Barna Gergő szociológust, a projekt koordinátorát faggattuk az eredményekről és a kutatás hátteréről.
Az április 1-10. között zajló felmérésre zömében internetes válaszok érkeztek. A kutatók telefonos felméréssel egészítették ki az adatok felvételét annak érdekében, hogy a populáció azon részének a véleménye is tükröződjék az eredményekben, amelyhez az online kérdőív nem jutott el. Mennyire reprezentatívak az erdélyi magyar közösségre nézve a kapott adatok?
Interneten és a médiában hirdettük meg a felmérést, és nyilván azok töltötték ki a kérdőívet, akikhez eljutott felhívásunk, tehát főként a fiatal és középkorú, városlakó felnőtt populáció válaszolt első körben a kérdéseinkre. Az aktív internet-felhasználók részéről érkeztek az első válaszok, azoktól, akik késztetést éreztek arra, hogy részt vegyenek ebben. Mintegy 7100-an válaszoltak az online kérdőívre, viszont ez nagyon torzította az elvárt mintát, tehát azt, amit mi szerettünk volna elérni. Ugyanis ahhoz, hogy valamennyire valósan leképezzük az erdélyi magyar társadalmat, mindenképpen el kellett jutnunk ahhoz a társadalmi csoporthoz is, amely nem internet-felhasználó. Ebbe a kategóriába tartozik a vidéki, alacsony végzettségű lakosság egy része, illetve az idősebb korosztály. 350 személyt vontunk még be a telefonos felmérésbe, azonban ennek ellenére sem tekinthetjük egy reprezentatív mintának a válaszadók sokaságát.
Inkább egy becslésnek nevezném arról, hogy mit is gondolnak az erdélyi magyarok a jelenlegi helyzetben. Arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy nem csak tágítottuk a kört, hanem bizonyos esetekben szűkítettünk is, ugyanis kihagytuk a megkeresésből a 80 év fölöttieket, másrészt például azokat, akiknek nincs meg a nyolc osztályos általános végzettségük. Azt mondhatnám, összegezve, hogy a lakosság mintegy 90 százalékára érvényes az, amit a mi adatbázisunk reprezentál.
Tehát sikerült egy aránylag egyenletes lefedettséget biztosítani? Mind területileg, mind korcsoport és végzettség szempontjából is?
Persze, erre odafigyeltünk, hogy mindezek a szempontok érvényesüljenek. Ebben nagy segítségünkre volt a nagyszámú válaszadás. Erdély minden területéről kaptunk válaszokat, tehát Székelyföldről, Közép-Erdélyből, a Partiumból és a szórvány vidékekről is. Súlyoznunk kellett azonban más szempontból, ugyanis sokkal több felsőfokú végzettséggel rendelkező válaszadónk volt, mint közép- vagy alapfokú végzettségű, ezért nekünk kellett azon lennünk, hogy úgy alakítsuk, a mintát, hogy kiegyenlítődjön az arány. Ugyanúgy odafigyeltünk arra is, hogy ne legyen több fiatal válaszadónk, mint idős. Egyszóval mindent megtettünk annak érdekében, hogy egy jó közelítést kapjunk arra nézve, hogy mit gondolnak az erdélyi magyarok ebben a járványhelyzetben.
A kutatást az Erdélystatot működtető kolozsvári Közpolitikai Elemző Központ Egyesület és a SoDiSo Research közvélemény-kutató cég készítette, a kérdőívre 7450-en válaszoltak önkéntes alapon. A kutatás célja az volt, hogy feltárja az erdélyi magyar társadalom viszonyulását a járvány kérdésköréhez. A felmérés négy nagyobb témára fókuszált. A csütörtökön közölt eredmények az első két kérdéskört, az egészségügyi érintettséget és a szigorító intézkedésekhez való viszonyulást elemzik.
Azt szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak, azonban sok meglepetést tud tartogatni egy ilyen felmérés. Volt-e olyan eredmény, amire fölkapta a fejét, mert nem számított volna rá, viszont a számok alapján most már egyértelmű?
Annak ellenére, hogy a szociológus bizonyos értelemben föl van készülve az eredményre, „megsaccolja” úgymond, hogy mi lesz az összképben, nagyon sokszor az is, amire számít, meglepetésként éri. Az első elokvens példa erre az alacsony egészségügyi érintettsége a járványban az erdélyi magyarságnak. Mintegy 3 százaléka a válaszadóknak, akiket közvetlenül érintett eddig a járvány, és ide nemcsak a betegek tartoznak, hanem azok, akiknek családjában, ismerősei között előfordul beteg ember, vagy aki, úgy gondolja magáról, hogy elkapta a fertőzést, de már túl van rajta. Összesen hét személy nyilatkozta azt, hogy pozitív teszteredménnyel rendelkezik.
