Categories
Magyar típusú találkozás

Érdemes a roma közösséggel foglalkoznia a politikai pártoknak?

Cinizmus azt gondolni, hogy az RMDSZ csupán politikai okok miatt fogadott el roma stratégiát, vagy valóban érdekel valakit a probléma? Találgatni tudunk csak, hiszen a választ leginkább az idő mutatja majd meg.

Makkai Péter államtitkár minden bizonnyal komolyan gondolja a magyar anyanyelvű romák felzárkóztatását. Erre leginkább a sepsiszentgyörgyi származású politikus előéletéből lehet következtetni, hiszen Makkai nem csupán református lelkész, hanem a Diakónia Keresztyén Alapítvány fogyatékkal élők, gyermekjóléti és családsegítő ágazatának igazgatója (ez egyébként az RMDSZ oldalán található adatalapjából is kiderül – link https://rmdsz.ro/profil/Makkai-Peter).

A transtelex.ro portál több alkalommal is foglalkozott a kérdéssel, pl. itt (https://transtelex.ro/kozelet/2023/04/21/kolozsvar-rmdsz-kongresszus-elokeszito-szkt) és itt (https://transtelex.ro/kozelet/2023/04/27/pluralizmus-erdelyben-rmdsz-kongresszus-helyzetkep-kritika-javaslatok).

Székelyföldön a közösségi médiában rendszerint negatívan véleményezik a roma közösséget – legyen ez finom megfogalmazása a durván rasszista kijelentéseknek. A panaszok rendszerint a romák viselkedésével kapcsolatosak: eldobálják a szemetet, hangoskodnak, koldulnak, kötekednek, esetenként rongálnak vagy lopnak.

A közvélemény szerint a helyi politikusok (itt különösen a csíkszeredai Korodi Attila és a sepsiszentgyörgyi Antal Árpád polgármesterek neve fordul elő gyakrabban) a roma közösségre támaszkodva nyertek mandátumot – ezt a feltételezést egyébként a körzetekre leosztott választási részvételi statisztika teljességében felülírja, ugyanis a romák lakta zónákban a választási részvétel töredéke mindkét város átlagának.

A romaintegráció több szempontból fontos lenne: első sorban szociális szempontból tudná bármelyik város hangulatát javítani. Valljuk be: a mélyszegénységgel átitatott városrészeket nem látogatja szívesen senki, mert sem a környezet maga, sem a közbiztonság nem jár a csúcson. Ha Európa szerte a romák 80%-a él szegénységben, Romániában ez a szám még nagyobb lehet, illetve a szegénység és mélyszegénység jellegzetes velejárója a kisebb-nagyobb romaközösségeknek. Az országnak jóformán látszat-startégiája sincs a romák gondjainak kezelésére, pedig jelenlétük a munkaerőpiacon is sokat segítene. A romákra vonatkozó statisztikák finoman szólva is megbízhatatlanok, bár ezekből is kiderül, hogy a létminimum jelenségének oka van. Tudjuk, hogy a rendkívül magas munkanélküli arány mellett azoknak is akik dolgoznak, 50%-a körül bejelentetlen munkaviszonya van, tehát a szociális juttatásokból messze kimaradnak. A helyzet talán annyival szerencsésebb, hogy a sanyarú lakhatási körülmények mellett sem jellemző az otthontalanság a roma közösségekre, az illegálisan felépített házak azonban igen. Az elsődleges probléma nem az építkezések jogi hátterével van, hanem a közmű szolgáltatások hiányával. Ennek egészségügyi következményei is vannak: a rosszul fűtött és nedves épületek egyértelműen penészesek, amelyek rossz egészségügyi állapotot eredményeznek, ez pedig a hiányos egészségügyi ellátásból további problémákat generál – beleértve azt is, hogy nagyobb anyagi terhet ró az egészségügyre.

Az alapvető probléma az RMDSZ részéről a roma kérdésben ugyanaz, ami bármely más téren: a párt nem nyom annyit a latban, hogy a parlamentben át tudnának verekedni egy komolyabb integrálási, felzárkóztatási vagy szociális programot.

Alapvető probléma a roma kérdéssel, hogy a politikum tejesen lokális kérdésnek értelmezi, annak ellenére, hogy ország szerte szinte ugyanazon formában van jelen. A romák oktatása a másik kardinális kérdés: ha a magyar kisebbség iskolázottsági szintje alacsonyabb a román többségnél, akkor a magyar ajkú romákra ez hatványozottan igaz. Az alacsony iskolázottsággal járó munkanélküliség szinte elkerülhetetlen – ha még a munkaközösség idegenkedéséből fakadó kirekesztettséget is hozzátesszük, az irány eléggé egyértelmű.

Miért rekeszti ki egy munkaközösség magából a romákat? Egy 2017-es, reprezentatívnak aligha nevezhető, Maros megyei felmérés szerint a leggyakrabban felsorolt ok a nem a többség nyelvén történő kommunikálás (itt nem térnek arra ki, hogy ez a román vagy a magyar többség), a viselkedés, illetve a higiéniai állapot a probléma.

Bár véleményünk szerint nem a Maros megyei roma közösségre jellemző a tisztálkodáshoz is szükséges vízhez való hozzáférés hiánya, a probléma létező: elsősorban az amúgy is szegényesebb, közművesítetlen településeken okoz ez gondot, de nem ritka, hogy a városok roma negyedeiben sincs ivóvíz, kanalizálás és gázszolgáltatás.

Érdekes adalék, hogy villany rendszerint van, sőt televízió és internet is. Felmerül a kérdés: ha a jellegzetesen privát kézben lévő tv/internet szolgáltatók tudtak olyan formulát találni a prepay rendszerrel, ami működik, akkor hogyan lehetne ezt a többi, közben már javarészt magán tőkéjű szolgáltatóval is megoldani. Mivelhogy az országban sok településnek nincs saját vízhálózata, gázhálózata és ezek kialakítása is költségesebb, mint a televízió és internet bekötése, a probléma megint a mikrórégiók közti különbségekre kanyarodik vissza. Egy biztos: a rossz helyzetekben a romák rendszerint még rosszabbul állnak, mint a románok és magyarok. Ezt jobb helyeken intézményesített diszkriminációként határozzák meg, bár nálunk talán ennél is árnyaltabb a kérdés.

A romák integrációjára tett törekvések egyelőre az RMDSZ-nél is inkább deklaratív lépések, mintsem bevált programok. Ha pozitív előrelépés lesz, az mindenképp példaértékű tud lenni az ország más régiói számára is, itt azonban azt is kell hangsúlyozni, hogy egy municípium sokkal komolyabb anyagi lehetőségek mentén tud ilyen programokra pénzt előirányozni, illetve pályázni, mint egy vidéki település.

Nem akarjuk a romák integrálásának fontosságát mellőzni, ugyanakkor azt is fontosnak tarjuk, hogy elmondjuk: a mélyszegénységhez közelítő vidék felzárkóztatása nélkül nem nagyon valósítható meg ez az elképzelés. 2023-ban, egy EU-s országban abszurdnak tűnik a közművesítés hiányáról, az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről beszélni, pedig túl sok olyan település van az országban, ahol harmadik világbeli állapotokat kellene felszámolni, úgy, hogy erre elvileg volt és van is létező pénzalap. Lehet, hogy a romák integrálást egy átfogó szociális integrálási program keretében kellene elképzelni?

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Mitől lenne jobb ország Románia a magyarok számára?

A kérdést egy igen kedves bukaresti barátom tette fel: abban maradtunk, hogy válaszolok. Nyilván az alábbi sorok valamelyest szubjektívek, viszont léteznek olyan dolgok, amelyek a magyarok számára gondot jelentenek.

Az alábbi írásban azoknak a törvényeknek, megnyilvánulásoknak szándékozom helyet biztosítani, amelyek specifikusan a magyarokat érintik: természetesen az infrastruktúra hiánya, az iskolarendszer problémái, az egészségügyi ellátás hiányosságai a magyarokat is zavarják, viszont a többségi nemzetet épp ugyanolyan mértékben érintik.

Az első, és valószínűleg legnagyobb gond a magyarellenes közbeszéd. Nem lehet elképzelni olyan nyugati országot, ahol az államelnök egy „Io nopot PSD” (https://www.youtube.com/watch?v=LiNtB9Fl84M) jellegű megnyilvánulást megenged magának. Romániában tulajdonképp nincs szélsőjobbos nacionalista megnyilvánulásokra szakosodott párt – adott helyzetben ugyanis még a nagy-koalíció pártjai sem riadnak vissza egy kis bozgorozástól, nyilván ennél azért finomabban. A különbség annyi, hogy ameddig az AUR 2 bites megfogalmazásban teszi ezt, addig a PSD, PNL, stb. kicsit szofisztikáltabban fogalmaz. Több évtized után Erdélybe hazatért kutató fogalmazta meg szépen azt, ami a médiából szembeömlött vele: „azt hittem, itt hetek kérdése és felhúznak a lámpavasra minket”. Ameddig a közszereplők, politikusok megengedik maguknak a magyarellenességet az sem meglepő, hogy a focipályák lelátóin is megy az „Afară, afară, cu ungurii din țară”.

