonytalanság csak rontott.

Tegyük hozzá azt is, hogy a közösségi médiában mindig látványosabb az ellenkezők, kétkedők jelenléte: akik egyetértenek egy-egy lájkkal, rendezik a dolgot és inkább nem szólnak hozzá a témához.

Az RMDSZ oltáskampányába már az erdélyi történelmi egyházak püspökei is megszólalnak: természetesen ez sem marad bírálat nélkül. Igaz a Fennvaló ótestamentumba illő lesújtó kezét nem emlegetik velük kapcsolatban, de az egyházi személyek beleszólásának legitimitását a világi dolgokba annál inkább felróják.

Az RMDSZ kampánya pedig nem fölösleges: Hargita és Kovászna megyék esetében az általános oltottsági rátát figyelembe véve igencsak indokolt. A tét, mint minden kampánynál, a bizonytalanok meggyőzése: azokat, akik szerint a vakcinával szervezetbe juttatott 5G csippen át Bill Gates irányít majd minden beoltottat nehéz lesz ebből a sci-fi filmbe illő fantazmagóriából kizökkenteni. Náluk a racionalitás nem érv, még akkor sem, ha reálisan Kissné Kemény Aranka egy székelyföldi falu kisnyugdíjas nénikéjének távirányítása nem ér meg egy pár milliárd eurós befektetést.

Bízzunk a racionalitás és az oltáskampány sikerében: így is fogy eléggé a magyarok száma Erdélyben.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Le tud futni a koalíció egy maratont?

Kicsit azért izgultunk a kormányért: a román közbeszédben csak Veve címen emlegetett Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter menesztése majdnem kirántotta a szőnyeget a koalíció lába alól. Vajon stabilabb lábakon állnak ma?

Az előző kérdést retorikai fordulatnak szántam. Nyilván nem állhat stabilabb lábon a koalíció, mint korábban, hiszen semmi sem indokolja azt, legkevésbé a korábbi feszültségek nyilatkozatok szintjén történő elsimítása.

Amikor Voiculescu lapátra került, leginkább a PSD matadorok szeme kezdett el csillogni, ugyanis egyértelmű, hogy az AUR támogatására nem számíthat a kormány még fű alatt sem, felvállalt koalícióként meg semmiképp. Az AUR közben erősödik, pár hete készült felmérések alapján az ország második legtámogatottabb alakulata, ami a PNL-re komoly veszélyt jelentene. Ebben a periódusban felmerült a PNL-RMDSZ kisebbségi kormányzás lehetősége is, ami abban a formában csak a szociáldemokraták támogatásával lehetett volna megvalósítható.

Az USR-Plus túlzottan új konglomerátum, ami párton belüli kulcspozíciókba nem juttatott rutinos politikusokat, magyarán minimális politikai gyakorlatuk van. A párton belül túl sok frakció működik, ezek csörtéje gyakran ki is hallatszik: tűzveszélyes anyag ebben a formában, külső tényezők nélkül is instabil. A tapasztalatlanságuk legjobb példája az az államtitkári döntés, ami végül Voiculescu menesztéséhez vezetett, azonban ez csak a jéghegy csúcsa. Parlamenti forrásaink szerint „furcsán politizálnak”, azaz inkább az utcai tüntetésekhez visszavezethető pártgyökerek hangulatát érezni ki egy-egy megmozdulásukból. Másképpen fogalmazva, az alakulat nem rendelkezik elég taktikai érzékkel ahhoz, hogy egy-egy számukra fontos lépést kompromisszumosan, a politikai establishmentek megszokott módszereivel érvényesítsenek, viszonyulásuk és médiajelenlétük is gyakran tűnik szokatlannak. A szokatlan ezúttal eufemizmus, szinonim a dilettánssal vagy hisztérikussal – nem kompromisszum orientált, politikai erő nélkül próbál izomból átvinni döntéseket, ami egyértelműen nem oldható meg.

Ennék sokkal praktikusabbak a Liberálisok: a Cîțu miniszterelnöksége által fémjelzett alakulat pragmatikusabb a korábbi kormánynál, valamelyest technokrata magatartást tanúsít, a körülményekhez képest elég következetesen (tökéletességről nem beszélünk, de érezhető egyfajta perspektivikus gondolkodás). Talán az utolsó 4-5 kormányfelállásból eddig ők azok, akik hatékonyabbak.