Mivel már több mint egy hónapja szükségállapotot hirdettek, aminek során korlátozták a mozgás- és gyülekezési szabadságot, azt kell mondanom, hogy örvendetes azt tapasztalni, hogy valóban eredményesek voltak azok az óvintézkedések, amelyeket a hatóságok meghoztak. Mindazonáltal szinte hihetetlennek tűnik, hogy valóban ennyire „elkerülte” – legalábbis egyelőre – a járvány az erdélyi magyarságot.
Azt is hangsúlyozni kell, hogy mivel ez a felmérés április első tíz napjában készült, azóta módosulhatott ez az érték, illetve az egészségügyi szakemberek véleménye szerint még messze nem következett be az a bizonyos csúcs, amelyet a számítások szerint április végére, május elejére várnak.
Gondolom, hogy amikor az egészségügyi kitettséget vizsgálták, akkor azt is megpróbálták felmérni, hogy az erdélyi magyarság korosztály és eddigi egészségügyi állapot szerint milyen rizikófaktorral rendelkező csoportokban a leginkább reprezentált.
Az eddigi ismeretek szerint a COVID–19 betegség lefolyását a fertőzöttek életkora, illetve egyes társbetegségek megléte befolyásolja jelentős mértékben. Felmérésünkben rákérdeztünk, hogy a válaszadók rendelkeznek-e valamilyen krónikus betegséggel, illetve ennek súlyosságára. A megkérdezettek egyharmada számolt be keringési, légző rendszeri, endokrin-, anyagcsere-, emésztőrendszeri vagy daganatos betegségről. A kérdésre adott szubjektív feleletek, illetve életkor alapján a válaszadókat négy kockázati csoportba soroltuk: nagyon alacsony, alacsony, közepesen magas és magas rizikófaktorú csoportokba.
Az általunk létrehozott csoportosításnak azonban nincs semmilyen egészségügyi, epidemiológiai relevanciája, csupán háttérváltozóként használjuk bizonyos kérdések jobb megértéséhez. Ennek a csoportosításnak az alapján azonban elmondhatom, hogy az erdélyi magyarok zöme, tehát több mint 75 százaléka a nagyon alacsony és alacsony rizikófaktorral rendelkező kategóriákba tartozik, és egyötöde sorolható a közepes vagy magas rizikófaktorú kategóriákba. Ugyanakkor mintegy 6 százaléka a válaszadóknak nem járult hozzá felmérésünkhöz olyan konkrét adatokkal a saját egészségi állapotáról, amely lehetőséget adott volna a besorolásukra.
Tehát visszatérve az egészségügyi kitettségre, ebben az esetben ez a nagyon kicsi szám volt a megdöbbentő, az alacsony egészségügyi kitettsége az erdélyi magyarságnak. Tudna-e mondani ellenkező előjelű példát? Mi az, ami kimondottan negatívan érintette nagy százalékát a lakosságnak?
A karanténnal járó szigorítások miatt gyökeresen megváltozott az emberek életvitele, a napi rutintevékenységek átalakultak. A válaszadóknak mintegy 60 százaléka jelezte, hogy problémák merülnek fel számára a bevásárlás során, a megváltozott munkakörülmények és tanulási körülmények is nehezítik a mindennapokat, az időskorúak és kiskorúak gondozása is jóval bonyolultabbá vált.
De meglepő az – és erre sem számítottunk –, hogy milyen sokan jelezték azt, hogy a lelkileg, pszichésen viseli meg őket a bezártság és a karanténhoz kapcsolódó társadalmi távolságtartási előírások. Mintegy 50 százaléka a válaszadóknak nevezett meg ilyen jellegű problémákat, többek között felsorolva az aggodalmat, a szorongást, , az egyedüllétet, a társas kapcsolatok hiányát, a hasznos időtöltés hiányának érzését.
A nemzetközi szakirodalom is figyelmezteti erre a globális jelenségre a lakosságot, hogy a depresszió, a bezártság miatti negatív előjelű lelki folyamatok mennyire befolyásolhatják főként azokat, akik nem tudják legalább a családtagokkal megosztani problémáikat. Milyen más problémákat vetettek fel a válaszadók a lelki válsághelyzeten kívül?
A pénzügyi hatásokat kell kiemelnem, amelyek máris jelentősen érintették a kérdezetteket, annak ellenére, hogy mindössze egy hónapja tart a szükségállapot. A válaszadók egynegyedének jelentősen csökkent a havi bevétele. Hozzá kell tennem, hogy a gazdasági, szociális hatásaira vonatkozó kérdések teljes feldolgozására ezután kerítünk sort, és jövő héten közöljük az eredményeket. Ugyanakkor fogjuk közölni az oktatási körülmények, az online tanítással kapcsolatos kérdéseinkre érkezett válaszokból kirajzolódó eredményeket is.
