Összetartozás napja vagy a Trianoni békeszerződés napja: minden évben lehetne róla írni. Lehetne, de nem kellene: ám az idén újra kell.
A Contact-Kontakt szerkesztősége számára egyértelműen tiszta, hogy vannak kérdések, amelyekhez a románok és magyarok gyökeresen másképp viszonyulnak. Trianon ilyen kérdés: érzékeny pont, amellyel tulajdonképp egyik oldal sem tud érdemben mit kezdeni, hiszen azt elismerni, hogy úgy az előtte, mint az utána állapot igazságtalanságokat tartalmaz, nagyjából nemzetárulás. Mindegy, hogy melyik nemzetről legyen szó.
101 év telt el Trianontól számítva. A helyzet 101 éve változatlan: a Vesszen Trianon skandálást elő lehet venni, de nem dőlt be eddig sem az Île-de-France-ban található Nagy-Trianon kastély teteje. Ce’est la vie.
A magyar emberek zöme savanyúan, a románok (gondolja e a sorok szerzője) meg vidámabban gondol erre a napra. Mondjuk az utóbbiakból nem a brassói fogorvos a legillusztrisabb példa (Mihai Tîrnoveanu, a Calea Neamului szélsőséges vezetője), mert neki túl közel van Sepsiszentgyörgy, ő meg a hasonló kimagasló hazafiak, mint például Dan Tănasa AUR képviselő ilyenkor hangosan skandálva szeretik a magyarok arcába dörgölni a történteket. Furcsa módon amúgy a mérsékelt románok túlnyomó része sem érzi ebben a felvonulásban a provokációt, legalább is így tűnik kívülről. Pedig a mondás igaz: akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni.
Ennek ellenére már majdnem megúsztuk az idei cirkuszt. A szélsőséges, nem sepsiszentgyörgyi ünneplők jöttek, végigvonultak a városon, üvöltöttek, majd jobb híján hazamentek. Majdnem jól sült el minden, csak aztán…
Sepsiszentgyörgyön a románságnak nincsenek igazi emlékhelyei. Románia szíve ide vagy oda, a városban a románság jelenléte a szocializmus évei alatt történő betelepítésekkel vált komolyan mérhetővé. Van egy un. román iskola, ami a hajdani városhatár szélén található, amelyet mára alaposan átalakítottak, most már egy alföldi falusi házra hasonlít – ezt azonban nem látogatják. Marad tehát a szocializmusban felállított Ismeretlen Román Katona szobra és Mihai Viteazul főtéri szobra.
Akik fiatalok, az utóbbiról nem tudják, hogy a hajdani Securitatea robbanószerkezetet helyezett el a szobor mellett, amely egy fiúcska életét is követelte: az esetről az akkor még csak bloggerkedő Dan Tănasa a kommunista államvédelmi szervek hivatalos propagandáját böfögte vissza, mely szerint is mindez magyarországi diverzió.
Miért fontos mindezt leírni? Nyilván azért, mert a Calea Neamului és társai (kéretlen) látogatását követően a Mihai Viteazul szoborcsoport hátoldalát piros-fehér-zölddel fújták le valakik, majd felírták a fekete márványra az 1920-as dátumot is.
Ameddig nem látunk felvételeket minderről, van egy elég vad összeesküvés elmélet, amelyet nem lehet nem leírni. Igaz, hogy a rendőrség hivatalosan videófelvételeket emleget, de ezt egyelőre nem bocsátották közszemlére. Nehéz elhinni minden esetre, hogy a bekamerázott téren bárki garázdálkodhat, különösen a szoborcsoporton úgy, hogy ne vegyék észre.
Kovászna megyében a Prefektusi Hivatal gyakran etnikai színezetű konfliktusok dárdahegye. A román nemzetiségű prefektusok bűntettek már zászlóhasználatért, himnusz éneklésért, utoljára éppen Iulian Todor prefektus a város központjában évek óta romos állapotú hotel bántását torpedózta meg – az épület helyére egyébként magyarországi pénzből épülne egy grandiózus kulturális központ. A helyi magyarság és a kormánybiztosi hivatal közt nem kevés feszültség van.
Ez csupán azért fontos, mert a szoborcsoport bemázolását értesüléseink szerint az alprefektusi tisztségét betöltő Cosmin Boricean fedezte fel – ami csak azért furcsa, mert szombat reggel igencsak hajnalosan kellett kelnie, ráadásul a szobor hátát a hivatal számára elkülönített parkolóból nem láthatta, az intézménybe vezető út pedig ellenkező irányba vezet. Így vagy úgy, de az alprefektus felfedezte a dolgot. Hogy a ma már többször emlegetett maros megyei AUR egyébként Kovászna megyei lakhelyű képviselője miként értesült a dologról azt nem lehet tudni, de Dan Tănasa a helyszínről bejelentkezve a helyi RMDSZ vezetőket tette felelőssé az incidensért. (Antal Árpád polgármester, aki a szemtanúk szerint a szobor letisztítását szintén a helyszínről követte, korábban hangsúlyosan arra kérte a város lakóit, hogy ne üljenek fel a provokációnak.)
Furcsa az is, hogy a szoborra milyen felirat került. Épeszű magyar ember nem fest zászlót a Trianon szó alá, dátumot pedig végképp nem ír. Van erre más bevett frázis: „Igazságot Magyarországnak”, netalán „Vesszen Trianon”.
Az ügyben túl sok a véletlen egybeesés. Annál is inkább, hogy Mihai Vitéz vajda az erdélyi magyarságnak nem antipatikus, az egyesítés, amelyet a románok személyéhez kötnek pedig a magyarok tudatában nincsen jelen – illetve nem érdekes számukra. Az egésznek nagyon olyan íze van, mintha valaki, aki a magyarokat kevéssé ismeri, ki akarta volna találni, hogy mit is művelne egy elvetemült magyar ember. Ahogy az egyik kollégánk mondta az Úz völgyi cirkusz kapcsán, ha nem lenne veszélyes, vicces lenne.
Tisztázzuk ugyanis, hogy Romániában egy magyar szimbólum lefúvása a román nemzeti színekkel nem téma, ugyanakkor egy román nemzeti szimbólum magyar zászló színeivel történő lefestése akasztást kíván a hozzászólók túlnyomó többsége szerint.
Az esemény összességében tehát azoknak kedvez, akik a magyarok ellen uszítanak. A cirkusz előtt Tîrnoveanu szavai, hogy az Úz völgyében kell gyülekezni üresen és fölöslegesen szóltak. A körülményeket nem ismerő, nem megértő románok most azonban mást látnak: a magyarok főben járó bűnt követtek el.
Ezen a ponton pedig akár mindegy is lehetne, hogy valóban magyar nemzetiségű kiskorúak rongálták meg Mihai Vitéz szobrát, vagy valóban összeesküvés történt. Van egy újabb ok a cirkuszra. Ha egy dolgot biztosan kijelenthetünk az, hogy ennek az országnak építésre van szüksége, nem rombolásra: az olcsó nacionalista indulatok nem hiányoznak. Hogy miként kellene viszonyulni ezek után a trianoni eseményekhez? Higgadtan, de erre az idő 2021-ben sem jött el.
Nagy Kálmán