Az RMDSZ miniszterválasztásai is elég racionálisak voltak, Tánczos Barna környezetvédelmi, erdő- és vízgazdálkodási miniszter, Cseke Attila Zoltán fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter, illetve Novák Eduárd ifjúsági és sportminiszter szakpolitikusok és elég rutinosak is az államapparátus berkeiben, a szövetségen belül is jó a megítélésük.

A kormánynak tehát elég jó az ázsiója, veszélyt leginkább a világjárvány alakulása és az USR-Plus környékén felbukkanó konfliktusok jelentenek a stabilitására – márpedig ez utóbbira szükség van, a gazdasági helyreállítás programba, intézkedésekbe foglalt terveit nagyon is gyakorlatba kell ültetni, hogy valamelyest az államháztartási hiányt csökkenteni lehessen. Magyarán: a gazdasági kiszámíthatóság fontos és nem létezhet politikai stabilitás nélkül.

Tulajdonképp nincsen olyan kérdés, amely egyelőre kenyértörést indokolna, ugyanakkor az USR-Plus gyors politikai érése lehet a kulcsa a koalíció fennmaradásának. A hárompárti koalícióról nehéz elképzelni, hogy a következő választásokig megmaradjon, de egyáltalán nem mindegy, hogy az elképzelt programokat milyen mértékben tudják megvalósítani. Ha a viszony az USR-Plus alakulattal stabil marad, akkor ez a kormány 2024-ig is maradhat minimális átalakulásokkal, ellenkező esetben viszont egy PNL-RMDSZ-PSD együttműködés képzelhető el, ami mindenképp vergődés lesz az előbbi két alakulat számára. Bő 100 nap kormányzás után a helyzet még mindig nagyon kétesélyes.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Nemzeti ünnep okán: márciusi sárdobálás

Realistic chess game pieces 3d icons set with reflection vector illustration

Sepsiszentgyörgy, illetve Székelyudvarhely polgármestereit is megbirságolta a Kovászna-, illetve Hargita megyei kormányhivatal. Az ok ezúttal is az, hogy március 15-e alkalmából nem tűzték ki, csupán a magyar nemzeti lobogót a városok központjába.

A büntetés szokásos, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ha ez az ára a nemzeti ünnepnek, akkor ő kifizeti minden évben. Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere olcsóbban úszta meg, a székely anyavárosban csak 5000 lejbe kóstált a zászlókifüggesztés, amire a polgármester azt nyilatkozta, hogy „Hagyományőrzés terén jól állunk. Mi hagyományainkhoz híven ünnepelünk, ők hagyományaikhoz híven bírságolnak.”

Ez a mi és az ők fogalom nagyjából hűen mutatja azt, hogyan viszonyulnak egymáshoz az intézmények: a prefektusi hivatal és a polgármesteri szék közt nincs nagy szeretet egyik székelyföldi megyében sem.

Vox populi, vox dei elven működik az önkormányzat, prefektrúra, nemzeti kérdésekben mindenképpen. Olyan kártya, amit az elöljárók mindenképp ki kell játsszanak, elvégre bizonyíthatják, hogy jó magyarok, jó románok, a saját táboruk felé plusz pontokat gyűjtenek.

Nem kisebb személy, mint az aznap Moldova köztársaságban frissen non grata-nak nyilvánított George Simion sétált Sepsiszentgyörgy központjában, ahol a magyar zászlók között kifejtette, hogy elismeri a magyarok nemzeti ünnepének fontosságát, de azért azt mégsem lehet, hogy Románia szívében, román zászló nélkül legyen kitéve a magyar. Van erre törvény is, a törvényt meg … (és így ment ez vaskos perceken keresztül).

Simionnal kapcsolatban két észrevételt szúrjunk ide. 1. vélhetőleg fizikailag is fájt neki kimondani, hogy a magyarok nemzeti ünnepének fontosságát érti 2. de iure igaza van. Tényleg nem lehet közterületre kitenni idegen ország zászlóját, erre van egy törvény is. Hogy mi történne, ha valaki július 4-én csak és kizárólag az amerikai zászlóból tűzne ki 50-et Caracalon? Alighanem nem kapna a polgármester büntetést.

Székelyföldön, bármi is a törvény, nem lehet március 15-én a magyar zászlók közé románt tűzni. Nem olyanok Románia szinten az interetnikus viszonyok, de az ünnep természete sem olyan: nagyjából annyira abszurd, mint azt elvárni, hogy ugyanott december 1-én a román zászló mellé kitűzzék a magyart (az utóbbi talán még meredekebb). A nemzeti ünnep lényege ugyanis nem a társnemzet ünnepe.

