A hazai politikai mechanizmusokat átlagosan két dolog határozza meg: az érdek, ennek is rendszerint a pillanatnyi formája, illetve a frusztrációk.
Nincs az a józan ember, aki ne értené, hogy egy járvány idején a vírust a nemzeti színezet nem érdekli. A vírus a gazdatestet érzékel és semmi többet. Magyar – román viszonyban 1989-től ez az első olyan pillanat, amelyben az érdekek egyértelműen találkoznak. Vajon túl tudja magát tenni a politikum a nemzetiségi kérdésen ezekben az időkben?
Úgy tűnik, hogy a nemzetiségi frusztrációkat legalábbis ideig-óráig mindenki takaréklángra tette. Még a hivatásos feljelentő, Dan Tănasa (aki az ominózus Har-Cov-nak nevezett zónából érkező szélsőségesek szócsöve szokott lenni) visszafogta magát valamelyest, csak röviden kommentálta a Kovászna Megye Tanácsának alelnöki tisztségét betöltő Grüman Róbert szintén rövid kijelentését. Az alelnök a belügyminisztérium azon döntését intézte el egy nem tudjuk hogy sírjunk vagy nevessünk-el, amelynek értelmében hétvégente 17 és 21 órától a rendőrautókból felzendül a (román) himnusz. (Tegyük hozzá: az alelnöki gesztus is pont annyira fölösleges volt, mint a válaszreakció. Nyilván Grüman Róbert is tudta, hogy ezúttal kétségen kívül, nem a magyaroknak akartak odaszúrni – ez egy pótcselekvés volt a tárcavezető részéről, amit a románajkú közvélemény is felzúdulással fogadott. Közszereplőként szerencsésebb lett volna alternatívát ajánlani, kínálni és nem, nem a székely himnuszra gondolunk.)
A nemzeti indulatok tehát csendesek, a politikusok inkább a belharcra koncentrálnak (érdemes megfigyelni, milyen alapossággal ágyúzza a PSD a liberálisok minden kétségbeesett húzását). Az RMDSZ kisebb-nagyobb funkcionáriusai a párt által megosztott statisztikákat népszerűsítik a közösségi médiában. Jól is teszik, hiszen a belügyminisztériumi hírzárlat a magyar közösséget jobban érinti, mint a románt: Székelyföldön hangsúlyosan magyarországi kormánymédiát fogyasztanak, illetve lokális magyar médiát, az országos romániai tévécsatornák csak ezután jönnek. Az eredmény alulinformáltság, illetve ennek az eredménye: összeesküvés elméletek, rémhírek. Ezek rendszerint hullámokban jönnek (az április első napjaiban még fertőződésmentes Hargita megyében például „több mint ezer” román nemzetiségű fertőzött érkezésétől tartank), holott lényegében az intenzív osztályra akarnak válságos állapotú betegeket hozni, nyilván teljes elővigyázatosság mellett (amikor ezek a sorok születnek, még ilyen intézkedés nem történt – a szerk.).
A helyi politikusok egy része (bár ez román vidékeken is igaz) hírszolgáltatóvá előlépve meglovagolja a hullámot, illetve szervezkedik a járvány lassítása érdekében, összefogva az önkénteseket. Az erdélyi magyar politikusok másik része csenevész közleményeket ad ki, de lényegében minden jel szerint meghaladja a képességeit a helyzet kezelése, képtelen jelentős önkormányzati forrásokat rendelni egy-egy fontosabb művelet mellé.
Nyelvi jogsértés (román) ezúttal Gyergyószentmiklóson történt, ott is csupán a fent említett Tănasa ingerküszöbét sikerült elérni: a frissen fertőtlenített padokra mindössze magyarul írták ki, hogy most már (az amúgy nem látogatható parkban) biztonságban lehet leülni, ugyanis fertőtlenítve van a pad.
A valóság fontosabb vizeire evezve: Székelyföldön pillanatnyilag a román-magyar acsargás szünetel, a régiónak egy nagyobb gondja van, nevezetesen az információ hiánya. A kormány talán a pánikot akarja elkerülni, holott a pánik otthonüléshez, az otthonülés pedig életmentéshez vezet. A kis hazai abszurd közben él és virágzik.
PS. Ha újságíró kérhet valamit is az olvasótól, akkor a teljes szerkesztőség nevében kérjük önöket: olyan csatornákból szerezzék be az információkat, amelyek megbízhatók – újságok, portálok (stirioficiale.ro), hírcsatornák, amelyeknek az informáltságához, szándékaihoz nem fér kétség. És a második, talán ennél fontosabb dolog: ha úgy adja a helyzet, segítsenek egymáson: szomszédokon, barátokon, orvosokon, magyarokon, románokon és igen, romákon is.
Nagy Kálmán
Foto: Business vector created by rawpixel.com – www.freepik.com