Răzvan Pascu (https://razvanpascu.ro/) a romániai turizmus egyik vezéralakja Székelyföldre, Kovászna megyébe hívja a belföldi turistákat. Az idén hangsúlyosabb belföldi turizmus fényében mi változott a megye turizmusán?
Az influenszerek világa Székelyföldet is megcélozza… szólhatna a szalagcím, de ennél azért jelentősen többről van itt szó. Tény, hogy a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, amelynek célja Kovászna megyét turisztikai célpontként híressé tenni, jó ideje működik együtt valamilyen keretek közt ismert és feltörekvő bloggerekkel, turisztikai influenszerekkel – ha ez így jobban tetszik.
Bármennyire is latolgatjuk a dolgot, a turizmusban érdekeltek panaszkodnak, hogy gyenge év volt az idei. A közelmúlt persze kedvezett a belföldi turizmusnak, de ebből a vidékiek kevesebbet éreztek – statisztikák hiányában jelenleg nehéz következtetéseket levonni.
Székelyföldön 2020-ban azonban nem csak ennyiben más a helyzet: a magyarországi vendégek a vírushelyzet miatt javarész távol maradtak, helyüket inkább a belföldről érkező, javarészt román nemzetiségű vendégek vették át. A helyzet bíztató, hisz minden jel szerint egyik fél sem zavartatja magát a másik etnikuma miatt.
Tény azonban, hogy országszerte megugrott a szolgáltatások ára, ez alól Kovászna, Hargita megye sem mentesült. Ez sem volt kizáró tényező, a turisták érkeztek, akár több, akár egynapos időzésre is – a hotelesek, panziósok elmondása szerint azonban ez később történt meg a kelleténél. Szezonvégén minden esetre nehezebb szabad hétvégét találni egy-egy vendégháznál úgy, hogy Kovászna megyében sem működhetnek a wellness szolgáltatások. Ez utóbbi jelenthetett volna valamelyest a tengerparti üdülésnek alternatívát, azonban Covid19 elleni óvintézkedésként ezeket is kizárták. (A szomszédos Magyarországon pl. működnek a szaunák, jakuzzik.)
Augusztus közepétől indult meg a helyi turizmus – a vendéglátók szerint azért ez jelentős késés. A nagy szolgáltatók komolyan kellett figyeljenek a vírus elleni óvintézkedésekre, amit egy kisebb panzió, amelyben 1-2 család szállt meg, kevésbé kellett figyelembe vegyenek. Sikertörténetről azonban nem lehet beszélni.
Az óvintézkedések, illetve szabályzások megnehezítik a vendéglátók helyzetét is. A kisebbek közt bevett gyakorlat, hogy próbálnak egy 5-8 szobás panziót egyben értékesíteni, amennyiben ezt nem lehet, úgy emeletenként adják ki, akár egy-egy üres szobával is.
A tulajdonosok nem panaszkodnak vendéghiányról, azonban inkább a megfelelő vendégre várnak. Rosszalló véleményt fogalmaztak meg az általunk megkeresett panziótulajdonosok a szabályokról is. Van aki túlzásnak tartja azokat, van, aki abban kételkedik, hogy a hatóságok is ugyanúgy értelmezik a leírtakat, mint a működtetők. A büntetéseket igyekeznek elkerülni, hiszen a profitot viheti, ha egy-egy ellenőrnek vastagabban fog a tolla. Több panziós tart a vírustól más szempontból is: a szomszédok vagy vendégek szemében is tüske lehet ha valaki éppen ott fertőződik meg önhibából.
Az egybehangzó vélemény, hogy az aktuális helyzetben nehéz a megfelelő óvintézkedéseket betartani, úgy, hogy ez a profit generálását ne hátráltassa. A legtöbb panziós a pár hónapos kihagyás után rossz idényt könyvelhet el: csődről nem beszélnek egyelőre, de bíznak abban, hogy a következő év a korábbi állapotokat állítja vissza, ugyanakkor az egyik Kovászna megyei panzió tulajdonosa azt is elmondta, hogy a krízishelyzetek után meglátása szerint előrelépés következik, jobban működő, jobban szervezett és higiénikusabb környezetbe lehet majd része a vendégeknek. Ezt azonban ki kell várni…
Nagy Kálmán