Naivitás lenne azt gondolni, hogy az idegengyűlölet egy nem létező jelenség Németországban, Franciaországban, Angliában – ami más, az, ahogy a hatóságok reagálnak rá. Pontosabban, hogy reagálnak rá. Az Asztalos Csaba által vezetett diszkriminációellenes tanács ehhez egymagában kevés – itt államelnök, miniszterelnök, parlament kellene lépjen. A magyar- (és adott esetben) romaellenes megnyilvánulások tolerálható kategóriába esnek. Ha valaki objektíven akarja elképzelni ezek súlyát, akkor helyettesítse be a magyar-t mondjuk afro-amerikaiakkal és képzelje el, hogy mekkora cirkusz lenne az Amerikai Egyesület Államokban egy hasonló helyzetben.

Itt jutunk el a következő ponthoz. Románia képviseletében, különböző fórumokon, kizárólag román ajkú politikusok szoktak dicsekedni, hogy Romániában a kisebbségi kérdéseket milyen példásan megoldották. Tulajdonképpen, jogilag nézve, elég széleskörű jogai vannak a magyarságnak – hisz elsősorban mi élünk ezekkel. Gyakorlatban sok jogszabályt nem alkalmaznak egyáltalán vagy megfelelően. Illetve az sem kivételes, hogy magyarokkal szemben visszaélésesen alkalmaznak jogszabályokat, illetve ha a magyarokat éri valamilyen sérelem, nem alkalmazzák a jogszabályokat. Ezt a szaknyelv intézményesített diszkriminációnak minősíti: hozzunk rá néhány példát. Arról, hogyha valaki egy francia, egy amerikai zászlóval akart bemenni egy futballmeccsre még nem hallottunk, hogy gondot okozott volna. A magyar vagy székely zászló annál inkább…A magyar nyelvű felsőoktatáshoz való jogot törvény szavatolja. A Marosvásárhelyi Orvosi Gyógyszerészeti Egyetem esete 1990-től tüske a magyarság szemében, annál is inkább, hogy a független magyar oktatásra ebben az esetben immár évszázados ígéret és igény van.

A magyarok intézményes lekezelése egy másik probléma. Dan Tănasă önjelölt szélsőjobboldali jogvédő sorra nyeri a pereket olyan esetekben, ahol egy épület tetején azt írja, hogy Községháza. Úgy vélem, hogy egy kisebbségnek jogában kell álljon, hogy történelmi múltját megjelenítse, emlékhelyekkel alátámassza, megerősítse, hiszen az identitástudatnak részét képezi az ilyen jellegű cselekedet. Ez néha valóban osztentatív – ám ha nem alkalmazunk kettős mércét, akkor nem csak román oldalról férhet bele, hanem magyar részről is. A fennebb említett személy sportot űzött abból is, hogy az egy sorban, egymás mellett elhelyezkedő román és magyar feliratokat távolíttatott el bíróságilag: hiába jogszerű az eljárás, hiszen a törvény értelmében a román felirat felül kell elhelyezkedjen, a magyar szigorúan alatta, a szándék egyértelmű, még a jogszabályban is: a magyar szimbolisztikailag legyen alárendelt nyelv. Ezt a helyzetet tulajdonképp a román többség kellene felszámoltassa – hiszen így nehéz nem másodrangú állampolgárként értelmezni a magyarságot. Ha már itt tartunk, Magyarországon a román iskolákon és egyéb intézményeken lehet felül a román felirat, nem zavar senkit.

Ebben az összehasonlításban Románia alulmarad szimbólumhasználatban is: magyarországi közintézményen kihelyezhető Románia zászlaja is. Nyilván, van eltérés az arányok közt: hiszen a magyarországi románság száma rendkívül alacsony, egy akkora kisebbség nem piszkálja az ingerküszöböt.

Utolsó gondolatként beszéljünk az ingerküszöbről. Románia jelenlegi formájának kialakulása óta hol intenzívebben, hol lazábban, de létezik a magyar vidékek tudatos és intézményes formában történő elrománosítása: jelen pillanatban ez a belügyön keresztül történik, a csendőrség számának teljesen aránytalan felduzzasztásával, a tömbmagyar részekre költöző belügyminisztériumi alkalmazottaknak nyújtott anyagi plusz juttatásokkal.

A vezető politikai réteg tudatosan tartja fenn a nemzetiségi feszültségeket: gyakran használják ezt egyéb, a teljes országot érintő problémákról figyelemelterelésnek, nem utolsó sorban választói tőkének is. Az állítás a magyar politikumra is érvényes, de van egy jelentős különbség: a magyarság ebben a történetben a gyenge fél.

A vezető román politikai réteg nem mért fel egy dolgot: a magyarság számaránya csökken. Hosszú távon nem a magyarság a győztese ennek a jelenlegi helyzetnek, így akár nemzetiségi feszültségek nélkül is lehetne folytatni. Persze igaz az is, hogy nincs egy igazán markáns politikai vezető, aki azt is meglépné, hogy egy sajtótájékoztatón a mikrofonok előtt elmondja: engedjük el ezt a nemzeti kérdést – a magyarok mások, sok szempontból furcsák nekünk románoknak, de az élet ettől szép, vegyük lazán, próbáljunk egy élhetőbb országot létrehozni együtt.

Persze ez a kép utópia: a vezetők fő motivációja nem az élhetőbb Románia létrehozása.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Megszámláltattál és hijjával találtattál – Markó és a népszámlálás

Markó Béla volt RMDSZ elnök a magyarországi Klub Rádióban, a Bolgár György műsorában zajlott beszélgetés keretében arra utalt, hogy a kettős állampolgárság könnyű megszerzése is hozzájárult az erdélyi magyarság számának drasztikus csökkenéséhez. Mielőtt bárkin is pálcát törnénk, helyezzük csak kontextusba a dolgokat.

A 2022-es romániai népszámlálás eredményei, illetve részeredményei szépen kezdtek potyogni. Ha nincs épp Covid, orosz-ukrán háború, nyilvánvaló, hogy valamire való újságíró rákérdez egy-egy statisztikával kapcsolatban a politikusok véleményére. Ez alól az ex-politikusok sem kivételek, Markó Béla, bármennyire is eljátszotta hitelességét az átlag erdélyi magyar szavazó szemében, okos ember.

Markó elég okos ahhoz, hogy tudja: egy-egy komolyabb nyilatkozatát a sajtó átveszi, rágja, kiköpi, mindenképp viszonyul hozzá. Az RMDSZ aktuális vezetése egyébként diszkréten elengedte füle mellett a Markó féle állítást, lévén, hogy több szempontból is kényelmetlen számukra.

Kezdjük mindenképp azzal, hogy Markó Béla, Kelemen Hunor mestere. Politizálásában, startégiában, megnyilvánulásaiban gyakran Markóra emlékeztet, az egyetlen igazi különbség, hogy míg az aktuális RMDSZ vezérkar igencsak közeli viszonyt ápol a Fidesszel, a Markó Béla vonal kimondottan rossz viszonyban van Orbánékkal. Mondhatjuk, hogy Kelemen Hunornak nem illik belerúgni Markóba, és etikátlan is lenne.

Magyarországi médiaorgánumon elhangzó információkat (sajnos) nem lehet anélkül értelmezni, hogy megnéznénk, hova is húz az adott csatorna, szerkesztő: Bolgár György egyértelműen ellenzéki műsorvezető, aki mindig is a magyarországi bal oldal egyébként elég korrekt hangja volt. A Kossuth Rádión zajló Beszéljük meg, illetve a Klub Rádió Megbeszéljük műsora sokszor bal és jobb vélemények ütközésének színtere: a Markó Bélás beszélgetésnél azonban inkább egy közös elmélkedés zajlott, kis Putyinozással, Orbánozással, Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatban (az utóbbi témát egyébként reálisan körül járva).

Mit mondott Markó? Bolgár kérdésére, hogy hova tűntek a magyarok Erdélyből, Markó azt válaszolja, hogy ezt 30 év távlatából kell szemlélni. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt elnöke hangsúlyozza, hogy 1990-től minden népszámláláson csökkent a magyarság száma. Egy kérdést is feltesz ezzel kapcsolatban: miért csökkent most jobban a szám, mint korábban? A választ is megadja, ami teljesen racionális: a kisebbség létszámának a csökkenésével gyorsabb a lemorzsolódás, ami szalonképes megfogalmazása annak, hogy ha kevesebb a magyar, nagyobb a beolvadás aránya – szociológusok erre az azonos etnikai csoportból történő párválasztás matematikai esélyének csökkenését, vagy valami hasonlóan hangzatos kifejezést használnának, ám a jelenség attól még ugyanaz. Markó azt is mondja, amit eddig is sejtettünk: a magyar lakosság öregebb.