Székelyföldön ma a helyes ünneplési mód egymás ünnepeinek a tiszteletben tartása – annak megértése, hogy mindez csak az egyik nemzet tagjainak szívügye, az irántuk táplált tisztelet jegyében pedig nem kell borzolni a kedélyeket.

Valami hasonlót fogalmazott meg Grüman Róbert, a Kovászna megyei önkormányzat korábbi elnöke. A Kovászna megyei román sajtó rá is harapott a korábbi elnök Facebook bejegyzésére, aki azt is kifejtette, hogy nem tartja helyénvalónak a helyi RMDSZ vezetők azon reakcióját sem, hogy gyűjtést indítanak, hogy 1 lejesekkel fizessék ki a kiszabott büntetést. Proteszt akció ez az RMDSZ részéről, de nem mentes a populizmustól. Grüman ezt a „most jól megmutatjuk a románoknak” mentalitást kifogásolja. Eddig rendben van a dolog, egye fene, tényleg nem szépek a hasonlóan populista megnyilvánulások. A korábbi alelnök szájából mindez azonban hamisnak tűnik: elsősorban, mert a tavaly még más retorikát használt. Mi történt 2021-ig? Feltételezések szerint megyei, belső politikai csatát vesztett Grüman, aki kiesett a párt kegyeiből, ezért a kérdéses Facebook bejegyzés nem a román-magyar viszony javítását, hanem egy személyes vendetta részét képezi.

A magyar nemzeti ünnep kapcsán felhozott zászlótörvényről nagyon nehéz elhinni, hogy azt nem a magyarok ellen hozta meg a parlament. Régi törvényről van szó, de nehéz elképzelni 2021-ben is, hogy az éppen aktuális, RMDSZ-t is tartalmazó koalíció zárójelbe tenne egy ilyen törvényt. A nacionalista fennhangok nem idegenek a PNL liberálisaitól sem – talán a Mentsétek Meg Romániát (USR) részéről nem hangzott még emlékezetes nackózás el. Mindez csak azért fontos, amit ezen a felületen többször is leírtunk: nemzeti kérdésekben a többség tehet tényleges lépéseket, hisz jelen esetben a románság számbéli fölénye megkérdőjelezhetetlen. Ha a többség lépne, akkor a kisebbség sem tehetne mást, mint a Gálfi megfogalmazásában ők és mi fogalmát lecserélje. Ameddig ez nem történik meg marad az ő és mi állapot, amelyben román és magyarok egymást sértegetik nemzeti ünnepekkor és azon kívül. A Contact – Kontakt pedig részünkről éppen azt akarja bizonyítani, hogy tudunk egymás mellett élni, egymás véleményét, érzékenységeit tiszteletben tartva, akkor is, ha nem értjük, vagy nem értünk vele egyet. Mivel ezt a szerkesztőségben meg tudtuk oldani úgy gondoljuk, hogy nem lehetetlen annak falain kívül sem: egyelőre azonban sem a magyar, sem a román félben nincs meg az akarat rá. Bízunk benne, hogy az idő teltével ez változik: a nemzetiségi sárdobálás mindkét felet lealacsonyítja.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Az RMDSZ és a Fidesz viszonya: az Orbán fejében dől el a cél

Magyarországon 2022-ben választást tartanak. A Fidesz győzelem borítékolható, ennek az aránya azonban nem. A Fidesz abszolút többségre gyúr, ebben pedig nagyon is számít az erdélyi magyarságra. Valljuk be, nem csókért építik az erdélyi projektjeiket.

Az Átlátszó erdélyi divíziója elég részletes írást közölt arról, hogy miként vette meg az RMDSZ-t kilóra a Fidesz (https://atlatszo.ro/tamogatasok/milliardokkal-olajozott-erdekhazassag-igy-hoditotta-meg-az-rmdsz-t-a-fidesz/). Sípos Zoltán kijelentései javarészt helytállók, azonban két aspektust nem árt hangsúlyozni.

Orbán Viktor karakterrajzából rendszerint az autokrata tulajdonságot szokás hangsúlyozni – ami valós, valószínűleg maga sem tagadná, ha őszintén nyilatkozna. Egy másik dolog azonban, hogy Orbán a Horthy vagy Kádár karaktereket ülteti gyakorlatba, nyilván további elméletekkel kiegészítve, például a Yuval Noah Harari Homo Deus-ában megfogalmazottak alapján. Orbán mítoszt épít, az ő autokráciája pont az imént felsorolt vezetők mintáját használva, amelyekben a személyi kultusz mindig hangsúlyos.

