Magyarországon 2022-ben választást tartanak. A Fidesz győzelem borítékolható, ennek az aránya azonban nem. A Fidesz abszolút többségre gyúr, ebben pedig nagyon is számít az erdélyi magyarságra. Valljuk be, nem csókért építik az erdélyi projektjeiket.
Az Átlátszó erdélyi divíziója elég részletes írást közölt arról, hogy miként vette meg az RMDSZ-t kilóra a Fidesz (https://atlatszo.ro/tamogatasok/milliardokkal-olajozott-erdekhazassag-igy-hoditotta-meg-az-rmdsz-t-a-fidesz/). Sípos Zoltán kijelentései javarészt helytállók, azonban két aspektust nem árt hangsúlyozni.
Orbán Viktor karakterrajzából rendszerint az autokrata tulajdonságot szokás hangsúlyozni – ami valós, valószínűleg maga sem tagadná, ha őszintén nyilatkozna. Egy másik dolog azonban, hogy Orbán a Horthy vagy Kádár karaktereket ülteti gyakorlatba, nyilván további elméletekkel kiegészítve, például a Yuval Noah Harari Homo Deus-ában megfogalmazottak alapján. Orbán mítoszt épít, az ő autokráciája pont az imént felsorolt vezetők mintáját használva, amelyekben a személyi kultusz mindig hangsúlyos.
Okosan sakkozik, ugyanis állandóan cserélődő kulcsembereket exponál: Szijjártó, Lázár, Gulyás könnyedén cserélhető, de fontos sakkfigurák a NER-ben. A NER, azaz Nemzeti Együttműködés Rendszere ugyanis nem csupán PR bullshit. Orbán valószínűleg sejti, hogy Damoklész banánhéján tudnak a legjobban elcsúszni, azaz elenyésző apróságokon, amelyek felgyűlnek az emberek fejében, ezért a politikailag exponált embereket folyamatosan forgatja, cseréli. A gesztus nyilván nem az ellenzéknek szól, hanem a tulajdon szavazóbázisának, amely a kezdeti fiatal, városi és értelmiségi táborról lecserélődött a vidéki, alacsonyan képzett, nemzeti érzelmekre nyitott táborra – nyilván nem kizárólag, de a túlnyomó többségre igaz az állítás. Orbán fejével gondolkodva 4-8 évig elviselhető egy-egy politikus helikopterezése, jachtozása, a kereszténydemokrata orgiák azonban nem mutatnak jól a párt portfóliójában. Na de ez mégis a magyarországi belpolitika. Mi a helyzet Erdéllyel?
Az erdélyi magyarság a NER része. Van egy elég erős erdélyi társaság, olyan látható vagy láthatatlan emberekkel, akik ott mozognak a Orbán gravitációjában, innen pattant ki a hazai magyar nyelvű sajtót monopolizálni kívánó Erdélyi Médiatér Egyesület, ami Fidesz pénzen és érdekek mentén bővítette a párt sajtós befolyását, ugyanakkor megmentette a korábban elsikkasztott pénzek hiányában vergődő médiatermékeket. Az Átlátszó újságírója azt rója fel Orbánnak, hogy az erdélyi politikáról csak bizonyos embereken át tájékozódik, így követett el hibát hibára Tőkés, Toró, majd Olosz támogatásával, mielőtt be kellett látnia, hogy az RMDSZ a nyerő ló, még akkor is, ha nem örvend neki. Ezt a hibát tehát javította, az erdélyi Fidesz befektetések (Erdélyi Médiatér, Pro Economica) környékén zajló gondok valószínűsíthetően nem érték el a pártvezér ingerküszöbét, hiszen vannak gyümölcsöző viszonyok is éppen az RMDSZ-es együttműködéssel, amely most minden jel szerint eléri célját, működik.
Az erdélyi magyarok döntő és túlnyomó többsége Fidesz szavazó. Pont. Ez nagyon optimista esetben 1-2 képviselőt jelent Magyarországnak, amit az ottani ellenzék durva belügyi beavatkozásként tálal, azonban nem fajsúlyos.
Mit akar Orbán Erdéllyel? Ha Putyin elnök székében ülne, akkor visszacsatolná, mint a Krími félszigetet Oroszország. Ezt azonban ő is tudja, hogy nem valószerű, legalábbis az aktuális geopolitikai berendezkedés mellett – nevezzük csak ábrándnak. A következő dolog, ami Orbánnak elemi érdeke, a Fidesz szavazó. Ezt Erdélyből megkapja, akár exportra is. Ha fenntartásokkal is, de az emigráns magyarok java része támogatja a politikáját szavazatával.
A harmadik dolog furcsább. Minden jel arra utal, hogy Orbán egyfajta atavisztikus nemzettudatban él: ebbe belefér az erdélyi magyarság önzetlen támogatása is, valamint az is, hogy ez által borsot törjön a román fél orra alá. Ha Orbán Hararit olvassa, akkor a társadalom kontrollját és a humánközpontú demokrácia halálát is leszűri műveiből – ennek a média újfajta cenzúrázása az eszköze. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden elég nagy felületet fel kell falni, az ellenfelet nem szabad labdához engedni. Ha egyedül vagyok a pályán, akkor nyerek. Ha nem tudok egyedül lenni a pályán, akkor egy olyan fél mellé állok, akivel nyerek. Hogy mi okom van a nyerésre? A nyerés érzése, bizonyos értelemben önmagam szórakoztatása, anyagi érdekem és nem utolsó sorban a fejemben belőtt ideálok elérése. Ha a nyerés nem is lényeg, a meccs maga izgalmas és minden meccs felkészülés a következőre. Igen, a focihasonlat nem véletlen: Orbán lelkes fociszurkoló. A meccs stratégiájáról pedig ő dönt…
Nagy Kálmán