A külföldi irányba zajló migráció jelenségét is érinti Markó, aki egyébként teljesen normálisan hozzáteszi, hogy az erdélyi magyaroknak Magyarország is célpont, hiszen a kultúra azonos, ráadásul az állampolgárság megszerzése sem nehéz. Markó hangsúlyozza, hogy tömeges kivándorlásról a magyarok körében nem tud és ezt követi majd az inkriminált mondat, mely szerint is úgy véli, hogy „hozzájárult a kettős állampolgárság fölvétele is, (…) amellyel számolni kell”. Ezt a mondatot azonban Markó nem támasztja alá tényekkel, csak vélekedésről van szó. A kettős állampolgárság intézményét egyébként árnyalja is, különösen egy Romániát is a schengeni térségbe integráló szerkezet formájában, ahol az állampolgárság szimbolikus. A gondolatot tovább is fűzi: mivel Romániában erősödött a magyarellenesség, a kisebbségben inkább dolgozik a szándék, hogy olyan országba menjen, ahol nem gond a magyarsága – Magyarországra. „Persze én most csak találgatok, amikor erről beszélek” – zárja a gondolatot Markó.

A kérdéses beszélgetés egyébként ITT hallgatható vissza:

https://www.klubradio.hu/adasok/de-hova-lettek-a-magyarok-erdelybol-131821

A Markó nyilatkozata körüli cirkusz egy kicsit sajtógenerált, mintsem reális: a legtöbb sajtóorgánum szenzációként reagált arra, hogy Markó a kettős állampolgárságot okolja. A magyarság számának csökkenése miatt – ami így nem jelenthető ki. A Transtelex (link), a Mandiner (link), meg a Krónika (link) cikkei is hangsúlyozzák azt, hogy Markó szerint ez csak egy kis része az oknak, azonban ez a kis részlet elveszik…

Amiről a Markó Bélás beszélgetés még szól, de kevesen lovagolnak rajta, az iskolázottságra vonatkozó gondolat: a román ajkúak esetében kb. 16% végez egyetemet, a magyarok esetében 12,5%. Markó szerint ez jó eséllyel nem azt jelenti, hogy a magyarok közt alacsonyabb lenne az egyetemet végzők száma, hanem sokkal inkább azt, hogy a hiányzó 3,5% Magyarországon végzi felsőoktatási tanulmányait, vagy az egyetem utáni továbbképzést.

Markó helyesen látja azt is, hogy az igazi probléma, hogy a magyarság aránya csökkent – bár ez sem ennyire egyértelmű, hiszen az előző népszámláláson 20 millió körüli lakója volt az országnak, ebből pedig 18 millió körüli volt a választói névjegyzékben szereplők száma. Egy elöregedő társadalom, amelyben csak 2 millió gyerek van… nos teljességgel elképzelhetetlen. Maradjunk az örök churchilli mondatnál: „csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. Aki pedig Markó Bélán akar háborogni, hallgassa előbb végig a beszélgetést, mert máshova esik hangsúly, mint egy-egy clickbaitre írt címben.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Erdély soha nem volt a magyaroké!

Olyan jó lenne, ha egyszer nem lenne a december 1-je körül valami cirkusz a román-magyar viszonyban, de úgy néz ki, hogy 2022 sem lesz az az év, amikor az egyszer beteljesül.

Csoma Botond, az RMDSZ parlamenti frakcióvezetője ugyanis elárulta az országot azáltal, hogy azt találta a (november -án tartott) december 1-i parlamenti ülésen (ismételten: lol) mondani, hogy Erdély a magyaroké is volt.

Hogy ez a volt szó mit is takar, egy kicsit homályos is, Csoma Botondnak, aki Kolozsváron kezdte politikai karrierjét és igencsak ismeri a román fél érzékenységeit, véleményem szerint szándékosan kerülte ezt a kérdést. A beszédet érdemes meghallgatni, mert a lehető legtöbbet hozta ki a 22-es csapdájából, lévén, hogy: ha túl magyarosra sikeredik a szpícs, akkor a koalíciós partner haragjára lehet számítani, az pedig fölösleges. Ha túl román szájíz szerint mondja, akkor aztán jön a fekete leves magyar részről. Csoma Botond egy meglehetősen realista beszédet tartott – volna.

Az AUR-nak hivatali kötelessége, hogy ilyenkor távozzon az ülésteremből, és a parlamenti büfében magyar gyártmányú zérós kólát szüpürcsöljön (igen, lencsevégre kapták többen is, valamiért azt árulnak a parlamenti büfében). Persze jöttek a szép válaszok a hivatásos feljelentő Dan Tănasă „blog”-ján (https://www.dantanasa.ro/dusmanii-romaniei-din-parlamentul-romaniei/?cn-reloaded=1), meg a gyengécske focihuligán modort leküzdeni nem tudó AUR elnök (akik lol: írónak hívja magát Facebookon) részéről.

Kicsit meglepődtünk Lucian Romaşcanu közgazdászból lett kultuszminiszter kijelentésén, mely szerint is „történelmileg Erdély a románoké, igaz, hogy éltek, élnek benne magyarok, szászok, zsidók is”, de hát na, kit zavarnak a tények.

Megvan tehát az első idei cirkusz is, reméljük nem követi újabb Kézdivásárhelyen, amikor a szintén szélsőséges Calea Neamului december 1-jét ünnepel.

Arról, hogy a december 1-je miért nem ünnep a magyaroknak, kár beszélni. Arról, amit minden hazai hivatalosság szeret elmondani, mégpedig, hogy Románia mintaállam a kisebbségek számára, azért beszéljünk egy kicsit.

December 1-jén, hadd írjuk le, hogy mitől lenne Románia egy olyan ország, amelyre büszkék lehetnek a magyarok is. Legyen mondjuk 9 pontban felsorolva.
Általános:
1: Működő infrastruktúra
2: Jó oktatás, minden őshonos nyelven, minden szinten, minden tárgyban
3: Korrupció megszűnése
4: A mafiot&pițipoancă jelenség teljes eltünése

Kisebbségspecifikus:

5: Egyforma nyelvhasználati jogok
6: Reális megbékélés a románok és magyarok közt
7: Egyenlő mércék alkalmazása a szélsőséges megnyilvánulások esetében
8: Az összes nemzeti kisebbségektől államosított ingatlan visszaszolgáltatása
9: Az állambiztonság vagy katonaság élére magyar vezető kinevezése, annak bizonyításául, hogy az állam nem tekinti biztonsági kockázatnak a magyar kisebbséget

Természetesen van ebben némi szarkazmus: de engedtessék meg, hogy ameddig egy stadionban elhangozhat büntetlenül az „Afară, afară cu ungurii din țară” (https://www.gsp.ro/fotbal/liga-1/directoarea-unui-teatru-din-sfantu-gheorghe-mesajh-frf-xenofobie-680066.html), vagy lehete a kisebbségieket (specifikusan a magyarokat) sértegetni (https://foter.ro/cikk/loter/szantai-janos-mi-a-kulonbseg-az-elitelendo-csoka-es-a-megbocsathato-lovak-nyelve-kozott/) addig adhassunk hangot kételyeinknek.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Hogyan tette tönkre a Fidesz „jószándéka” az erdélyi magyar médiát?

Demeter Szilárd kitaposta Budapesten: megmentik a Székelyhont, új felületet kap az Orbán János Dénes fémjelezte Előretolt Helyőrség, izmosodik a Krónika, lesz erdélyi női magazin. 2018-ban beköszönt az Erdélyi Médiatér, illetve az ehhez köthető számos al- és oldalág. Megmenekült az erdélyi sajtó – szusszantak fel sokan. Négy év sem kellett hozzá: a helyzet rosszabb, mint valaha volt.

Magyarországon, Visegrádon zajlott a II. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozó. (https://kronikaonline.ro/kulfold/a-nyomtatott-kronika-megszunese-is-teritekre-kerult-a-ii-karpat-medencei-magyar-mediatalalkozon) Kissé fagyos volt a hangulat a Thermal Hotel Visegrád (egy éjszaka kb. 800 lej) konferenciatermében, amikor is az Orbán Viktor szócsövének számító Gulyás Gergely elmondta, hogy „Az nem fordulhat elő, hogy aki aktívan és jól dolgozott, bármilyen támogatás hiánya miatt az utcára kerül, elveszíti állását”. Az Erdélyi Médiatér ernyője alá tartozó sajtóorgánumok mintegy 300 munkatársa – ebbe beleértve Erdély egyetlen magyar nyelvű, országos napilapját is – némiképp másképp ítélheti meg a helyzetet, ugyanis számukra az év vége egyben a dal végét is jelenti.

Megszűnik a Krónika, a Székelyhon, a Nőileg, a Székely Hírmondó, a Heti Hirdető nyomtatott változata, helyette pedig valamiféle skeleton crew-val ellátott online sajtó marad. Leépítés lesz a portáloknál, de a korábban Marosvásárhely és környékének magyar és román vegyesrádiójából kinőtt Radio Gaga hálózatában is, a gyergyószentmiklósi Fény tévét pedig értesüléseink szerint eladják. Demeter Szilárd jószándékkal kikövezett mentőútja mégis a pokolba taszította az erdélyi magyar sajtó ingatag szekerét, ahonnan nem lesz visszaút.

