Categories
Magyar típusú találkozás

RMDSZ jelöltek román koalícióban: ez a jövő?

Román szemszögből is legalább annyira furcsa, hogy Hunyad megyében, vagy éppen Besztercén a PSD, ALDE és a Pro Romania ölelésében indít jelölteket az RMDSZ. Ez lenne az etnikailag egyszínű politizálás vége? Aligha, hisz az EMNP és az MPP egyelőre nem nyitott a román pártok felé.

Szigorúan konzervatív magyar ember nem szavaz román jelöltre – ahogy ez nyilván fordítva is igaz. Persze Hunyad és Beszterce (és Temesvár és Arad és sorolhatnánk) nehezebb helyzet. Tömbmagyarságból, Székelyföldről érkezőknek sokkszerű, hogy Déván, a magyar tannyelvű iskolában a gyerekek egymás közt románul beszélnek. Ilyen környezetben a szavazásra jogosult korú felnőttek is hajlanak a román pártok felé, illetve, árnyaltabban viszonyulnak a román politikumhoz.

Heterogén környezetben a szórványban élő magyarság kevésbé bizonyult fogékonynak az olyan témára, amelyet a román közvélemény magyar Külön fejezet a nemrég fuzionált Mentsétek Meg Romániát (USR) és a Plus színeiben induló politikusok helyzete. Magyar vidéken ők rendszerint a korábban még nem megméretetett, feltörekvő jelöltek: román és magyar jelöltek egyaránt. Ők bár az MPP- és az EMNP-hez hasonlóan az RMDSZ-ből kiábrándult szavazókat célozzák, ennek a szegmensnek egy másik részét fogják meg, konkrétan azokat, akiknek a szövetség nem elég liberális, illetve akik (akárcsak a szórványban élők) úgy vélik, hogy az RMDSZ nem képviseli az emberek érdekeit, csupán a nagypolitikai játszmákban érdekelt.

Persze előzetesen nehéz ezt megtippelni, de vélhetően tömbmagyarságban nem az USR plus, hanem az EMNP és MPP fog több szavazatot elvinni: egyszerűen nagyobb az RMDSZ-t nem eléggé radikálisnak tekintő szavazók száma. Ők a merészebb retorikát részesítik előnyben. Ez helyhatóságra igaz, azonban sokat tud mozdítani a parlamenti választások helyzeténél az, hogy az MPP és az EMNP jó eséllyel nem indít külön listát. Ez már (különösen a helyhatósági választásokon jó eséllyel sokat növekvő USR Plus sikerén felbuzduló szavazókánál) az RMDSZ ellen szavazókat is elmozdíthatja a tőlük távol álló politikai alakulatok irányába.

A szövetség egy leckét azonban megtanult: könnyebb úgy eredményeket elérni, ha valamiféle egyesség keretében történik ez. Részint ez is magyarázza, hogy több helyen nem külön, hanem román listán indul egy-egy jelölt. Amiről a hazai sajtó nem spekulál, de mindenképp szempont, hogy a szövetség kísérletezik a különböző formulákkal, lehetőségekkel, hogy román szövetségesekkel együttműködve érjenek el eredményeket. Nem mintha ezt korábban nem tehették volna meg, de a jelenlegi káoszhelyzetben könnyebb egy-két dolgot kipróbálni, hisz a negatív visszhang eltűnik az általános közéleti ricsajban.

Van még egy másik tényező is, amiért az RMDSZ-nek gondolkodnia kell azon, hogy miként is tud szövetkezni: a magyarság számarányának csökkenése előbb-utóbb ellehetetleníti majd a helyi porondon történő szereplést. Az előbb-utóbb, pedig helyszíntől függően lehet akár idén, akár a következő választások alkalmával – persze tömbmagyar vidékeken ez a veszély nem fenyeget. Még.

Érdekes Székelyudvarhely polgármesterének a Szabad Emberek Pártjában (POL – többnyelvű párt) történő indulása. Gálfi Árpád esete azonban nem a fenti logikát követi, hanem kényszerűségből született: a polgármester korábbi pártbejegyzési kísérlete ugyanis elbukott, így kénytelen volt egyéb opció után nézni.

Külön fejezet a nemrég fuzionált Mentsétek Meg Romániát (USR) és a Plus színeiben induló politikusok helyzete. Magyar vidéken ők rendszerint a korábban még nem megméretetett, feltörekvő jelöltek: román és magyar jelöltek egyaránt. Ők bár az MPP- és az EMNP-hez hasonlóan az RMDSZ-ből kiábrándult szavazókat célozzák, ennek a szegmensnek egy másik részét fogják meg, konkrétan azokat, akiknek a szövetség nem elég liberális, illetve akik (akárcsak a szórványban élők) úgy vélik, hogy az RMDSZ nem képviseli az emberek érdekeit, csupán a nagypolitikai játszmákban érdekelt.