Az eddig feldolgozott válaszok alapján azonban elmondhatom, hogy egy meglehetősen negatív kép bontakozik ki ezekből a válaszokból. Ráadásul úgy tűnik, hogy az általunk elkészített felméréshez viszonyítva, az előttünk álló hónapokban ezek a negatív előjelű történések, a lelki, pszichés vonzata a válságnak és a gazdasági hanyatlás is súlyosbodni fog mindenképpen. Azonban nem kell előreszaladni a jóslatokkal, mert egyelőre nem az a fontos, hogy mi lesz ősszel, hanem az, hogy mi lesz két hét, illetve egy hónap múlva. Főként, ha a bezártságnak az egyénekre gyakorolt hatását vizsgáljuk a maga folyamatában, akkor a május és június egészen biztosan válságosabb lesz ilyen szempontból, mint április eleje volt, amikor felmérésünk készült.
A felmérés arra is kitért, hogy a lakosságnak mekkora a bizalma azokban a hatóságokban, amelyek a mostani szükségállapotot lemenedzselik, illetve mennyire látják szükségesnek az óvintézkedéseket és mennyire tartják be őket. Mi derült ki a válaszokból?
A válaszadók nagy része pozitívan viszonyul ezekhez, kétharmaduk szinte egyáltalán nem jár ki a házból, tehát nagyon komolyan betartják a szabályokat. Az a harmad, amely kijár, többnyire olyan munkahellyel rendelkezik, amely szükségessé teszi ezt. Akik az alapellátásokat biztosítják, a mezőgazdaságban dolgozók, a közigazgatási vagy egészségügy munkát végzők azok, akik szinte ugyanolyan aktívak most is, mint egy hónappal ezelőtt.
Számokra lebontva elmondhatjuk, hogy a kormány koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedéseit a válaszadók 68 százaléka helyesli. Az egyetértők felülreprezentáltak a szórványmegyékben, az idősebb életkorúak és a magasan kvalifikáltak körében. A bírálók inkább székelyföldiek, inkább férfiak, inkább fiatalok. Az intézkedésekkel legkevésbé az önfoglalkoztatók és a vállalkozók értenek egyet, viszont körükben is azok vannak többségben, akik helyeslik a döntéseket.
A megkérdezettek abszolút többsége, 53 százaléka megfelelőnek tarja a kijárást korlátozó intézkedések szintjét, 27 százalékuk további szigorításokat, 16 százalékuk pedig a megkötések enyhítését látná jónak. A jelenlegi intézkedések szigorítását a Partiumban élők, a magasan iskolázottak, illetve a bérből élők látnák nagyobb arányban indokoltnak. Az enyhítés mellett a székelyföldiek, az alacsonyabban iskolázottak, a vállalkozók és az önfoglalkoztatók voksolnak átlagon felüli arányban.
A kijárási tilalom és a társadalmi távolságtartás szabályain túl az egészségügyi óvintézkedéseket is betartja az elsöprő többség. Mindössze egy százaléka a válaszadóknak mondta azt, hogy nem alkalmaz semmiféle különösebb óvintézkedést ebben a periódusban. Ez is annak a jele, hogy a zöme a lakosságnak jól informált, pontosan értesült a járvánnyal kapcsolatos tudnivalókról.
Említette a kutatás korlátait: egyrészt, hogy nem volt szabványos a mintavétel, másrészt meg az, hogy egy olyan periódusra vonatkoznak az adatok, amelyek csak a járvány első szakaszára érvényes információkat közölnek. Ez azt jelenti, hogy szándékukban áll folytatni ezt a kutatást, lesznek-e további felmérések is a járvány alatt?
Úgy is hirdettük meg a felmérést, hogy lesz folytatása, de ez nyilván attól függ majd, hogy a mindennapi realitás hogyan alakul, meddig húzódik el a járvány, meddig tartanak ezek a megszorító intézkedések, lesznek-e újabbak is. Természetesen azt szeretnénk, ha lehetőség nyílna arra, hogy ne ugyanezzel a módszerrel készítsük el következő felmérésünket, hanem a személyes megkeresésre alapoznánk. Továbbá nagyon sok olyan terület maradt lefedetlen kérdések szempontjából, amelyekre releváns volna rákérdezni, de hát az online felmérés csak egy kis terjedelmű, limitált számú kérdést tett lehetővé. Mindenképpen folytatni kellene tehát a kutatást ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk arról, hogy az erdélyi magyarokat miként érintette ez a pandémia.
Forrás: maszol.ro
