Nehéz lenne ezt elmagyarázni egy román embernek: a magyarok azon része, amely tömbben van, jószerével Magyarországon él. Ha fizikailag nem is, de gondolataiban…
A székely vagy éppen tömbmagyar párhuzamos állam él és virul. Aki nem hiszi, nézze csak meg, a Magyar Távirati Iroda (MTI) éppen november 10-én közölt egy felmérést, amely szerint a Bálványos Intézet és a Transilvania Inquiery felmérése szerint az erdélyi magyar kettősállampolgárok 42%-a aktív szavazásra készül a 2022-es magyarországi választásokon.
De miért?
Erdélyi magyarként, székelyként érzelmi kérdés magyar állampolgárnak lenni. Egyre inkább. Az erdélyi magyarság számára van pár olyan kérdés, amely kulcsfontosságú lenne: az oktatás, ebből még inkább a felsőoktatás, a magyar nemzeti szimbólumok használata, illetve a nyelvhasználati kérdések. A felsorolt körök közt sok az átfedés, így, ameddig a román állam megoldások helyett elkeni a kérdéseket, a frusztráció nő.
A másik fontos tényező ebben a hangulatban, hogy a mindenkori romániai állami kommunikáció az anyanyelviek irányában is komoly problémákat mutat, a kisebbségieket pedig nem is célozza. Romániában ma, 2021-ben sincs olyan központilag vezérelt szócső, amely a roma, magyar, vagy a minimális szász kisebbséget akarja elérni. (Kérdezheti a kedves olvasó, hogy de mi van a TVR, illetve az állami rádiók magyaradásával. Hogy mi van? Számtalan probléma merül fel ezekkel, legtöbbször az aktualitás hiánya, különösen a televíziónál. Ezek a szerkesztőségek, függetlenül a csapat átlag Matuzsálem korától, önállóságot élveznek, sokszor kulturális megváltó szerepet képzelnek el maguknak – azaz „közszolgálatiasan” értelmiségiek, ami nem teszi őket a szélesebb közönség kedvelt információs forrásává.) Összehasonlításul a magyarországi közszolgálati tévé a Fidesz kormány szócsöve, ami eljut sok háztartásba. És van hasonló kereskedelmi jellegű adó is – innen fakad az a nézet, hogy a kormány javarészt leuralta a médiát. Romániában ilyen nincs – a bármikori kormány érdemeiről nem tájékoztatják a polgárt. A magyarországi lépésekről viszont igen, a magyarországi pénzből, Erdélyben zajló beruházások is komoly visszhangot kapnak.
A hivatásos média mellett a helyi politikum is népszerűsít minden magyarországi beruházást – ilyenkor Orbán Viktor palástjának szélén kapaszkodva, a helyi vezetők is kapnak egy kis elismerést a választópolgártól – szóval mindenkinek bolt a bolt.
Van egy olyan vonzata is a dolgoknak, hogy Magyarország több stadiont épített a székely megyékben, mint Románia. Több egyetemet is, meg orvosi lakást, meg számos más beruházást, ha nem is direkt módon, de egy-egy helyi céget segítve. Ezt, ha néha hangosan nem is mondja ki egyik médiaorgánum sem, azért a helyiek tudják.
A választópolgár ebből a következőt látja: a hazaiak nem oldják meg a problémákat, pl. az aszfaltozás, romos épületek rendezése stb., közben a magyarországiak igen.
Sarkítás a kijelentés, persze, de összeadva a magyar nyelvű médiából érkező Fidesz érdemeit részletező hírekkel, a polgári lakosságban természetesen előforduló, vagy épp aktuális eseményekkel gerjesztett Románia-román-ellenességgel furcsa helyzet alakul ki: az emberek azt látják, hogy a magyar állam tesz értük, a román nem. Itt az sem szempont, hogy a román állam a román anyanyelvű polgárokért is alig tesz valamit…
Amikor egy-egy közvéleménykutatásból kisül, hogy az erdélyi magyarok magyarnak tartják magukat, akkor az online hozzászólások román részről borítékolható eredményt hoznak. Folytatódik ez akkor is, ha felmerül, hogy a román-magyar kettős állampolgárok Magyarország támogatásában jobban bíznak. Igaz ez akkor is, ha kiderül, hogy a megkérdezettek javarésze azt szeretné, hogy Magyarországon éljen. (Vannak ilyen felmérések, időnként borzolják a kedélyeket.)
Nehéz egy román embernek elfogadni, hogy Romániában a magyarok elégedetlenek. (Hogy a román emberek is, az ilyenkor ismét nem érv.) Még nehezebb elfogadni, hogy értékelik a magyarországi segítséget, nagyberuházást (ilyenkor, rendszerint a helyi románok is). A közönség diszkriminatívnak találja, hogy Magyarország magyarok lakta vidékre pumpál sok pénzt. A hozzászólók szeparatizmusnak értelmezik ezt – bár a történelem során nem csatoltak még egyszer sem el, egyetlen, pici darab országot sem pl. stadionépítéssel.
Egyes hozzászólókat zavar az is, hogy az erdélyi magyarok szavazatait várja a Fidesz. (Igaz, ez a magyarországi ellenzéki szavazókat jobban zavarja, de az megint más eset.) A dolog pedig Romániában is ismerős kellene legyen: hiszen a déli megyékben a PSD úttal, kisebb-nagyobb beruházással köszönte meg a voksokat.
Tulajdonképp aki románként azt kifogásolja, hogy az erdélyi magyarok a magyarországi választásokon szavazzanak, nem tud érveket felsorakoztatni ez ügyben. Egyes magyarországi ellenzékiek szerint adózáshoz kellene kötni a szavazás jogát – ez sem logikus feltétlenül. A beruházásokért – mondják a magyarországi ellenzékiek – valamit kellene adnia a határon túli magyarságnak. Elfeledkeznek ugyanakkor valamiről: a Magyarország határain kívül élő magyarság adott már sokszor a beruházásokért cserében valamit: vért. Magyarországot a legtöbb határon túli magyarok által lakott terület azzal támogatja, ami ott nagyon-nagyon értékes, ráadásul fogy: magyar emberrel. Hogy ezt stadionban, anyagi támogatásban nehéz kvantifikálni… az több mint biztos.
Nagy Kálmán