Az erdélyi magyar értelmiség egyébként elképzelhető, hogy hajlandó lenne valamiféle román-magyar vegyes alakulatban gondolkozni, hiszen pont ez a réteg szorult ki a pártból a feltörekvő, alacsonyan képzett, ambiciózus és ennél fogva gátlástalan funkcionáriusok térhódítása mellett. A kérdés azonban, hogy a szlovákiai EP választásokon mélyen alulteljesítő Híd, illetve a konkurens párt miatt pár szavazat hiányában kieső MKP példája mennyire ismétlődne meg Romániában. Lehet, hogy az RMDSZ a közös listákkal jó úton jár? Szeptember 27-e után kiderül.

Nagy Kálmán

Categories
Magyar típusú találkozás

Futottak még, avagy megfutottak…

Kinek jó az, hogy Gálfi Árpád pártot jegyez be? A székelyudvarhelyi polgármester újabb erdélyi és egyben magyar párt bejegyeztetését indította be, mert… nos ez egymás tál tészta.

Kezdjük csak az elejétől, szépen. A konkurencia mindig az aktuális szereplőknek rossz. Kisebb a konc, kevesebb a hús a levesben, egye fene, kevesebb a gyakorlatozó, szendeszemű diáklány. Erdélyi magyar vonatkozásban ugyanvalóst kevés a fóka, de az eszkimók, pardon jupik és inuitok, attól még éhesek (ugyanis tudvalévő dolog, hogy az eszkimó gyűjtőnév a fehér ember kreálmánya, az ősszülöttek eleve több népcsoportot alkotnak).

Na de vissza a fókacombra. A fókacombot kezdetben délről szereztek be az inuitok, akik főként arrafelé politizáltak. Egy szép napon jött aztán egy okos jupi, aki az északi szomszédokkal haverkodott összes, mondván, hogy azok is jupik, dobjanak már fókacombot. Lőn. Cserébe lelkes inuit híveket ígért az anyaországiaknak, csak hát, hiba csúszott a számításba, nem jött össze. A jupik egy új potentátot támogattak, aki, csoda, nem csoda, szintúgy odakozmált mint az első. A jupiországi jupik erre mérgükben békét kötöttek az inuitokkal, akiknek a törzsfőnöke közben visszavonult és boldog nyugdíjasként hegyezgette a fókafogó szigonyát versírással.

Az alaszkai hasonlatot félretéve: az RMDSZ-el szemben egyértelműen alulmaradt mind a Magyar Polgári Párt, mind az Erdélyi Magyar Néppárt, részint mert káderhiányban szenvedtek, részint, mert a tömbagyar vidékeken nem tudtak szervezetet építeni.

Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester története nem sikertörténet. Jobban szerepel, mint az elődje, a korábbi tanácselnök, Bunta Levente, de a város Szász Jenő vezetése alatti, ugrásszerű fejlődése elmaradt (igaz, ami igaz, nem feltétlen a vezető közepes képességei következtében, hanem az ország gazdaságának átalakulása következtében: a 90’-2000 eleji évekkel ellentétben most nem kedvez a helyzet a székely kisvárosra jellemző kis- és középvállalkozóknak).

Gálfi mögül hiányzik az apparátus: az az apparátus, amit az RMDSZ minden vélt és valós hibája ellenére tud a saját polgármesterei számára biztosítani. Az udvarhelyi ellenzékiség épp annyira nem vált be, mint amikor RMDSZ-es vezetője volt a városnak (Bunta lényegében ellenzéki volt, hiszen a párton belül a megye két meghatározóbb embere, Borboly Csaba tanácselnök, illetve Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármesterével sem volt olyan viszonyban, hogy egy bödönből kenjék a fokazsíros kenyeret). Hogy a Székelyudvarhelyért Párt milyen politikai alku tárgya lehetett, milyen ígéreteket kapott, azt a szélesebb közönség, így mi sem tudjuk. Valószínűleg nem volt az valami nagy dolog, de ki tudja… egy próbát megér, gondolt a polgi, teljes székely furfanggal.

Itt jött be az igaz fincsiség: a pártbejegyzést a pozícióját igencsak jogosan féltő MPP egyik székelyudvarhelyi embere, Koszta Attila meg is támadta. A szándék érthető, az általa aláírt szöveg, viszont olyannyira szembement mindennel, amit az erdélyi magyarság gondol (indoklásában szeparatistának, autonómiakövetelőnek, illetve a nemzetállamiságot nem tisztelőnek nevezte a bejegyzendő alakulatot), hogy rövid úton ki kellett rúgni a pártból. Ismételten: kellett. Hogy mennyire akarták, arról több spekuláció is létezik, de hivatalosan senki nem mondta ki.

Az új párt bejegyzése tehát a korábban potyázó fókavadászoknak biza rossz. Legyen a nevük, Knaut, Tikkani vagy Uukkarnit (tudja mindenki, ezek ősi eszkimó nevek), vagy hívjuk őket, RMDSZ, MPP, vagy EMNP-nek. A fóka kevés, a vadászok ezért néha egymás popsiába bökik a szigonyt. Politikailag érthető, bár innen, az iglu árnyékából nézve kicsit kavarog az eszkimógyomor… Amúgy is értelmetlen: van az RMDSZ és vannak, mint minden versenyben azok, akikre a sportkommentátor úgy hivatkozik: futottak még.

Nagy Kálmán

Foto: Background photo created by Waewkidja – www.freepik.com