A Hobo Blues Band felvétele, amit alább osztottunk meg, 1997-ben látott világot. Átvitt értelemben bontogatja a medvevadászat kérdését, sok politikai felhanggal. A medve kérdés azóta még több politikai színt kapott, igaz nem az anyaországban, hanem itt, Romániában.

Az Agent Green civil szervezet számunkra onnan volt ismerős, hogy az ország őserdőinek megmentéséért kampányolt. Természetvédelmi övezetből sehol sem termelnek fát ki, ahol számít, hogy az ökoszisztéma érintetlensége megmaradjon – ez valóban nemes ügy, lehet támogatni. Az Agent Green tevékenysége az utóbbi időben azonban előjelt váltott. Minden Arthurnál kezdődött….

De ki az az Arthur?

Az Agent Green május elején számolt be arról, hogy a Kovászna megyei Ozsdolán a faluba bejáró, komoly károkat okozó nőstény medve helyett az ország legnagyobb hímét, Arthurt lőtte ki április során, nem kisebb személy, mint Emanuel, Lichtenstein hercege. A probléma csupán annyi, hogy egymásnak ellentmondó információk láttak ezzel kapcsolatban napvilágot, Ozsdola polgármestere, Pénzes Ágoston is árnyalja a kérdést: elmondása szerint a faluba több anyamedve jár be bocsokkal (most is), illetve a szóban forgó kapitális példány is (aki vagy Arthur vagy nem, mert a falubéliek nem szoktak nevet adni a garázdálkodó medvének).

Követhető, hogy az Arthur kérdést követően komoly politikai támadáshullám indult Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter, illetve Klaus Iohannis államelnök ellen. Ha végignézzük az Agent Green kommunikációját, az jön le, hogy kőkeményen politizálnak, Gabriel Păun, az egyesület elnöke elzárkózik minden véleménytől, amely nem egyezik a sajátjával. Összegezve, e sorok szerzői számára az Agent Green civil szervezet nem tűnik igazi NGO-nak, hanem sokkal inkább politikai eszköznek. (Hab a tortán, hogy sajtóértesülések szerint a civil szervezet képviselője Kovászna megyei tartózkodása során a megye legdrágább szállásán, a grófi Mikes Kastélyban, a Zabola Estate Transylvaniaban szállt meg, ahol egy éjszaak ára 200 euró fölött kezdődik. Hogy egy civil szervezt mire költi a pénzét, saját dolga – viszont az Agent Green esetében sokan emlegetik a titkosszolgálati hátteret, bármit is jelentsen ez a szervezet tevékenységére nézve.)

Ez a cikk azonban nem az Agent Greenről szól, hanem az országban egyre súlyosbodó medveproblémáról. Ebben az ügyben két paradigma ütközik: az egyik a környezetvédelmi szempont, amely igenis jogos: a Ceaușescu érára jellemző vadászati módszer (szándékosan nem írtunk e helyen kultúrát) alaposan megtizedelte a medvék számát, egyes vélemények szerint a kihalás is veszélyeztette a fajt – ez utóbbi azonban inkább aggódalom volt, mintsem a valóság. Minden esetre 1989 után kis számú medvepopuláció volt az országban, amit jogos volt védeni. A másik szempont pedig az állampolgárok biztonsága – ami egyelőre úgy tűnik, nem kap elsőbbséget.

A medve kérdés sokban hasonlít a fakitermelés kérdésére: a racionalitás hiányzik mindkét területen, különösen jogalkotói szinten. Más szavakkal fogalmazva, a választók és választottak hozzáértésének hiánya ütközik egy elég erős lobbival.
Az erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás szavak beszédesek: a tevékenység racionális és fenntartható mivoltára utalnak, ami Romániában inkább nyakló nélküli pusztítás, vagy teljes tilalom között ingadozik. A szélsőségek azonban nehezen tarthatók: mindkettő a természet egyensúlyának megbomlásához vezet.

A vadgazdálkodás célja, hogy egyensúlyban tartsa az állományt, emberi beavatkozással adjon teret a fejlődéshez, a vadállatok közti egyensúlyt biztosítsa. Nem esett a médiában sok szó arról, hogy a nagyszámú medve táplálkozni fog, de meséknek ellentmondóan nem csak málnával és mézzel, hanem kisebb vadakkal is: vadmalacokkal vagy őzgidákkal is. Mielőtt valaki felcsattana az is szót vegye figyelembe. A vadászok panaszkodnak, hogy gyakran találnak tetemeket, amelyek ezt bizonyítják. A vadászok egy része sem ártatlan a helyzetben, mert van rá példa, hogy települések közelében vagy ritkábban, akár turistaösvényen is zajlik a nagyvadak etetése. (Ez utóbbi nyilván vonzza a medvéket, és riasztja a turistákat, ami kedvez a vadászatnak. A praktikát tisztességes vadászok elítélik.)

Van még egy gondolat, amit itt kell felejteni: gyakran találkozni olyan véleményekkel, hogy a medvék élettere szűkül az erdőírtások miatt. Ez ebben a formában nem állja meg a helyét, hiszen az erdőírtás következtében cserjések jelennek meg, olyan növényzet, amelyben több a táplálék a medvék számára. Az erdőírtás zaja, a különböző terepautók, ATV-k azonban gondot jelentenek, akárcsak az amatőr terepmotorosok, akik megzavarják a nagyvadak nyugalmát. Ezen a téren kiemelten baj, hogy a rezervátumok, természetvédelmi övezetek nem jelentenek háborítatlanságot – bár ép ésszel szinte felfoghatatlan, de ilyen helyeken is legeltetnek, termelnek ki fát, illetve terepeznek, holott a törvény elviekben tiltja.

De mi történjen akkor a településekre bejáró, emberi életet veszélyeztető medvékkel? Colorado államban, az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb természetvédelmi övezete található a Rocky Mountain hegyvonulat környékén. Ezek feketemedvék, kisebbek a hazai barnamedvéknél, azonban csupán 2017-ben 168 példányt eutanáltak (a szakirodalom finoman fogalmaz, de ez lelövést jelent): az ok, hogy „túlzottan hozzászoktak az emberi jelenléthez”. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bejártak a településekre, emberre támadtak. Az intézkedés az amerikaiak szerint nem az embereket szolgálta, hanem a faj fennmaradását – nyilván ezen is lehetne vitatkozni.

A mit kéne tenni vonalon valószínűleg évekkel megkésett intézkedés a Tánczos által javasolt gondolat, hogy a településeken bajt okozó, embert támadó medvéket átköltöztessék, más megoldás hiányában lelőjék. A teljes vadállományt (nyúltól medvéig) kellene felmérni, nem vadásztársaságok és nem civilszervezetek által, hanem az erre szakosodott cégekkel (világszerte létezik pár). Ez nem pár hónapos munka, hanem évtizedes, de lehet prioritásokat felállítani: pl. a medvék mozgását figyelni, számukat meghatározni. A vadászat és erdőkitermelés irányát a gazdálkodás felé eltolni, nyilván ökológiai hangsúllyal. Ebbe igazán bele kell férjen, hogy a vadak etetését is szabályozni kell: ha az etető nem az emberek által látogatott zónákban van, a medve sem jár arra.

A vadászat etikussága filozófiai kérdés, az emberi élet prioritás szintén. Ha az ember a vadonban találkozik medvével az nem meglepő, azonban ha úton útfélen, akkor már a politikum kollektív felelőssége a beavatkozás. Romániában a beavatkozás ideje már tegnap is késő lett volna.