Okosan sakkozik, ugyanis állandóan cserélődő kulcsembereket exponál: Szijjártó, Lázár, Gulyás könnyedén cserélhető, de fontos sakkfigurák a NER-ben. A NER, azaz Nemzeti Együttműködés Rendszere ugyanis nem csupán PR bullshit. Orbán valószínűleg sejti, hogy Damoklész banánhéján tudnak a legjobban elcsúszni, azaz elenyésző apróságokon, amelyek felgyűlnek az emberek fejében, ezért a politikailag exponált embereket folyamatosan forgatja, cseréli. A gesztus nyilván nem az ellenzéknek szól, hanem a tulajdon szavazóbázisának, amely a kezdeti fiatal, városi és értelmiségi táborról lecserélődött a vidéki, alacsonyan képzett, nemzeti érzelmekre nyitott táborra – nyilván nem kizárólag, de a túlnyomó többségre igaz az állítás. Orbán fejével gondolkodva 4-8 évig elviselhető egy-egy politikus helikopterezése, jachtozása, a kereszténydemokrata orgiák azonban nem mutatnak jól a párt portfóliójában. Na de ez mégis a magyarországi belpolitika. Mi a helyzet Erdéllyel?

Az erdélyi magyarság a NER része. Van egy elég erős erdélyi társaság, olyan látható vagy láthatatlan emberekkel, akik ott mozognak a Orbán gravitációjában, innen pattant ki a hazai magyar nyelvű sajtót monopolizálni kívánó Erdélyi Médiatér Egyesület, ami Fidesz pénzen és érdekek mentén bővítette a párt sajtós befolyását, ugyanakkor megmentette a korábban elsikkasztott pénzek hiányában vergődő médiatermékeket. Az Átlátszó újságírója azt rója fel Orbánnak, hogy az erdélyi politikáról csak bizonyos embereken át tájékozódik, így követett el hibát hibára Tőkés, Toró, majd Olosz támogatásával, mielőtt be kellett látnia, hogy az RMDSZ a nyerő ló, még akkor is, ha nem örvend neki. Ezt a hibát tehát javította, az erdélyi Fidesz befektetések (Erdélyi Médiatér, Pro Economica) környékén zajló gondok valószínűsíthetően nem érték el a pártvezér ingerküszöbét, hiszen vannak gyümölcsöző viszonyok is éppen az RMDSZ-es együttműködéssel, amely most minden jel szerint eléri célját, működik.

Az erdélyi magyarok döntő és túlnyomó többsége Fidesz szavazó. Pont. Ez nagyon optimista esetben 1-2 képviselőt jelent Magyarországnak, amit az ottani ellenzék durva belügyi beavatkozásként tálal, azonban nem fajsúlyos.

Mit akar Orbán Erdéllyel? Ha Putyin elnök székében ülne, akkor visszacsatolná, mint a Krími félszigetet Oroszország. Ezt azonban ő is tudja, hogy nem valószerű, legalábbis az aktuális geopolitikai berendezkedés mellett – nevezzük csak ábrándnak. A következő dolog, ami Orbánnak elemi érdeke, a Fidesz szavazó. Ezt Erdélyből megkapja, akár exportra is. Ha fenntartásokkal is, de az emigráns magyarok java része támogatja a politikáját szavazatával.

A harmadik dolog furcsább. Minden jel arra utal, hogy Orbán egyfajta atavisztikus nemzettudatban él: ebbe belefér az erdélyi magyarság önzetlen támogatása is, valamint az is, hogy ez által borsot törjön a román fél orra alá. Ha Orbán Hararit olvassa, akkor a társadalom kontrollját és a humánközpontú demokrácia halálát is leszűri műveiből – ennek a média újfajta cenzúrázása az eszköze. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden elég nagy felületet fel kell falni, az ellenfelet nem szabad labdához engedni. Ha egyedül vagyok a pályán, akkor nyerek. Ha nem tudok egyedül lenni a pályán, akkor egy olyan fél mellé állok, akivel nyerek. Hogy mi okom van a nyerésre? A nyerés érzése, bizonyos értelemben önmagam szórakoztatása, anyagi érdekem és nem utolsó sorban a fejemben belőtt ideálok elérése. Ha a nyerés nem is lényeg, a meccs maga izgalmas és minden meccs felkészülés a következőre. Igen, a focihasonlat nem véletlen: Orbán lelkes fociszurkoló. A meccs stratégiájáról pedig ő dönt…

Nagy Kálmán