Demeter Szilárd kitaposta Budapesten: megmentik a Székelyhont, új felületet kap az Orbán János Dénes fémjelezte Előretolt Helyőrség, izmosodik a Krónika, lesz erdélyi női magazin. 2018-ban beköszönt az Erdélyi Médiatér, illetve az ehhez köthető számos al- és oldalág. Megmenekült az erdélyi sajtó – szusszantak fel sokan. Négy év sem kellett hozzá: a helyzet rosszabb, mint valaha volt.
Magyarországon, Visegrádon zajlott a II. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozó. (https://kronikaonline.ro/kulfold/a-nyomtatott-kronika-megszunese-is-teritekre-kerult-a-ii-karpat-medencei-magyar-mediatalalkozon) Kissé fagyos volt a hangulat a Thermal Hotel Visegrád (egy éjszaka kb. 800 lej) konferenciatermében, amikor is az Orbán Viktor szócsövének számító Gulyás Gergely elmondta, hogy „Az nem fordulhat elő, hogy aki aktívan és jól dolgozott, bármilyen támogatás hiánya miatt az utcára kerül, elveszíti állását”. Az Erdélyi Médiatér ernyője alá tartozó sajtóorgánumok mintegy 300 munkatársa – ebbe beleértve Erdély egyetlen magyar nyelvű, országos napilapját is – némiképp másképp ítélheti meg a helyzetet, ugyanis számukra az év vége egyben a dal végét is jelenti.
Megszűnik a Krónika, a Székelyhon, a Nőileg, a Székely Hírmondó, a Heti Hirdető nyomtatott változata, helyette pedig valamiféle skeleton crew-val ellátott online sajtó marad. Leépítés lesz a portáloknál, de a korábban Marosvásárhely és környékének magyar és román vegyesrádiójából kinőtt Radio Gaga hálózatában is, a gyergyószentmiklósi Fény tévét pedig értesüléseink szerint eladják. Demeter Szilárd jószándékkal kikövezett mentőútja mégis a pokolba taszította az erdélyi magyar sajtó ingatag szekerét, ahonnan nem lesz visszaút.
Hangosan senki sem beszél az okokról, pedig elég egyértelműek: a cégcsoportba nagyjából évi 5 000 000 eurót toltak bele Budapesten, egyrészt azzal a szándékkal, hogy szilárdítsák az erdélyi magyar média helyzetét, másrészt, hogy a Fidesz szavazatait növeljék. Az akció olyan szempontból jó volt, hogy a szerény anyagi lehetőségek miatt legatyásodott szerkesztőségeket végre új technikával szerelték fel, a munkatársak fizetését az erdélyi sajtóban szokásossá vált éhbérről pedig a valamelyest jobb 2500-3000 lejre emelték fel.
Ami egyszer már megtörtént Székelyudvarhelyen, az megismétlődött az erdélyi sajtó javával: a rossz menedzsment (bár van, aki konkrét lopást emleget, ez tényekkel nem támasztható alá) egész egyszerűen nem hozta el a várva várt eredményt: nem sikerült a meglehetősen nagy médiakonglomerátumnak az anyagi függetlenség üdvös útjára lépni. Az évente befolyó támogatást lényegében eltapsolták: fölösleges felvásárlások, applikációfejlesztés, youtube-os beszélgetőműsor nevetségesen drága előállítása, indokolatlan ingatlanbérlések, munkaközvetítési portál létrehozása, portálok működtetése népszerűsítés nélkül, csupa olyan dolog, ami a felelőtlenség és az amatőrség jeleit viseli magán. A cég, bár meglehetősen nagy volt, egyetlen alkalommal sem működött együtt azokkal a bukaresti reklámügynökségekkel, akik az igazi nagy ügyfeleket hozzák, pedig a szerteágazó médiatermékek érdekessé tehették volna a multinacionálisok számára is, hiszen lefedésből is olyan területekre jutottak el, ahová román nyelvű sajtótermékek nem.
Az utolsó komolyabb akvizíció a Kovászna megyei Székely Hírmondó felvásárlása volt: a pillanatnyilag szökésben levő korábbi RMDSZ elnökjelölt, Olosz Gergely érdekeltségébe tartozó lapot mindössze hetekkel azelőtt adták el, mielőtt a kártyavár megomlott volna.
A cégcsoport középvezetőinek nyilatkozata arra enged következtetni, hogy ők maguk sem tudtak arról, hogy a pénzes zsák kiürült. Demeter Szilárd mossa kezeit, neki már nincs köze a céghez – nyilatkozta le több lapnak is, a magyarországi illetékesek pedig úgy tesznek, mintha nem tudnának semmiről.
A legfájóbb az egyetlen magyar napilap elvesztése, ami több dologra is enged következtetni. Azok, akik az erdélyi sajtóról döntenek, nincsenek tisztában a nem-politikai jellegű média fontosságával egy kisebbség életében. Jól hangzik a Gulyás Gergő kijelentése, hogy a nyomtatott sajtó elvesztette a harcot, ez azonban egy kisebbség esetében a lélekmentés eszköze. Ha ezt nem veszik figyelembe, akkor viszont ott a másik valós ok, a pénzcsap elzárására: Orbán Viktor és pártja, a hathatós támogatások, agrár, sport, kultúra, sajtó területén sem kapott lényegesen több szavazatot, mint korábban. Mivel Magyarország likviditási gondokkal küzd, az EU-s milliárdok nem érkeznek, ott spórolnak, ahol jónak látják: többek közt a nyomtatott médián is.
„Csinálunk majd másik újságot” – mondhatják, de a helyzet nem ennyire egyszerű. Felvásárolni más sajtóorgánumot nehéz lesz, hisz a lecke egyértelmű: a Fidesz megvesz, ha baj van, magadra hagy. Ettől ugyan lehet még újra létrehozni print médiát, azonban ez az esély inkább matematikai.
A legjobb megoldás az erdélyi sajtó támogatására teljesen más lett volna. Késő bánat, de azért írjuk le: könnyen elérhető pályázati rendszer, felszerelésre, működésre. Évi 5 millió euróból sok médiatermék maradt volna talpon, ám ez az összeg elveszett egy túlméretezett, önjárásra képtelen apparátusban. Azért szomorú a helyzet, mert számos tapasztalt, jó tollú újságíró és az őket félig-meddig fenntartó szerkezet tört így végérvényesen össze.
A következtetés elég egyértelmű: nem lehet Budapestről erdélyi magyar sajtót gyártani, ugyanakkor a gigasajtóorgánum létrehozása ellentétes a fogyasztói szokásokkal. Szerencsésebb hagyni a helyi sajtót, hogy vívja meg harcát, támogatást pedig direkt módon kell adni az egyes sajtótermékeket birtokló cégeknek, egyesületeknek.
A Fidesz számára van egy feladat, ami inkább erkölcsi kötelesség: ha olyan emberekre bízták a pénzt, akik elherdáltak, találjanak újabb embereket, akik egy-egy átfogó erdélyi sajtóterméket tudnak működtetni. Nem lesz ez soha nyereséges, sohasem lesz pénz a munkatársak túlfizetésére, de identitásmegőrző, közösségformáló szerepe lesz. Ha ezt nem teszik meg, akkor ők maguk tettek egy gigantikus lépést annak irányába, hogy az erdélyi magyarság identitása megszűnjön.
Nagy Kálmán