Hangosan senki sem beszél az okokról, pedig elég egyértelműek: a cégcsoportba nagyjából évi 5 000 000 eurót toltak bele Budapesten, egyrészt azzal a szándékkal, hogy szilárdítsák az erdélyi magyar média helyzetét, másrészt, hogy a Fidesz szavazatait növeljék. Az akció olyan szempontból jó volt, hogy a szerény anyagi lehetőségek miatt legatyásodott szerkesztőségeket végre új technikával szerelték fel, a munkatársak fizetését az erdélyi sajtóban szokásossá vált éhbérről pedig a valamelyest jobb 2500-3000 lejre emelték fel.

Ami egyszer már megtörtént Székelyudvarhelyen, az megismétlődött az erdélyi sajtó javával: a rossz menedzsment (bár van, aki konkrét lopást emleget, ez tényekkel nem támasztható alá) egész egyszerűen nem hozta el a várva várt eredményt: nem sikerült a meglehetősen nagy médiakonglomerátumnak az anyagi függetlenség üdvös útjára lépni. Az évente befolyó támogatást lényegében eltapsolták: fölösleges felvásárlások, applikációfejlesztés, youtube-os beszélgetőműsor nevetségesen drága előállítása, indokolatlan ingatlanbérlések, munkaközvetítési portál létrehozása, portálok működtetése népszerűsítés nélkül, csupa olyan dolog, ami a felelőtlenség és az amatőrség jeleit viseli magán. A cég, bár meglehetősen nagy volt, egyetlen alkalommal sem működött együtt azokkal a bukaresti reklámügynökségekkel, akik az igazi nagy ügyfeleket hozzák, pedig a szerteágazó médiatermékek érdekessé tehették volna a multinacionálisok számára is, hiszen lefedésből is olyan területekre jutottak el, ahová román nyelvű sajtótermékek nem.

Az utolsó komolyabb akvizíció a Kovászna megyei Székely Hírmondó felvásárlása volt: a pillanatnyilag szökésben levő korábbi RMDSZ elnökjelölt, Olosz Gergely érdekeltségébe tartozó lapot mindössze hetekkel azelőtt adták el, mielőtt a kártyavár megomlott volna.

A cégcsoport középvezetőinek nyilatkozata arra enged következtetni, hogy ők maguk sem tudtak arról, hogy a pénzes zsák kiürült. Demeter Szilárd mossa kezeit, neki már nincs köze a céghez – nyilatkozta le több lapnak is, a magyarországi illetékesek pedig úgy tesznek, mintha nem tudnának semmiről.

A legfájóbb az egyetlen magyar napilap elvesztése, ami több dologra is enged következtetni. Azok, akik az erdélyi sajtóról döntenek, nincsenek tisztában a nem-politikai jellegű média fontosságával egy kisebbség életében. Jól hangzik a Gulyás Gergő kijelentése, hogy a nyomtatott sajtó elvesztette a harcot, ez azonban egy kisebbség esetében a lélekmentés eszköze. Ha ezt nem veszik figyelembe, akkor viszont ott a másik valós ok, a pénzcsap elzárására: Orbán Viktor és pártja, a hathatós támogatások, agrár, sport, kultúra, sajtó területén sem kapott lényegesen több szavazatot, mint korábban. Mivel Magyarország likviditási gondokkal küzd, az EU-s milliárdok nem érkeznek, ott spórolnak, ahol jónak látják: többek közt a nyomtatott médián is.

„Csinálunk majd másik újságot” – mondhatják, de a helyzet nem ennyire egyszerű. Felvásárolni más sajtóorgánumot nehéz lesz, hisz a lecke egyértelmű: a Fidesz megvesz, ha baj van, magadra hagy. Ettől ugyan lehet még újra létrehozni print médiát, azonban ez az esély inkább matematikai.

A legjobb megoldás az erdélyi sajtó támogatására teljesen más lett volna. Késő bánat, de azért írjuk le: könnyen elérhető pályázati rendszer, felszerelésre, működésre. Évi 5 millió euróból sok médiatermék maradt volna talpon, ám ez az összeg elveszett egy túlméretezett, önjárásra képtelen apparátusban. Azért szomorú a helyzet, mert számos tapasztalt, jó tollú újságíró és az őket félig-meddig fenntartó szerkezet tört így végérvényesen össze.

A következtetés elég egyértelmű: nem lehet Budapestről erdélyi magyar sajtót gyártani, ugyanakkor a gigasajtóorgánum létrehozása ellentétes a fogyasztói szokásokkal. Szerencsésebb hagyni a helyi sajtót, hogy vívja meg harcát, támogatást pedig direkt módon kell adni az egyes sajtótermékeket birtokló cégeknek, egyesületeknek.

A Fidesz számára van egy feladat, ami inkább erkölcsi kötelesség: ha olyan emberekre bízták a pénzt, akik elherdáltak, találjanak újabb embereket, akik egy-egy átfogó erdélyi sajtóterméket tudnak működtetni. Nem lesz ez soha nyereséges, sohasem lesz pénz a munkatársak túlfizetésére, de identitásmegőrző, közösségformáló szerepe lesz. Ha ezt nem teszik meg, akkor ők maguk tettek egy gigantikus lépést annak irányába, hogy az erdélyi magyarság identitása megszűnjön.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Miben ért egyet a román és a magyar: abban, hogy közösen utálják a cigányokat. Sajnos nem meglepő

Ha nagyobb vonalakban akarjuk az idegengyűlölet jelenségét elemezni rendszerint leginkább az eltérő kultúra, illetve az ezzel hordozott, a szemlélő szerint negatív viselkedésminta az ok. Ilyenkor rendszerint tovább rontja a helyzetet, hogyha az adott közösségen belüli kisebbségről beszélünk.

A cigány szó jelzőként szitokszó úgy a román, mint magyar nyelven. Ez elég sokat elmond a romákhoz történő viszonyulásáról mindkét népcsoport esetében. Tegyük ehhez hozzá, hogy az országon belül nem csak románul, hanem romani, illetve magyar anyanyelvű roma csoportok is élnek. Ezt is tudja mindenki.

A romákkal szembeni előítéletek több irányból származnak: mivel jelentős részük mai napig mélyszegény közösségekből származik, ahol az integráció közüzemi szinten sincs jelen (víz ásott kutakban, villamosság sok esetben illegálisan érhető el), a higiéniai aspektusuk is megkülönbözteti a romákat a városi polgárok zömétől. Tovább ront a cigányság helyzetén, hogy éppen a mélyszegénység okán a megélhetési bűnözés is gyakori jelenség köreikben.

Bár Ionopot Iohannis váltig állítja, hogy Románia kisebbségi Kánaán, a romák és a románok, magyarok, gyűjtői mennyiségben elérhető szászok mellett kimagasló a munkanélküliek, írástudatlanok, számítógépes alapismeretekkel nem rendelkezők, személyi okmányokkal („buletin”, születési bizonyítvány) nem rendelkezők száma. Bármit mond az elnök (vagy bármelyik korábbi elnök, miniszterelnök) a kisebbségi paradicsomban van némi zűr.

Nem találtunk statisztikát a romák felzárkóztatási kísérleteire elköltött összegekről – sanda gyanúnk, hogy ezekből sokan szereztek csinosabb vagyont, a célszemélyeket azonban elkerülte a számukra előirányzott pénz. Ahogy az ország lakóinak javarészére, így a roma emberek számára sincs semmilyen stratégiája Romániának, leszámítva egy-két szemkiszúrásnak sem elegendő látszatintézkedést.

Miért nem működik a romák integrációja? Első sorban ugyanazon okért, amiért a magyarok is tüskét jelentenek sok nemzetféltő szemében: a románoknak, magyaroknak az a véleménye, hogy a romák akkor jó romák, ha úgy viselkednek, mintha nem romák lennének. Arról, hogy a többségiek körében elfogadott szociális konvenciók betartása ésszerű elvárás-e vagy sem, lehet vitatkozni. Nézzük inkább a valóságot. Erdélyben a szegregáció jellemző: a cigányok rendszerint valamilyen gettóban laknak, hol egy korábbi kényszerhelyzet utóhatásaként, hol egy most is fennálló helyzet miatt. Nyilvánvaló, hogy a társadalom problémái fokozottabban jelentkeznek a mélyszegénységi állapotok közt: ha egy pályakezdő, diplomás fiatal nem tud megengedni magának egy lakást (sokszor még a lakbért sem), akkor ez egy képzetlen, banki hitelhez semmiképp sem elég stabil jövedelmű, mélyszegény roma esetében nyilván elképzelhetetlen. Tegyünk erre rá még egy lapáttal: a roma közösségben az átlagos gyermekvállalási mutatók lényegesen jobbak, mint az ország többi lakója esetében, magyarán, sokkal nagyobb szükségük van lakhatási lehetőségre. Ez a munkaviszony hiányában szociális segélyből élők számára egy módon hidalható át: illegális építkezésekkel.

