Ha nagyobb vonalakban akarjuk az idegengyűlölet jelenségét elemezni rendszerint leginkább az eltérő kultúra, illetve az ezzel hordozott, a szemlélő szerint negatív viselkedésminta az ok. Ilyenkor rendszerint tovább rontja a helyzetet, hogyha az adott közösségen belüli kisebbségről beszélünk.

A cigány szó jelzőként szitokszó úgy a román, mint magyar nyelven. Ez elég sokat elmond a romákhoz történő viszonyulásáról mindkét népcsoport esetében. Tegyük ehhez hozzá, hogy az országon belül nem csak románul, hanem romani, illetve magyar anyanyelvű roma csoportok is élnek. Ezt is tudja mindenki.

A romákkal szembeni előítéletek több irányból származnak: mivel jelentős részük mai napig mélyszegény közösségekből származik, ahol az integráció közüzemi szinten sincs jelen (víz ásott kutakban, villamosság sok esetben illegálisan érhető el), a higiéniai aspektusuk is megkülönbözteti a romákat a városi polgárok zömétől. Tovább ront a cigányság helyzetén, hogy éppen a mélyszegénység okán a megélhetési bűnözés is gyakori jelenség köreikben.

Bár Ionopot Iohannis váltig állítja, hogy Románia kisebbségi Kánaán, a romák és a románok, magyarok, gyűjtői mennyiségben elérhető szászok mellett kimagasló a munkanélküliek, írástudatlanok, számítógépes alapismeretekkel nem rendelkezők, személyi okmányokkal („buletin”, születési bizonyítvány) nem rendelkezők száma. Bármit mond az elnök (vagy bármelyik korábbi elnök, miniszterelnök) a kisebbségi paradicsomban van némi zűr.

Nem találtunk statisztikát a romák felzárkóztatási kísérleteire elköltött összegekről – sanda gyanúnk, hogy ezekből sokan szereztek csinosabb vagyont, a célszemélyeket azonban elkerülte a számukra előirányzott pénz. Ahogy az ország lakóinak javarészére, így a roma emberek számára sincs semmilyen stratégiája Romániának, leszámítva egy-két szemkiszúrásnak sem elegendő látszatintézkedést.

Miért nem működik a romák integrációja? Első sorban ugyanazon okért, amiért a magyarok is tüskét jelentenek sok nemzetféltő szemében: a románoknak, magyaroknak az a véleménye, hogy a romák akkor jó romák, ha úgy viselkednek, mintha nem romák lennének. Arról, hogy a többségiek körében elfogadott szociális konvenciók betartása ésszerű elvárás-e vagy sem, lehet vitatkozni. Nézzük inkább a valóságot. Erdélyben a szegregáció jellemző: a cigányok rendszerint valamilyen gettóban laknak, hol egy korábbi kényszerhelyzet utóhatásaként, hol egy most is fennálló helyzet miatt. Nyilvánvaló, hogy a társadalom problémái fokozottabban jelentkeznek a mélyszegénységi állapotok közt: ha egy pályakezdő, diplomás fiatal nem tud megengedni magának egy lakást (sokszor még a lakbért sem), akkor ez egy képzetlen, banki hitelhez semmiképp sem elég stabil jövedelmű, mélyszegény roma esetében nyilván elképzelhetetlen. Tegyünk erre rá még egy lapáttal: a roma közösségben az átlagos gyermekvállalási mutatók lényegesen jobbak, mint az ország többi lakója esetében, magyarán, sokkal nagyobb szükségük van lakhatási lehetőségre. Ez a munkaviszony hiányában szociális segélyből élők számára egy módon hidalható át: illegális építkezésekkel.

A munkaviszony kérdése is necces: sokan kerek-perec úgy gondolják, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni – mint minden általánosítás, ez sem állja meg a helyét. Nehéz lenne ezt statisztikával alátámasztani, hiszen vannak települések, ahol a roma lakósság munkavállalási mutatói kevéssel térnek el a többi lakóétól: ezek a példák azonban arra elegek, hogy lássuk, van pozitív példa. A legtöbb szakma valamiféle képzést feltételez: ez ami az országos átlagnál jobban rontja a romák munkapiaci elhelyezkedését.

És ott van még a szociális kirekesztettség. A roma fiatalok agresszív magatartása visszatérő probléma, aminek sok oka van, de a kirekesztettség kiemelt helyen van. A megvetésre ez is válasz.

Alaptétel, hogy a homogén közösségek és a heterogén közösségek elfogadási mutatói közt nagy a különbség. Az emberek javarészének borsódzik a háta attól, hogy cigány legyen a tőszomszédja – erre vonatkozóan évente jelennek meg közvéleménykutatások. Nem véletlen, hiszen hangos zenével, agresszióval asszociálják a roma szomszédot (halkan hozzátenném, hogy ezeket az embereket a tengerparton magukkal hozott hangfalból zúgó zene nem zavarja – az undorban nincs logika).

De miért is írjuk le mindezt. Viszolyogjon bárki a cigányoktól amennyire akar, a társadalom problémáinak megoldása lehetne az integráció. Kezeljük HR kérdésként. Van X számú munkaképes roma, akik a munkavállalói szegmensből hiányzó Y százaléknak felelnek meg. Közgazdaságilag fogalmazva: X összeget fizetünk munkaképes emberek szociális juttatásaira, ahelyett, hogy Y összeg adóval járulnának az államháztartási hiányhoz hozzá. És végezetül kezeljük a kérdést a közvéleménykutatások szemszögéből: arra a kérdésre, hogy párnak, rokonnak, szomszédnak elfogadnának-e cigány embert lehet, hogy sok tagadó válasz érkezett: arra viszont, hogy ételfutárnak, bolti kiszolgálónak, Über sofőrnek, építő munkásnak, szakácsnak, sebésznek elfogadnának-e roma embert mindenképpen kevesebben válaszolnak nemmel.

Ehhez persze nyitás kell. Nem elég. Románok, magyarok nyitása: el kell a romáknak is hinni, hogy lehetnek annyira átlagpolgárok mint a többi. Itt jön be egy jó példa a képbe, amiből a szerkesztőségünkben elindult a beszélgetés: a cigány közösségek közt is kiemelten nyomorú sorsú pataréti cigányok Khetane néven közösségi fesztivált tartanak a napokban, ahova bárkit várnak. Legalább kíváncsiságból érdemes lenne mindenkinek kilátogatni, hogy lássuk milyen is kitani (a szót magyar roma közösségek így használják: jelentése együtt).

Nagy Kálmán

Fotó: Facebook Radio Pata