Vélemény: Kár-e a Transindexért?

A magyar irodalom méltatlanul hanyagolt erdélyi klasszikusa, Karácsony Benő regényének címével tette le az erdélyi magyar internetes újságírás alapjait a Transindex. 

Áthallás van a magyarországi index.hu és a transindex.ro közt – az utóbbi az előbbi nyomdokain indult el. Ahogy Magyarországon is kiszállt az alapítók java, itthon is elhagyta a portált Kelemen Attila Ármin – aki szerényen átnyergelt az Erdély Fm rádióhoz, később az OTP-hez. Kelemen személye meghatározó volt a szerkesztőség életében, az ellenzéki (csak háta mögött zsidóként is emlegetett) alapító élesebb hangvételt, merészebb újságírást honosított meg. A Transindex fiatalos és kellőképp szemtelen is volt, merészebb szóhasználatában, de tartalmában is. 

Hol tört meg mindez? A Transindex természetes liberális beállítódása már akkor meghatározó volt, amikor a magyarországi pártpolitikából átszállva nem volt szitok a liberalizmus. (Az autonómia kérdése, kisebbségi jogok, nyelvi jogok mind liberális tőről fakadnak, de ez más lapra tartozik, hogy a jobbos erdélyi magyarok lényegében balos dolgokat kérnek.) 

A Transindex tartalmi minőségének hanyatlása Balázsi-Pál Előd főszerkesztő távozása után következett be: ekkor lett Kulcsár Árpád főszerkesztő, ekkor robbantotta ki a Váta Lóránd színész nevéhez köthető „erdélyi metoo” történetet (amely sajtóetikailag mindenképpen kifogásolható volt, az ebből keletkező pert el is veszítette a szerző). 

Nem működő szerkesztőségi elvek 

A Transindex fősodrása átnyergelt az USA felkapott toposzaira: BLM, MeToo, LMBTQ jogok, amerikai szemszögű feminizmus. Ne essék félreértés, ezek a kérdések Erdély számára sem semlegesek, azonban a hazai társadalmi berendezkedés egyszerűen nem alkalmas pillanatnyilag ilyen kérdések állandó tematizálására. A Contact-Kontakt laza struktúrájú szerkesztőségének az a véleménye, hogy az emberek személyiségi jogait tiszteletben kell tartani: szexuális orientálódástól, etnikai hozzátartozástól függetlenül. A diszkrimináció nem a mi asztalunk – hangsúlyozottan, nem gondoljuk azt, hogy a felsorolt kérdésekről nem kell beszélni. 

A szélesebb közönség reakciójából ítélve a Transindex azonban nem tematizált jól. Más szavakkal fogalmazva, olyan kérdéseket vetettek fel, amelyekre az olvasók nem voltak nagyon kíváncsiak. Érzésünk szerint a megosztó témák hoztak kattintásokat, azonban régi olvasóknak is az csapódott le, hogy a Transindex egyre inkább ezekről szól. Talán az is kijelenthető, hogy a Transindex megpróbált egyfajta erdélyi cancel kultúrát megteremteni – ami egy eleve kis közösségben nehezen működtethető és kontraproduktív is. 

Közben háttérbe szorultak közéleti témák, a tömbmagyarságot Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen érintő problémák, de Kolozsvárról is egyre kevesebb szó esett – holott a 

szerkesztőség ott működött. Az olvasók ellenszenve többféleképp magyarázható: a Fidesz indíttatású média, ami sokkal jobban működik az erdélyi magyaroknál, más témákat diktált. Ezt a szerkesztőség nem ismerte fel, illetve a magyarországi baloldali sajtó meghosszabbításaként alapjából mindent elítélt, ami a Fideszhez köthető. Ezek Erdélyben azért nagyberuházások, egy-egy közönség életében fontos pontok voltak – nehezen mérhetők úgy, ahogy Magyarországon látszanak. A Fidesz minden hibája ellenére komoly segítséget nyújt az erdélyi magyarságnak – ez egy kettős helyzetet teremt, amelyet objektív újságírásban nem szabad figyelmen kívül hagyni. 