A munkaviszony kérdése is necces: sokan kerek-perec úgy gondolják, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni – mint minden általánosítás, ez sem állja meg a helyét. Nehéz lenne ezt statisztikával alátámasztani, hiszen vannak települések, ahol a roma lakósság munkavállalási mutatói kevéssel térnek el a többi lakóétól: ezek a példák azonban arra elegek, hogy lássuk, van pozitív példa. A legtöbb szakma valamiféle képzést feltételez: ez ami az országos átlagnál jobban rontja a romák munkapiaci elhelyezkedését.

És ott van még a szociális kirekesztettség. A roma fiatalok agresszív magatartása visszatérő probléma, aminek sok oka van, de a kirekesztettség kiemelt helyen van. A megvetésre ez is válasz.

Alaptétel, hogy a homogén közösségek és a heterogén közösségek elfogadási mutatói közt nagy a különbség. Az emberek javarészének borsódzik a háta attól, hogy cigány legyen a tőszomszédja – erre vonatkozóan évente jelennek meg közvéleménykutatások. Nem véletlen, hiszen hangos zenével, agresszióval asszociálják a roma szomszédot (halkan hozzátenném, hogy ezeket az embereket a tengerparton magukkal hozott hangfalból zúgó zene nem zavarja – az undorban nincs logika).

De miért is írjuk le mindezt. Viszolyogjon bárki a cigányoktól amennyire akar, a társadalom problémáinak megoldása lehetne az integráció. Kezeljük HR kérdésként. Van X számú munkaképes roma, akik a munkavállalói szegmensből hiányzó Y százaléknak felelnek meg. Közgazdaságilag fogalmazva: X összeget fizetünk munkaképes emberek szociális juttatásaira, ahelyett, hogy Y összeg adóval járulnának az államháztartási hiányhoz hozzá. És végezetül kezeljük a kérdést a közvéleménykutatások szemszögéből: arra a kérdésre, hogy párnak, rokonnak, szomszédnak elfogadnának-e cigány embert lehet, hogy sok tagadó válasz érkezett: arra viszont, hogy ételfutárnak, bolti kiszolgálónak, Über sofőrnek, építő munkásnak, szakácsnak, sebésznek elfogadnának-e roma embert mindenképpen kevesebben válaszolnak nemmel.

Ehhez persze nyitás kell. Nem elég. Románok, magyarok nyitása: el kell a romáknak is hinni, hogy lehetnek annyira átlagpolgárok mint a többi. Itt jön be egy jó példa a képbe, amiből a szerkesztőségünkben elindult a beszélgetés: a cigány közösségek közt is kiemelten nyomorú sorsú pataréti cigányok Khetane néven közösségi fesztivált tartanak a napokban, ahova bárkit várnak. Legalább kíváncsiságból érdemes lenne mindenkinek kilátogatni, hogy lássuk milyen is kitani (a szót magyar roma közösségek így használják: jelentése együtt).

Nagy Kálmán

Fotó: Facebook Radio Pata

Categories
Magyar típusú találkozás

Hogyan lett Dan Tanasă a Csíki Sör nagykövete?

A Lénárd András üzletember által fémjelzett Csíki Sör (Igazi Csíki Sör, Tiltott Csíki Sör) pár év tevékenység alatt szépen kinőtte magát úgy Erdélyben, mint Magyarországon, sőt a Kárpátok határain túl is.

A cég marketingjének ebben komoly szerepe volt: ezt javarészt a Székelyföldön jelenlévő magyar-román ellentétek, közhelyek meglovagolásával tették, igaz, etikailag kifogásolható módon. Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez.

Válasszunk nevet

Székelyföldön a sörnek nincs akkora hagyománya, mint Bajorországban, Csehországban, Belgiumban. Ez különösebben nem okoz bajt, történetet lehet kitalálni arról, hogy mikor is kezdődött a hazai sörfőzés – hiszen az ellenkezőjét nehéz bebizonyítani, meg tényleg főztek ügyesebb portákon sört, csak éppen nem ez volt a kedvenc ital. A sör elterjedése az iparosodással érkezett Székelyföldre is, itt is inkább az erőltetett iparosodási szakasz hozta el a szocializmus ideje alatt az olcsón és szélesebb körök számára elérhető sörfogyasztást. A Csíki Sör évszázados sörkészítési hagyományt említ, ami ilyen értelemben azért füllentés. No, de ennyi baj legyen, nézzük a névválasztást. Ha van egy jól működő brand, érdemes azt választani egy ismeretlen név helyett. Székelyföldön volt egy fő alatt élő brand: a Csíki Sör. Helyi jellegzetesség, hogy szeretjük a dolgokat lefordítani románból, így Ciuc sört magyar kuncsaft nem kért magyar pincértől, csak Csíki sört. Ez aztán kiterjedt a magyarlakta vidékekre szerte az országban. A Csíki sörnek jó volt az ázsiója, hiszen vagy a Ciuc vagy a Harghita termék jó minőségű volt. (Szubjektív, de ez addig tartotta magát, ameddig a Heineken rá nem tette a csíkszeredai sörgyárra a kezét és a termelést nem helyezte át Bukarestbe. 2010 környékére tehető, hogy a legtöbb hazai sörgyártó már intenzíven alkalmazta a gyorsérlelést, ami hatékonyan csökkenti a sör elkészítésének idejét és költségeit – közép besorolású termékről lévén szó, a minőségi romlás nem volt igazán érzékelhető az ízben.) Lénárd András a Lixid Project SRL. cégével innen lovagolta meg a nevet: mivel hivatalosan nem létezett Csíki Sör, ezért bejegyezte a márkát. Jogilag nehezen kifogásolható (bár a Heineken megpróbálta, viszont Magyarország kormányával gyűlt meg a baja, ahol majdnem betiltották a Heineken forgalmazását – úgyhogy inkább ejtették a kérdést). A folyamatból ingyenes hírverést kapott a Csíki Sör.

Hogyan használjunk fel nemzeti indulatokat promóciós célra?

Mit szeret a székely? Magyarkodni, párdon, székelykedni. Meg sört inni. Kombináljuk a kettőt. Lénárdék kommunikációsai minden, a céget érő támadást nemzetiségi kérdésként fordítanak le. A román bíróság betiltotta a székely sört – ilyen és hasonló szlogeneket közöltek. Annak a természetességéről, hogy mondjuk Romániában az afgán bíróság nem tud döntéseket hozni, lazán megfeledkeztek. A fogyasztók pedig itták a cég minden szavát és itták mellé a sört is, székely öntudatból megtámasztva. A székelykedés rendesen hozta a cég kasszájára a pénzt, nőtt is a cég. Mi a baj ezzel? Üzleti logika alapján semmi, etikailag meg… de hát kit zavar az etika 5 sör után.

Ingyen reklám a diverzifikált termékpalettának

A Csíki Sör mellől szépen nőttek ki a különböző termékek: chips, kolbász, sörözők és fesztivál. Lénárdék zseniális érzékkel tudják belőni, hogy miből van hiány, tavaly például jóformán csak ők tartottak koncerteket. Van ebben valami székely keménylegényes hozzáállás, ami könnyen bruttósítható. Persze jó a termékkapcsolás is, hiszen a sörhöz söröző, a sörhöz fesztivál, a sör mellé chips… Működik. Annál is inkább, hogy a termékeket okosan árazzák be, valamelyest a prémium vonal alatt – ami de facto középminőséget jelent, de hát ebből lehet sokat eladni. A cég kísérletezési merészsége tulajdonképp dicséretet érdemel: borsikabogyós, szarvasgombás, barnasörös csipsz, a megmaradt sörből készített erős ital, meg tényleg minden… szar megtalálható a felhozatalban. Az utóbbi konkrétan is: a honlapjukról rendelhető konzerv medvetrutyi. (100% székely medvéktől, mert nyilván, a medve is magyar nemzetben gondolkodik.)

Sajtóközlemény

Az alábbi „sajtóközleményt” szó szerint a cég Facebook oldaláról másoltuk ki:

A mai nap a román hatóság leállíttatta a Csíki Csipsz termékek gyártását és forgalmazását, mivel 33 termék csomagolásán a gyártás helyszíneként Székelyföld van megnevezve, nem pedig Románia. Az azonnali leállítást Dan Tanasă román szélsőjobboldali aktivista feljelentése után rendelték el.

A román hatóság felszólította továbbá a Csíki Sör Manufaktúrát is, hogy a Székelyföld megnevezést cserélje le Romániára.

A döntés ellen mindkét székelyföldi cég fellebbez és a gyártással, valamint a forgalmazással nem állnak le.

A Csíki Csipsz és Csíki Sör Manufaktúra munkaközössége Dan Tanasă úrnak kívánja, hogy “igyon rá a medve vizet” .

