Több mint egy évtizede milliárdnyi euró érkezik közpénzből Erdélybe Budapestről. A magyar kormány által kiépített támogatási rendszer megerősítette az elitintézményeket, lojális politikai hálózatot hozott létre, és növelte az erdélyi magyar közösség külső forrásoktól való függőségét. Ugyanakkor felerősítette a belső egyenlőtlenségeket: míg a nagyvárosok, a történelmi egyházak és az RMDSZ-közeli szervezetek a pénzek zömét kapták, a falusi közösségek és a hátrányos helyzetű csoportok többnyire kimaradtak.
Egy részletes kutatás – az Erdélyért Egyenlőség és az Átlátszó Erdély közreműködésével – először térképezte fel adatokkal, példákkal és grafikonokkal, kikhez kerültek a források. A következtetés egyértelmű: a támogatások logikája nem szociális vagy fejlesztési, hanem politikai lojalitáson és hatalmi koncentráción alapul.
Hova ment a pénz?
2020-ban a budapesti kormány 826 millió eurót költött a „határon túli magyar ügyekre”, ez a magyar állami költségvetés közel 1%-át jelenti. Az összeg 69%-a Romániába került – fejenként mintegy 640 euró minden erdélyi magyar után.
- 40% egyházakhoz jutott: csak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közel 200 millió eurót kapott tíz év alatt.
- A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem több mint 160 millió eurót nyert el.
- A hivatásos sport szintén nagy nyertes: a Sepsi OSK és a FK Csíkszereda révén több mint 80 millió euró áramlott ide.
- Az RMDSZ-közeli szervezetek (Iskola Alapítvány, Eurotrans, Erdélyi Médiatér) összesen 50 millió eurót kaptak.
Ezzel szemben a falusi szervezetekhez az összes támogatás mindössze 4%-a jutott.
Hogyan működik a rendszer?
A fő elosztó szerepet a Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) játszotta, de 2016 óta a Pro Economica Alapítvány is kulcsszereplő lett. A BGA adatai részben nyilvánosak, a Pro Economica működése azonban sokkal kevésbé átlátható.
A pályázatok többségénél a kiválasztás formális, a döntések politikai szinten születnek. Gyenge minőségű, néha iskolás fogalmazás szintjén lévő projektek is több százezer eurót kaptak, érdemi indoklás és nyilvános elszámoltathatóság nélkül. Utólagos ellenőrzés alig van.
Látható következmények
Szociológusok szerint a rendszer egyfajta „lojalitási versenyt” hozott létre: nem a projektek minősége, hanem a budapesti döntéshozókhoz való közelség számít. A következmények:
- Egyenlőtlenségek növekedése az erdélyi magyar közösségen belül.
- Függőség a magyar állami pénzektől, miközben a román állam hozzájárulása kevésbé látható. Noha Bukarest finanszírozza az alapvető közszolgáltatásokat – iskolákat, kórházakat, helyi infrastruktúrát –, a közösségi érzékelés gyakran az, hogy a fő támogatás Budapestről jön.
- A politikai és médiapluralizmus gyengülése, mivel az erőforrások többsége az RMDSZ és partnerei köré összpontosul.
- Etnikai elszigetelődés, mert a programok szinte sosem célozzák a román–magyar együttműködést, amely enyhíthetné a feszültségeket.
Lehet-e igazságosabb rendszer?
A kutatók szerint elkerülhetetlen lenne a teljes átláthatóság, a társadalmi szempontok érvényesítése, valamint a rászoruló közösségek és a párbeszédet támogató projektek kiemelt támogatása. Jelenleg azonban a rendszer centralizált, lojalitás-alapú és politikai függést teremt, hosszú távú hatással az erdélyi magyar közösség szerkezetére és jövőjére.
Forrás: transtelex.ro