Minőségi hanyatlás 

A Transindex minőségi portálból egy kevésbé informatív, kevésbé jó minőségben megírt platform lett, ahonnan kiszorult a sok álláspontú, jellegzetesen erdélyi sokszínűség. A sport és a technika rovatok, de a divat, színház, film és zenekritika is elenyészőleg tűnt csak fel. A frissessége lett oda a szerkesztőségnek – mintha a romló anyagi helyzet mellett megsavanyodott volna a szerkesztői brancs. Ez utóbbi egyébként érthető, de… 

De. Az erdélyi sajtóra jellemző – sajnos – hogy kis pénzből, alacsony profit, vagy éppen éppen-csak-hogy a víz felett marad. A Transindex RMDSZ kritikája helyénvaló – csak hát maga után vonja a Communitas finanszírozásának elmaradását. Nem lehet valakit szidni és pénzt is kérni tőle. Baj, hogy a magyarországi források, egyben Fidesz források is – így ugye tőlük nem lehetett pályázni sem, az ellenzék pedig nem volt érdekelt az erdélyi sajtóban. (Újra visszaköszön a Fidesz iránti, erdélyi kettősség.) 

A búcsú és Fall Sándor 

A Transindex ellehetetlenítve érezte megát. Más szavakkal nem volt kész egyik politikai entitás kegyeiért sem esedezni, ami erkölcsileg tényleg dicséretes. A bevételek útja ettől még nyitva állt volna a szerkesztőség számára – itt azonban a tartalom minősége és mennyisége is keresztbe tett. A Transindex lassan frissült a politikán és közéleten kívül húzó részekre nem volt lehetősége, vagy akarata hangsúlyt fektetni. Nem volt bevétel – következtetünk abból az üzenetből, amelyet a szerkesztőség kollektív felmondása kísért. 

Fall Sándor, a Főtér.ro portálon fogalmazza meg, hogy az újságírók közt volt egyfajta hallgatólagos egyezség arról, hogy egymásba, ha eltérő nézeteket is vallunk, nem rúgunk bele. A Transindex hattyúdala túlzottan is mi és mindenki más jellegűre sikeredett. Ez elsősorban azzal a pár médiaorgánummal szemben nem fair, akik tényleg összekaparják a fennmaradáshoz szükséges pénzt reklámból, mindenféle pályázatból és pont ugyanolyan kis pénzen élnek, mint vélhetőleg a Transindexesek. 

A búcsú egy másik aspektusa is sántít. A Transindex stábja igyekezett erőteljesen azt a látszatot kelteni, hogy ugyanúgy jártak, mint az Index. Ha így van, ezt nem támasztották alá bizonyítékokkal, tudtunk szerint ugyanis nem vette meg a céget egy olyan politikai entitás, aki a véleményszabad leírásának keresztbe akart tenni. Minden látszat szerint a szerkesztőség távozása személyes gazdasági lépés volt, tehát nem a mundér becsületét, elveket védtek, hanem, bármennyire is érthető az ok, a tulajdon megélhetésüket – innen pedig a szerkesztőség távozása már nem annyira heroikus. Hangsúlyozzuk: nem elvárás 

senkivel szemben, hogy kis pénzen nyomorogva éljen, viszont, ha az illető ezt úgy akarja beállítani, hogy ő politikai machinációk áldozata, akkor nem felel meg a valóságnak. 

És akkor kár a Transindexért? 

Igen. Kár. Egy minőségi, jól megírt cikkeket kínáló sajtóorgánum, saját hanggal, komoly vitaindító potenciállal fontos az erdélyi magyar mikroközösség számára. A Transindex sokáig ezt a funkciót látta el, derekasan. Hogy mikor szűnt meg ilyen funkcióból, társadalmilag kevésbé relevánssá válni, nem köthető egy bizonyos dátumhoz. A funkció továbbra is üres, de ha a szerkesztőség Transtelex címen is ugyanazt teszi, mint a korábbi portál évek óta zajló lassú haláltusájában, akkor kár volt új felületet létrehozni, illetve ehhez anyagi segítséget kérni. Bízunk benne, hogy a Transtelex felfrissülést hoz az erdélyi médiába és betölti azt a szerepet, amit korábban oly jól ellátott.

Nagy Kálmán