Ha belelátnék én a könyvelésbe

A székely embernél nagyon működik a „nem szabad, tehát annál inkább csináljuk” hozzáállás. Ha betiltják a Székelyföld szó miatt a csipszet, akkor annál inkább fogják venni – legalább is ilyen irányú a logika. A szövegből visszaköszön minden, amit korábban láttunk már: a magyarkodás (román hatóság), a finom, de célzott csúsztatások (pl. nem határozzák meg, hogy a fogyasztóvédelem az elkövető). A kedvencem az alábbi mondat: A román hatóság felszólította továbbá a Csíki Sör Manufaktúrát is, hogy a Székelyföld megnevezést cserélje le Romániára. Mint tudjuk Székelyföld nem Románia. Na. Ha ez nem elég hazafias, akkor mi lenne az. Ez csak jót kell tegyen az eladásoknak. Egyébként a szóban forgó Dan Tanasă, szélsőséges „jogvédőnek” is hajtja a malmára a vizet, ha a magyarok szidják. Ezt hívják win – win helyzetnek. Ha ő szidja a céget, akkor az csak jó lehet, hiszen mindig olyan dolgokba köt bele, ami a székelyföldi magyaroknak fontos. Nos így lett Tănasă a Csíki Sör nagykövete.

Végezetül

Kell-e feszegetni a határokat? Marketing logika szerint mindenképp. Legyen új, merész. Ezt a Csíki Sör hozza. Ha nem lennének a csúsztatások, akkor igazán vagány is lehetne az egész. Jogszabály szerint viszont téved a cég. Egy régiót (legyen az elismert, vagy sem) nem lehet országként feltüntetni a csomagoláson. Egy bajor sört is kézbe vettünk ez alkalomból, ahol a Bayern szót írja az üvegen, de rögtön utána a Deutschland szót is. Ez EU-s szabályzás. A Csíki termékeket azért vígan gyártják, és nagy a gyanúm, hogy a jogi hercehurca az eladásoknak jót fog tenni.

Személyeskedéssel búcsúzom

Az olvasónak nem kell egyetérteni velem, de a cég söreit nem tartom jónak. Ez ritkán fordult még elő kézműves termékekkel. Hajlamos vagyok ugyanis a sört nemzeti érzések nélkül, a sör élvezetéért fogyasztani, mert zamatosnak, karakteresnek érzem az ízét. A Csíki Sör, legyen az igazi, tiltott, vagy Ciuc… nem tesz eleget ennek az elvárásomnak. Igaziból azt a pillanatot várom, amikor kiderül: ez a sör már réges-régen nem kézműves. Nem mintha a minőséget ez megjavítaná, csak nem szeretem, ha olyasmit állítanak egy termékről, ami nem igaz. A többi… az sajnos csak hab.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Tavaszi szél Fideszt választ

Amikor ez a cikk megjelenik, alig lesz 24 órája, hogy a Fidesz megnyerte a magyarországi országgyűlési választásokat. Mit jelent ez? Az ellenzékiek, a határon túliak és a Fidesz maga is zavarban vannak.

Érdemes visszanézni a Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter nyilatkozatát a közmédiában a választások napjáról. Visszafogottan ugyan, de fele plusz egy kevés győzelemre utalnak az Orbán Viktor szóvivőjeként nyilvántartott politikus szavaiból. A dél körüli nyilatkozatok után estére erősödni látszik a Fidesz. Magyarországi idő szerint éjfélkor már jól látszik: megvan a kétharmad. A Fidesz újra jól teljesített.

Hogy ez milyen hatással lesz Orbán Viktor holdudvarára, az ma még nem mondható meg, vélhetőleg nem lesz nagy változás az elmúlt évekhez képest. Marad az Európa keleti szélére oly jól jellemző üzletelés, ahol a párthoz tartozó üzletek virágoznak. (Nem mentünk fel senkit, Gyurcsány idejében a Strabag volt a potentát, most a NER tagjai, itt az összegek eltulajdonításának a végrehajtói változnak csak lényegében. A Fidesz korrupciójára az jellemző, hogy a Mészáros Lőrinc nevéhez köthető cégek gyűjtik be a pénzt.)

Az ellenzék kudarca

A magyar ellenzéki összefogást, akárhogy is vélekednek egyes sajtóorgánumok, nem lehet sikeresnek tekinteni. Ez nem most, a választások után derült ki, hanem már azt megelőzően, amikor Gyurcsány Ferenc már a kampány alatt érezhetően ellenállt a Márki-Zay elképzeléseknek – ha úgy tetszik, nem állt be a sorba. Az összefogás széthúzó oximoronná vált.

Elmaradt a legfontosabb dolog: az építkezés. Budapesten nem, hiszen Budapest mondjuk Magyarország fele, gazdaságilag, a jobbik fele, de ez számokban azért nem elegendő. Budapest és a vidék, még a vidéki nagyvárosok közt is komoly törés van. A vidéki jelenlét pedig a legtöbb baloldali pártnál egyenlő a zéróval – kivételt leginkább a DK képez. A Momentum, LMP, Párbeszéd stb. leginkább a budapesti értelmiségieket gyűjti össze. Van is a kommunikációjukban (illetve a szavazótáborukban) a vidéki embereket lenéző gesztus. Itt hatványozottan látszik a törésvonal. A kommunikációval is van kivetnivaló: a Fidesz egyszerűen, kisgyerekek által is érthető módon kommunikál. (Illetve nem csak, de egyértelműen nem az a kezdeti Fidesz ez már, aki annak idején a fiatal értelmiségieket célozta meg. A Fidesz néppárt – ha ezt az EU-s néppárt nem is hajlandó elismerni.)

Gyurcsány Ferenc: a temetetlen múlt. Gyurcsány volt Magyarország leginkább megosztó miniszterelnöke – ebben Orbánt is messze lepipálja, miniszterelnöki bukása pedig iskolapélda. A népszerű politikus mégis visszajött a sülyesztőből, mert rendkívül okos és karizmatikus – csak a cifferblattal vannak bajok. A baloldal számára is megosztó személy, aki a magyarországi politika komoly tényezője – nem véletlen, hogy ellene irányult a Fidesz kampánya is.

Rend, fegyelem, Fidesz

A Fidesz, ami lényegében egyet jelent Orbán Viktorral, az ember a gáton párt. Orbán imázsa ilyen, aki röviden, határozottan megmondja. A zavaros helyzet eleve jót tesz az amúgy rendpárti politikai alakulatoknak: a bizonytalanok keresik a fogózkodót, ami egy határozott politikusban megvan. Nem lehet Márki-Zayt Orbán mellé állítani, hiszen Orbán dichotomizál, fekete-fehérben mondja el a helyzetet, megoldást kínálva. A másik oldal lényegében az ország összes búját-bánatát a Fideszre keni, ami nem egy elvetendő kampányfogás, de nem is elegendő az aggódók megnyugtatására. A Fidesz nem arra játszott, hogy a Gyurcsány törzsszavazóit átcsalogassa magához, mert ez egy nem feloldható ellentét. Ők a mobilizálásra, illetve az ellenzék demoralizálására játszottak. (Illetve az ő kapujukra játszott a szélsőjobbos Mi hazánk, a Livejasmin xxx webkamerás platformról ismert Gattyán György féle Megoldás Mozgalom, és a magyarországi antivaxer mozgalom arca, Gödény György fémjelezte Normális Élet Pártja. Egyesek szerint ezeket a pártokat pénzzel is segítette a Fidesz, de ugye ezt nem sikerült bizonyítani.)

Mit jelent ez Erdélyben?

Erdélyből a Fidesz nagyon más, mint Magyarországról nézve. Az erdélyi magyarságnak a Fidesz pénzt jelentett, olyan beruházásokat, amelyeket normális körülmények közt a román kormány kellett volna megtegyen. (Ne ragozzuk, hogy miért nem történtek meg ezek, lényeg, hogy nem.) Az erdélyi magyarságnak elemi érdeke volt és ma is az, hogy ezek a Fidesz által kezdeményezett beruházások megtörténjenek. Magyarországról ez nyilván másképp mutat: a mutyi határon kívül is folytatódik, a pártközeli üzletemberek beruháznak a magyar adófizetők pénzéből. A maga helyén mindkét álláspont igaz, azonban a Fidesznek azért van annyi erkölcsi kártyája, hogy elmondhatja, a nemzetért dolgozik. Úgy tudjuk, hogy a beígért beruházásokat folytatják a választás után is (ami logikus is, hisz minden jel szerint az erdélyi magyar szavazásra jogosultak 88%-a voksolt, jó eséllyel a Fidesz mellett.)

Következő 4 év Magyarországon

A rendszer marad. Mivel gazdasági válság van, mindenképp recesszióra kell számítani: ha Orbán Viktor jól kártyázik (és eddig úgy tűnik, hogy Daniel Negreanu pókersztár kategóriájában utazik) akkor az EU-s Covid 19, illetve ukrán-orosz háború okozta kárt helyrehozandó gazdasági segélyeket jól fogja hasznosítani. (Tudom, most a balosok sírnak, hogy azt is ellopja, de ez nem igaz, legalább is nem a teljes összegre. Inkább százalékosítsuk, mert kiderül, hogy az EU becslései szerint a balkáni korrupció átlag 20-30%-a veszteséget, ha úgy tetszik felárat jelent.) Komolyra fordítva a szót: jó eséllyel válságkezelő üzemmódra vált a Fidesz, az agrár szektor támogatása, illetve minden lehetséges EU-s forrás kimaxolása mellett mindenképp a saját gazdaságpolitikájukat is átgondolják.

Putyin és Orbán

Vladimir Putyin gratulált Orbán győzelméhez – aki kicsit korábban viszont a győzelmi beszédében beszólt Volodimir Zelenszkij ukrán miniszterelnöknek. Amint azt említettük, Orbán jól pókerezik, Magyarország energiakészlete nagyban függ Oroszországtól. Ez itt gazdasági megfontolás, nem elvi: az orosz importgáz olcsóbb és élhetőbb pillanatnyilag az amerikai import palagáznál. Ott van még a Paks 2 is, Magyarország pedig ettől is függ. Mihelyt a politikai helyzet lehetővé teszi, Orbán valamiféle külön dealt köt majd Oroszországgal – ha úgy tetszik Putyinnal. (Érdemes megnézni, hogy a Krími félsziget annektálása utáni embargó alatt hány ország kötött még külön egyezséget az oroszokkal, csak ezeket kevésbé tematizálták, pl. Németország esetében.) Tény, hogy az oroszokon sok áll, vagy bukik: az EU-nak és az USA-nak is az az érdeke, hogy a keleti blokkot megerősítse, beleértve Bulgáriát, Lengyelországot, Romániát és Magyarországot is. Ha Orbán Viktor zárt ajtók mögött meg tudja magyarázni egy orosz-magyar együttműködés szükségességét, jó eséllyel nem lesz más, csak nyilatkozatözön egy ilyen dealből, vagy kap hasonló ajánlatot más forrásból. Magyarország lehetőségei nem rosszak az elkövetkező 10 évre, ha valaki tud élni vele.

Mi lesz Budapesttel?

A vidék és Budapest nem beszéli ugyanazon nyelvet, mások a célok, más a közeg. A kormánypártnak elemi érdeke lenne ezen fordítani, hiszen technikailag elvesztették a fővárost. A visszahódításhoz első lépésként a budapesti főpolgármester, Karácsony Gergely megdöntése az út, ellene pedig el kell kezdeni felépíteni egy erős ellenjelöltet. Kettős kommunikáció a cél, egy a vidéknek, egy a fővárosnak – a kormány direkt is tud lépni azért, hogy Budapest és a pestiek hangulatát megfordítsa, hiszen elég sok körzetben álltak közel a nyeréshez – persze nem eléggé. A Fidesz negyed kétharmados mandátumában jól tenné, ha szervezetet építene a fővárosban, mégpedig középréteg megcélzásával: úgy tűnik a közös költségek csökkentésénél jóval több fog ehhez kelleni.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Vélemény: Kár-e a Transindexért?

A magyar irodalom méltatlanul hanyagolt erdélyi klasszikusa, Karácsony Benő regényének címével tette le az erdélyi magyar internetes újságírás alapjait a Transindex. 

Áthallás van a magyarországi index.hu és a transindex.ro közt – az utóbbi az előbbi nyomdokain indult el. Ahogy Magyarországon is kiszállt az alapítók java, itthon is elhagyta a portált Kelemen Attila Ármin – aki szerényen átnyergelt az Erdély Fm rádióhoz, később az OTP-hez. Kelemen személye meghatározó volt a szerkesztőség életében, az ellenzéki (csak háta mögött zsidóként is emlegetett) alapító élesebb hangvételt, merészebb újságírást honosított meg. A Transindex fiatalos és kellőképp szemtelen is volt, merészebb szóhasználatában, de tartalmában is. 

Hol tört meg mindez? A Transindex természetes liberális beállítódása már akkor meghatározó volt, amikor a magyarországi pártpolitikából átszállva nem volt szitok a liberalizmus. (Az autonómia kérdése, kisebbségi jogok, nyelvi jogok mind liberális tőről fakadnak, de ez más lapra tartozik, hogy a jobbos erdélyi magyarok lényegében balos dolgokat kérnek.) 

A Transindex tartalmi minőségének hanyatlása Balázsi-Pál Előd főszerkesztő távozása után következett be: ekkor lett Kulcsár Árpád főszerkesztő, ekkor robbantotta ki a Váta Lóránd színész nevéhez köthető „erdélyi metoo” történetet (amely sajtóetikailag mindenképpen kifogásolható volt, az ebből keletkező pert el is veszítette a szerző). 

Nem működő szerkesztőségi elvek 

A Transindex fősodrása átnyergelt az USA felkapott toposzaira: BLM, MeToo, LMBTQ jogok, amerikai szemszögű feminizmus. Ne essék félreértés, ezek a kérdések Erdély számára sem semlegesek, azonban a hazai társadalmi berendezkedés egyszerűen nem alkalmas pillanatnyilag ilyen kérdések állandó tematizálására. A Contact-Kontakt laza struktúrájú szerkesztőségének az a véleménye, hogy az emberek személyiségi jogait tiszteletben kell tartani: szexuális orientálódástól, etnikai hozzátartozástól függetlenül. A diszkrimináció nem a mi asztalunk – hangsúlyozottan, nem gondoljuk azt, hogy a felsorolt kérdésekről nem kell beszélni. 

A szélesebb közönség reakciójából ítélve a Transindex azonban nem tematizált jól. Más szavakkal fogalmazva, olyan kérdéseket vetettek fel, amelyekre az olvasók nem voltak nagyon kíváncsiak. Érzésünk szerint a megosztó témák hoztak kattintásokat, azonban régi olvasóknak is az csapódott le, hogy a Transindex egyre inkább ezekről szól. Talán az is kijelenthető, hogy a Transindex megpróbált egyfajta erdélyi cancel kultúrát megteremteni – ami egy eleve kis közösségben nehezen működtethető és kontraproduktív is. 

Közben háttérbe szorultak közéleti témák, a tömbmagyarságot Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen érintő problémák, de Kolozsvárról is egyre kevesebb szó esett – holott a 

szerkesztőség ott működött. Az olvasók ellenszenve többféleképp magyarázható: a Fidesz indíttatású média, ami sokkal jobban működik az erdélyi magyaroknál, más témákat diktált. Ezt a szerkesztőség nem ismerte fel, illetve a magyarországi baloldali sajtó meghosszabbításaként alapjából mindent elítélt, ami a Fideszhez köthető. Ezek Erdélyben azért nagyberuházások, egy-egy közönség életében fontos pontok voltak – nehezen mérhetők úgy, ahogy Magyarországon látszanak. A Fidesz minden hibája ellenére komoly segítséget nyújt az erdélyi magyarságnak – ez egy kettős helyzetet teremt, amelyet objektív újságírásban nem szabad figyelmen kívül hagyni. 

Minőségi hanyatlás 

A Transindex minőségi portálból egy kevésbé informatív, kevésbé jó minőségben megírt platform lett, ahonnan kiszorult a sok álláspontú, jellegzetesen erdélyi sokszínűség. A sport és a technika rovatok, de a divat, színház, film és zenekritika is elenyészőleg tűnt csak fel. A frissessége lett oda a szerkesztőségnek – mintha a romló anyagi helyzet mellett megsavanyodott volna a szerkesztői brancs. Ez utóbbi egyébként érthető, de… 

De. Az erdélyi sajtóra jellemző – sajnos – hogy kis pénzből, alacsony profit, vagy éppen éppen-csak-hogy a víz felett marad. A Transindex RMDSZ kritikája helyénvaló – csak hát maga után vonja a Communitas finanszírozásának elmaradását. Nem lehet valakit szidni és pénzt is kérni tőle. Baj, hogy a magyarországi források, egyben Fidesz források is – így ugye tőlük nem lehetett pályázni sem, az ellenzék pedig nem volt érdekelt az erdélyi sajtóban. (Újra visszaköszön a Fidesz iránti, erdélyi kettősség.) 

A búcsú és Fall Sándor 

A Transindex ellehetetlenítve érezte megát. Más szavakkal nem volt kész egyik politikai entitás kegyeiért sem esedezni, ami erkölcsileg tényleg dicséretes. A bevételek útja ettől még nyitva állt volna a szerkesztőség számára – itt azonban a tartalom minősége és mennyisége is keresztbe tett. A Transindex lassan frissült a politikán és közéleten kívül húzó részekre nem volt lehetősége, vagy akarata hangsúlyt fektetni. Nem volt bevétel – következtetünk abból az üzenetből, amelyet a szerkesztőség kollektív felmondása kísért. 

Fall Sándor, a Főtér.ro portálon fogalmazza meg, hogy az újságírók közt volt egyfajta hallgatólagos egyezség arról, hogy egymásba, ha eltérő nézeteket is vallunk, nem rúgunk bele. A Transindex hattyúdala túlzottan is mi és mindenki más jellegűre sikeredett. Ez elsősorban azzal a pár médiaorgánummal szemben nem fair, akik tényleg összekaparják a fennmaradáshoz szükséges pénzt reklámból, mindenféle pályázatból és pont ugyanolyan kis pénzen élnek, mint vélhetőleg a Transindexesek. 

A búcsú egy másik aspektusa is sántít. A Transindex stábja igyekezett erőteljesen azt a látszatot kelteni, hogy ugyanúgy jártak, mint az Index. Ha így van, ezt nem támasztották alá bizonyítékokkal, tudtunk szerint ugyanis nem vette meg a céget egy olyan politikai entitás, aki a véleményszabad leírásának keresztbe akart tenni. Minden látszat szerint a szerkesztőség távozása személyes gazdasági lépés volt, tehát nem a mundér becsületét, elveket védtek, hanem, bármennyire is érthető az ok, a tulajdon megélhetésüket – innen pedig a szerkesztőség távozása már nem annyira heroikus. Hangsúlyozzuk: nem elvárás 

senkivel szemben, hogy kis pénzen nyomorogva éljen, viszont, ha az illető ezt úgy akarja beállítani, hogy ő politikai machinációk áldozata, akkor nem felel meg a valóságnak. 

És akkor kár a Transindexért? 

Igen. Kár. Egy minőségi, jól megírt cikkeket kínáló sajtóorgánum, saját hanggal, komoly vitaindító potenciállal fontos az erdélyi magyar mikroközösség számára. A Transindex sokáig ezt a funkciót látta el, derekasan. Hogy mikor szűnt meg ilyen funkcióból, társadalmilag kevésbé relevánssá válni, nem köthető egy bizonyos dátumhoz. A funkció továbbra is üres, de ha a szerkesztőség Transtelex címen is ugyanazt teszi, mint a korábbi portál évek óta zajló lassú haláltusájában, akkor kár volt új felületet létrehozni, illetve ehhez anyagi segítséget kérni. Bízunk benne, hogy a Transtelex felfrissülést hoz az erdélyi médiába és betölti azt a szerepet, amit korábban oly jól ellátott.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Magyar-e a székely

Székely szarta a magyart – tartja a szólás, érthető módon sehol máshol, hanem éppen Székelyföldön. A szólás eredete nem ismert, nem is lehet – azonban az 1990-et követő periódusnak a hangulatát jelzi.

A magyar-magyar acsarkodásnak sok színe van: a csíkiak nagyjából minden egyéb székelyföldi zónával, az alszeg a felszeggel, stb. Ezek leginkább verbális csörték, nincs igazi utálat székely és székely közt.

Székelyföldön sok házon lobog a székely zászló, kevesebben a magyar is. A dolog nem feltétlenül a regionális identitáson múlik: volt időszak, amikor egyszerűen nem volt tanácsos más ország zászlaját (de leginkább Magyarországét) kitűzni a házra. Képzeljük csak el ezt a helyzetet Kolozsváron, Marosvásárhelyen és miért ne, Bukarestben. Nem vallja be szívesen senki, de a székely zászlós házak a nemzeti hovatartozás felvállalásának a rizikómentesebb változata volt és az ma is – ha ez a kijelentés teljességében nem is igaz, de az eseteknek egy nem elhanyagolható számában mindenképp megállja a helyét. Túlzás lenne ezt gyávaságnak hívni és nem is szabad: de sokak számára ez az óvatossági forma, hiszen az erdélyi magyarok jó részének volt már olyan tapasztalata, hogy magyarságának felvállalásáért hátrányos megkülönböztetés érte, akár a tulajdon lakhelyén is. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az állítás nem igaz mindenkire.

A székelyföli identitásnak sok rétege van: valóban létezik székelyes nyelvjárás, egy földrajzilag jól körülhatárolható terület, illetve a rajta élő tömbmagyarság, amely történelmileg is differenciálható nem a magyarságtól, csupán annak alegységére. A székelyek eredete jobbára tisztázatlan, bár több elképzelés is létezik, a török törzstől a teljesen különálló népcsoportig, lényegében egyik sem bizonyítható 100%-osan. A székelyek eredetére vonatkozó elméletek innen kezdve érzelmi töltetűvé válnak, inkább regénybe illők, mintsem tényekre alapozhatók – nyilván minden elmélet hívőinek vannak érvei, részleges bizonyítékai, de jelen pillanatban a magyar történészek közt inkább a kérdőjelek sokasága a közös nézet.

A nemzeti identitás, különösen ennek a regionális identitásai egyértelműen szenvedtek a szocialista államberendezkedés alatt, úgy Magyarországon, mint Romániában. Ezzel az erdélyi kisebbség 1990 után szembesült, hiszen a magyarországi tanrendszer nem részletezte a határon túli magyarok helyzetét, létét. Az értelmiség nyilván mindkét oldalon tisztában volt a helyzettel, a Magyarországra nagy számban érkező erdélyi magyar munkavállalókat azonban sokként érte, hogy a lehetséges munkáltatóik nem tudtak, vagy kevesebbet tudtak az erdélyi magyarokról. A dolog egyszerű: a romániai magyarok számára egyfajta paradicsomi száműzetés volt az otthoni valóság, Magyarország pedig pont az ígéret földje, ahol egyrészt jobb gazdaság, másrészt végre a nem tiltott magyarság várta őket. Ehhez képest sokan szembesültek azzal, hogy egyszerűen románként hivatkoztak rájuk. Ha erre rátesszük azt is, hogy Magyarországon gyakran a külföldi munkavállalók iránti ellenszenvet is kimutatták irántuk, akkor érthető, hogy sokan rossz szájízzel tértek haza. Ez a két gyökeresen eltérő magyarságtudat törvényszerűen szakadást is eredményezett a székelység magyarságtudatában, innen eredeztethető a „Székely szarta a magyart” viszonyulás.

A magyar-székely konfliktusra – bár ez a jelenség lényegében többnyire füst és nem láng – a modernkori Magyarország belpolitikája öntött olajat, leginkább a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazással. Ami elképzelhetetlen lett volna a rendszerváltáskor, az puszta számításból lett belpolitikai csata áldozata. A nemzeti oldal, amelyet a Fidesz képviselt, a Nagy-Magyarország paradigmára építve kampányolt, a baloldal, leginkább az MSZP pedig az idegengyűlöletre és az erősen létező, Kádár korszaki megközelítésű magyarságtudatra épített – ez utóbbiban erősen nemzetállami megközelítésű volt a kérdés, magyarán, aki nem magyarországi állampolgárságú, az nem magyar.

Ez volt a második, és sokkal jelentősebb törés a székelyföldi tömbmagyarok szemében: a magyarországi népszavazásban ugyanis nem azt látták, hogy mindkét oldalt egyaránt terheli a felelősség azért, mert politikai kérdéssé degradálták a nemzet kérdését, hanem úgy értelmezték, hogy Magyarország lakói, egy homogén masszaként, nem kívánnak közösséget vállalni a határon túli magyarokkal.

Igaz az is, hogy mindezek közben a helyi identitás Székelyföldön, a magyarságot parlamentben is képviselő RMDSZ de az MPP, később az EMNP politikai kommunikációjában hangsúlyt kapott. A székelykedés könnyedén nettósítható voksokra, a Hargita és Kovászna megyei politikusok pedig 2008-tól előszeretettel éltek is ezzel a retorikával. Az elmúlt kb. 15 év alatt további tartalmat is kapott a székely nemzettudat, amelyhez termékek, szolgáltatások, sportcsapatok is kerültek. Nem üres zacskó a székelység, de egyértelműen a régió politikusainak kezében jól forgó eszköz a szavazók motiválására.

2022-ben a népszámlálás kérdése a fentiekben említett okok miatt az RMDSZ olyan pofont kapott, amire nem számítottak. Teljesen racionális, hogy a- székelyföldi magyarokat is magyarnak vegyék számba. Fontos, mert ezen múlik a magyarságnak kialkudható, illetve a számaránya szerint alanyi jogon járó támogatás. Racionális azért is, mert a székelység is, akár a kalotaszegi, akár a csángó, akár a partiumi identitás egy régió jól meghatározható al-identitása. Kivételesen a retorzió teljes hiánya mellett vállalható a magyar identitás azonban ez elsősorban a Facebookon eredményezett kommentháborút. Az RMDSZ-t papírforma szerint támogató, azonban mégis ellenzéki magyar politikusok lovagolták meg a problémát, mégpedig úgy, hogy a szövetséget zsákutcába terelték, nem volt hát más hátra, Kelemen Hunor elnök is kellett visszakozzon, elővegye a személyes retorikájából amúgy hiányzó székely kártyát. Az RMDSZ tehát a nemzeti alegységekért lobbizik – hogy sikerrel vagy sem, az nemsokára kiderül.

Magyar-e a székely? Természetesen igen, hisz mindig is az volt. Ebben minden érdembeli történelemtudós egyetért. Eljutottunk azonban abba az állapotba, hogy ebből a kérdésből teljesen értelmetlen politikai meccs lett – az RMDSZ és leginkább az MPP és az EMNP sikeresen bokszolja egymást egy olyan meccsen, amelynek a végeredményében nem oszt és nem is szoroz az eredmény. Itt a reális gond a népesség csökkenése, magyarok és székelyek számának zsugorodása – milyen kár, hogy pont a lényegről nem beszél senki, hisz a kisebbség megmaradásához elengedhetetlen lenne az adatok javítása.

Nagy Kálmán